Lassan harminc éve szórakoztatják a különféle sportesemények nézőit kabalaállatok – hol vaddisznó, hol sündisznó, hol racka juh – bőrébe, azaz bundájába bújva, a vasárnap befejeződött budapesti atlétikai világbajnokságon ő volt Youhuu, két kollégájával megosztva az embert próbáló feladatot. Exkluzív interjú Scott Hesingtonnal, a világ legmenőbb kabalafigura-megtestesítőjével, szakmája megkoronázatlan királyával.
Hétfő délben botorkálunk a Nemzeti Atlétikai Központ földszinti labirintusában, ott, ahol a világbajnokság kilenc napja alatt a madár sem járt, legfeljebb néhány bennfentes dolgozó. Benyitunk az egyik szobába, és szembe találjuk magunkat Scott Hesingtonnal. A közepes termetű úriember ott piheg az egyik padon,
mellette az asztalon Youhuu, az elhíresült racka juh feje. Scott barátunk munkaeszköze.
.Hiszen az őshonos magyar juhfajta bundáját viselte kilenc napon át a világbajnokság 35 ezer nézőjének szeme láttára, de előfordult futballmeccsen, tévéstúdióban és minden olyan rendezvényen, ahol népszerűsíteni kellett az eseményt. Mi tagadás, megdolgozott a pénzéért…
„No de mennyi is az a pénz?” – kérdeztük Scott-tól.
Nem panaszkodom, jól megélek abból, hogy kabalafigura, mascot vagyok
– mosolyodik el Youhuu megszemélyesítője, aki 1994 óta, azaz 29 éve műveli ezt a mesterséget.
Amikor elkezdte, még diák volt az Arizona Egyetemen. Pszichológiát és biológiát tanult, tengerbiológusnak készült, és egy rövid ideig dolgozott is az orlandói Sea World szórakoztatóközpontban. De egy év után visszacsábította a kabalafigurák varázslatos világa.
„Én voltam a vaddisznó bőrében, merthogy a vaddisznó az Arkansas mascotja, amikor 1994-ben a Razorbacks megnyerte az NCAA-bajnokságot Corliss Williamson vezérletével. A döntőben 76–72-re vertük a nagy esélyes Duke csapatát, amelynek Grant Hill volt a sztárja. Feledhetetlen élmény!” – homályosodik el Scott tekintete.
Ha 1994-ben 19 éves volt, akkor most negyvennyolcnak kell lennie,
de tíz évet nyugodtan letagadhatna.
Hiába, karban kell tartania magát, heti négy alkalommal fut, tornázik, és az edzőtermet is szorgalmasan látogatja.
1999 óta vagyok profi mascot, az Orlando Magic kosárcsapatánál kezdtem, sajnos éppen akkor ment el tőlünk Shaquille O’Neal és Penny Hardaway. Én voltam Stuff, a bűvös sárkány 2002 és 2011 között. Azért voltak sztárjaink, Dwight Howard, Tracy McGrady… Később három éven át a Detroit Pistons kabalafigurája voltam, a Hooper nevű, meghatározhatatlan fajú szőrös élőlény. Akkoriban gyengélkedett a Pistons, André Drummond volt a legjobb játékosunk.
Scott azonban nem ragadt le a kosárlabdánál, a budapesti immár a harmadik atlétikai világbajnoksága volt.
„Először 2017-ben, Londonban dolgoztam, Hero the Hedgehog, vagyis a sündisznó bőrébe bújtam, tavaly, az oregoni Eugene-ben pedig Legend the Bigfoot voltam. Tudják, az oregoni erdőkben él a hiedelem szerint Bigfoot, a nagylábú jeti.”
Hero the Hedgehog szerepében
Észnél kell lenni egy mascotnak, tudnia kell, hol a határ a jópofaság és a túlzásba vitt bizalmaskodás között. Budapesten is volt néhány rázós pillanat, de Scott szerint senki sem haragudott meg.
„VÉKONY MEZSGYÉN EGYENSÚLYOZUNK, DE SZERINTEM MINDIG TUDTAM, HOL A HATÁR.”
Scottot manapság már megelőzi a híre. A budapesti szervezőbizottságnál sem kellett kilincselnie, ellenkezőleg…
„Ők kerestek meg 2022 tavaszán, másfél éve. Megkötötték a szerződést a cégemmel, a Jigsaw Entertainment nevű produkciós irodával, de akkor még nem sejtettem, mire vállalkozom.
Az én szakmámban akkor is negyven fok van odabent, amikor nincs kánikula, csak húszfokos normál hőmérséklet.
Ez a hőhullám, amely Budapestet sújtotta, azonban nagyon megviselt. És nemcsak engem, hanem a két kollégámat is, hiszen hárman felváltva bújtunk Youhuu bundájába: jómagam Berencsi Zoltán és John Behrle.”
Logikus, hiszen Scott egyedül nem bírta volna a megpróbáltatásokat, szüksége volt a pihenőkre. Apropó, Berencsi Zoltán! Most akkor a hármas mascotcsapat egyik tagja magyar?
„Nem, Zoltán harmadik generációs bevándorló, hivatalosan Zoltan Berencsi a neve, a nagyszülei vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Ő már nem beszél magyarul egy szót sem” – mondja Scott.
„Különben a két társam is gyakorlott művelője a műfajnak, egyikük a Washington Wizards mascotja, a másikuk az MLB-ben, a profi baseball-ligában dolgozik.”
Scott hálás a sorsnak, hogy hosszú időn át az NBA-ben dolgozhatott, bejárta a világot, 34 országban volt, és hihetetlen élményekkel gazdagodott. Persze mascotnak lenni nem csak csupa móka és kacagás.
Valójában veszélyes szakma a miénk, odabent, a szőrös állat bundájába bújva akár hőgutát is kaphat az ember. Nagyon kell ismernünk a testünk jelzéseit, ha baj van, nem szabad kockáztatni. Megmondom őszintén, ez a budapesti meló roppant kimerítő volt. De megérte, mert hatalmas élményt adott nekünk, Youhuu megszemélyesítőinek is.
Scott egyébként olyan alaposan megismerkedett Youhuu sztorijával, hogy lement egy hortobágyi farmra is, ahol igazi, élő rackákkal találkozott.
„Meglehetősen bizalmatlan állatok, nem engedik megsimogatni magukat” – mosolyodik el.
A földkerekség leghíresebb mascotja amúgy New York-i lakos, Brooklynban él a feleségével, valamint tízéves fiával.
„Aki nagyon ügyes a sportokban, és könnyen lehet, hogy az apja nyomdokaiba lép. Jómagam egyébként kaszkadőr is vagyok, több filmben dolgoztam már. Most, a világbajnokság befejeztével elmegyünk a családdal egy hosszabb nyaralásra, Costa Rica a desztináció. Sokat olvastam az ottani érintetlen esőerdőkről, alig várom már, hogy megismerkedjek az ország híres ökoszisztémájával. Végtére is tengerbiológus lennék a szakmámat tekintve, vagy mi a szösz…”
(Borítókép: Scott Hesington. Fotó: Karip Tímea / Index)