Nem lehet nem szeretni Femke Bolt, a budapesti atlétikai világbajnokság kétszeres aranyérmesét. A holland klasszist mindössze három méter választotta el attól, hogy ugyanúgy háromszor álljon fel a győzelmi dobogó tetejére, mint az amerikai sprinter, Noah Lyles. A 23 éves hölgy gyerekként cselgáncsozónak készült, de elege lett abból, hogy folyton földhöz, azaz tatamihoz vágták, inkább áttért az atlétikára.
A kép örökre beleégett a retinánkba. Már csak öt méter volt hátra a 4×400 méteres vegyes váltó döntőjéből. Femke Bol, a holland staféta negyedik embere még vezetett az amerikai Alexis Holmes előtt, de a különbség egyre csökkent, és nagyon úgy nézett ki, Holmes a célban elkapja Bolt.
De már sohasem tudjuk meg, mi történt volna. Az erejével teljesen elkészült holland három méterrel a cél előtt orra bukott, kiesett a kezéből a váltóbot, Holmes pedig immár világbajnokként száguldott át a célvonalon.
A világbajnokság legnagyobb drámájának voltunk szemtanúi, beleértve a szintén holland Sifan Hassan bukását is 1500 méteren.
„A lábaim nem vittek tovább, felmondták a szolgálatot. Nem vagyok robot” – mondta Femke Bol, miután társai támogatták, és úgy-ahogy magához tért a sokkhatásból.
A sors iróniája, hogy a győztes Holmes hat nappal később hősből bűnbak lett, amikor a 4×400-as női váltó hajráembereként az elődöntőben vezető pozícióban nem tudta átvenni a váltóbotot a staféta harmadik tagjától, Quanera Hayestől. Szabályosan elfutott a teljesen kifulladó társnője elől, majd le kellett fékeznie, de már csak a váltószakasz határa után tudta megkaparintani a botot, így természetesen kizárták a hibázó amerikai váltót.
No, de vissza Bolhoz!
Először a 400 méteres gátfutás döntőjében jött a megváltás a 23 éves hollandnak, amikor több mint egy másodperces előnnyel, életében másodszor 52 másodpercen belül futva, 51.70-nel győzött.
Meglehet, a közönségnek némi csalódást okozott azzal, hogy elmaradt az önmaga által tartott 51.45-ös Európa-csúcstól, de felhőtlen volt az öröme, hiszen először lett felnőtt világbajnok szabadtéren.
Az igazi megdicsőülés azonban vasárnap, a világbajnokság befejező napján érkezett el. A 4×400-as női váltó utolsó embereként a harmadik helyen, az éllovas jamaicai futó mögött legalább nyolc méter hátránnyal vette át a váltóbotot társnőjétől, Cathelijn Peeterstől.
Bolnak azonban ez meg se kottyant!
300 méteren keresztül olyan könnyedén, légiesen haladt a brit és a jamaicai mögött, mintha levezetne, nem pedig világbajnoki döntőben futna. Aztán a célegyenes bejáratánál magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, előbb az elfáradó brit Nicole Yeargint előzte meg, majd a cél előtt két méterrel a jamaicai Stacey Ann Williamst is, és világbajnoki címre vezette a holland váltót.
Bol részideje 48.4 másodperc volt, simán megnyerte volna az egyénit, hiszen a dominikai Marileidy Paulino 48.77-tel győzött. Csak sajnos a 400 gát mellett az időrend nem tette lehetővé az indulást a 400 síkon is.
A Femke Bollal valós személyes találkozás során az első meglepetést az okozhatja, hogy milyen magas: 184 centiméterre nőtt.
A másodikat pedig rögtön az, hogy testalkata alig különbözik egy átlagemberétől. Sehol az amerikai és a jamaicai sprinterek duzzadó izomkötegei, de még honfitársnőjéhez, Lieke Klaverhez vagy a lengyel Natalia Kaczmarekhez képest is kifejezetten vékonynak tűnt.
Ember nem értheti: akkor mégis honnan ez a lenyűgöző sebesség... Hogy honnan? Valójában nem lehet máshol keresni az okot, mint a genetikában.
Femke Bol a futásra, azon belül is a 400 méteres távra – mindegy, hogy sík vagy gát – született. Gondolnánk, pedig nincs így...
Az első sportág ugyanis, amellyel Femke Bol megismerkedett, a cselgáncs volt. Mindez Amersfoortban, szülővárosában történt. Az Amszterdamtól 40 kilométerre délre fekvő város leghíresebb szülötte Piet Mondriaan, a festő, a geometrikus absztrakció mestere volt.
Eddig. De lehet, hogy a jövőben már Femke Bolról lesz híres a település.
Szóval, Femke Bol cselgáncsozott, de nem volt oda a küzdősportért. Túl sokszor vágták földhöz. Ezért megtanult szakszerűen esni, de a dzsúdó továbbra sem lett a szíve csücske. Már csak azért sem, mert kétszer is eltört a karja az esésektől... Úgyhogy 2008-ban, nyolcéves korában követte a négy és fél évvel idősebb bátyját a helyi klubba, az AV Triathlonba, ahol a triatlon mellett atletizálni is lehetett.
„A futás klassz dolog, ilyenkor az ember remekül ki tudja kapcsolni az agyát, és az elmém teljesen kitisztul. Ezért szeretek annyira futni” – mondta egyszer Bol.
Aztán kiderült, hogy mellesleg tehetséges is. Tizennégy éves lehetett, amikor az edzője, Werner Andrea ráállította a hosszabb sprintszámokra: a 400 méter síkra és a 400 méter gátra.
Femke Bol hazatalált!
2015-től halmozni kezdte a fedettpályás és szabadtéri holland bajnoki címeket. 2016-ban átigazolt a közeli Arnhembe, a Ciko'66 nevű klubba, ahová mindennap kocsival vitték és hozták a szülei.
Első komolyabb nemzetközi versenye 2015-ben, Tbilisziben az EYOF volt, de itt nem sikerült továbbjutnia az előfutamából 400-on. Két évvel később, 17 évesen a grossetói U20-as Eb-n már eljutott az elődöntőig.
2019-ben nyerte első felnőtt országos bajnoki címét, fedett pályán, 400 méter síkon. Júliusban, Borasban diadalmaskodott 400 méter gáton az U20-as Európa-bajnokságon, majd októberben, a dohai világbajnokságon 55,32-es egyéni csúccsal eljutott az elődöntőig, a 4×400-as holland váltóval pedig hetedik lett. 2019 novembere óta a svájci Laurent Meuwly az edzője Papendalban, a holland olimpiai centrumban.
2020. augusztus 19-én elindult élete első Gyulai István Emlékversenyén, és húszévesen, a mezőny messze legfiatalabb tagjaként 54,67 másodperccel több mint 1,2 másodpercet vert a második helyezettre. Akinek volt szeme hozzá, az láthatta: a jövő nagy bajnoknője látogatott el a Bregyóba.
A 2021-es fedettpályás szezonon veretlenül száguldott át, természetesen 400 méter síkon, amit a toruni Eb megnyerésével koronázott meg: 50,63 másodperces holland csúccsal, és ráadásképpen a holland 4×400-as stafétát is Európa-bajnoki győzelemre vezette. A szabadtéri idény egyik fénypontja az újabb székesfehérvári győzelme volt 400 gáton, a Continental Tour-viadalon 52.81 másodperccel, legyőzve az amerikai Shamier Little-t.
Így érkezett el augusztusban az egy évvel késleltetett tokiói olimpia, ahol hatszor kellett 400 métert futnia, háromszor síkon, háromszor gátakkal nehezítve. Utóbbi döntőjében 52,03 perces Európa-rekorddal bronzérmet szerzett a két amerikai, a világcsúcsot futó Sydney McLaughlin (51.46) és Dalilah Muhammad (51.58) mögött.
A döntő 4:30-nál.
A 2022-es fedettpályás idény végén Belgrádban, a világbajnokságon ezüstérmet szerzett 400 méteren Shaunee Miller-Uibo (50.31) mögött 50.57-tel.
Május 31-én, Ostravában 36.86 másodperccel világcsúcsot állított fel 300 méter gáton. Eugene-ben, a világbajnokságon Bol a holland 4×400-as vegyes váltót ezüstéremre vezette 48.95-ös szakasszal. A 400 gáton a világcsúccsal (50.68 mp) győztes McLaughlin-Levrone mögött 52.27-tel második lett. Így:
A szezon vége előtt Chorzówban, a Silesia Golden League viadalon először ment be 50 másodperc alá 400 méter síkon, 49,75-re javítva a holland csúcsot.
A csattanó augusztusban a müncheni Európa-bajnokság volt, ahol a világtörténelemben először vitte véghez az egykörös duplázást, azaz nyerte meg komoly versenyen a 400 síkot és a 400 gátat, majd bónuszként a holland 4×400-as hölgyváltót is diadalra vitte. Síkon 49,44-re javította a holland csúcsot, a váltóban pedig fantasztikus, 48.52 másodperces idővel vitte győzelemre a stafétát:
Ezzel a legendás Fanny Blankers-Koen 1950-es triplázása óta az első holland atléta lett, aki Eb-n három aranyérmet szerzett. Logikus, hogy az év végén Femke Bolt választották meg az esztendő női atlétájának.
Bol 2023. február 4-én, Bostonban 1:05.63 perces fedettpályás világcsúccsal nyitott a ritkán futott 500 méteres távon. Február 19-én, Apeldoornban pedig megjavította a legrégebbi atlétikai világcsúcsot: Jarmila Kratochvilová 1982-ben felállított 49.59-es fedettpályás rekordját 400 méter síkon. A tető alatti szezon betetőzése az isztambuli Európa-bajnokságon a 400 sík (49.85 mp) és a 4×400-as női váltó megnyerése volt, amivel Eb-aranyérmeinek számát hétre növelte.
A szabadtéri idény fantasztikus diadalmenetté alakult. Bol először is megváltoztatta a gáttechnikáját, addig tizenöt lépéssel haladt egyiktől a másikig, de most átállt az első hét gátig a 14 lépéses módszerre, ahogy azt 2021 óta már McLaughlin is csinálta. (Bol magasabb az amerikai világcsúcstartónál, tehát neki nem okozhat gondot a kisebb lépésszám.)
Az új technikával Rómában, Oslóban és Lausanne-ban is győzött a Gyémánt Liga-versenyen.
Július 23-án életében először indult a Wembley-ben a londoni viadalon, és rögtön nagyot alkotott: 51.45 másodperccel Európa-csúcsot döntött, és a harmadik nő lett McLaughlin és Muhammad után, aki benézett 52 másodperc alá 400 méter gáton, egyszersmind minden idők második leggyorsabb nője ezen a távon:
Ezek után következett a budapesti világbajnokság a 4×400-as vegyes váltó drámájával, majd az egyéni és a 4×400-as síkfutó váltó megdicsőülésével.
Hát ilyesmire képes Femke Bol, akiből nem néznénk ki mindezt. Olyan, mint egy gimnazista kislány, a maga ártatlan őzikeszemeivel. Nem véletlen, hogy a társai csak Bambinak becézik, Felix Salten mesehőse után.
Sokan azt mondják, hogy ez a 23 éves „őzike” még a nagy McLaughlin-Levrone-t is legyőzte volna Budapesten, ha az amerikai világcsúcstartó hölgy nem jelent beteget, és eljön a budapesti világbajnokságra. Jövőre azonban megvalósulhat a párizsi olimpián az év legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapása.
Persze a világrekorder az esélyes, de azért nagy összeget senki ne tegyen A Bol ellenében fogadáson.
(Borítókép: Femke Bol 2023. augusztus 27-én. Fotó: Marcus Brandt / picture alliance / Getty Images)