Nincs irigylésre méltó helyzetben Pars Krisztián, a londoni olimpia férfi kalapácsvetés versenyszámának magyar aranyérmese azóta, hogy a szombathelyi Dobó SE nem hosszabbította meg a szerződését, illetve egy legalább 74 méteres dobáshoz kötötte az együttműködéssel kapcsolatos kérdések újratárgyalását. Nem mellékesen pontosan ennyi az olimpiai nevezési szint. Kizárt, hogy a klub pusztán korábbi dicsőséges eredményei előtt meghajolva könnyíteni szándékozna a veteránkorú atléta szorult helyzetén, akinek újabban már családfői kötelességei is vannak.
A 42. születésnapja előtt álló Pars Krisztián november óta futja a köröket, hogy új munkaadóra és szponzorokra találjon – a Dobó SE 26 év után nem foglalkoztatta tovább –, de eddig csak falakba ütközött. Álmában sem hitte, hogy egykor sok pénzt kereső sportolóként, a magyar atlétika történetének legsikeresebb képviselőjeként egyszer majd munkanélküli segélyre kell bejelentkeznie.
Pedig ez is megtörténhet.
Közben Damoklész kardjaként ott lebeg a feje fölött annak az eshetősége, hogy hiába vágyakozik az ötödik olimpiájára, testének terhelhetősége a kritikus szint alá süllyed. Ez is benne van a kalapban.
Mielőtt a szebb napokat is megélt londoni olimpiai bajnok, két világbajnokság ezüstérmese, és ugyancsak két Európa-bajnokság első helyezettje a hozzá intézett kérdésekre válaszolna, vegyük sorra, hogy alig néhány hét lefogása alatt mi minden, jó és rossz történt vele.
Ebből kell kiindulnia a lelkesedését felfűtő, de sokak szerint az álomvilágba tévedt olimpiai bajnoknak. A MASZ számára az lenne megnyugtató, ha a február 28-i téli dobóbajnokságon egy bizalomerősítő „hetvenest” tudna bemutatni, szabadtéren pedig eljutna oda, hogy nevezhető legyen a júniusi római Európa-bajnokságra.
Még sehol sem tartok ahhoz, hogy odamerészkedhessek a téli bajnokságra, de nyomom az edzéseket, amennyire csak tudom. Szökdelek, mint egy szöcske, dobni viszont csak helyből tudok, mert az orvosom egyelőre tiltja, hogy ugyanezt forgásból is megpróbáljam. Ha bírja a lábam, legkorábban áprilisban, Veszprémben kezdhetem el a világranglista-pontok gyűjtését, hogy aztán meglegyen a jó átlaghoz szükséges öt versenyem a Párizs felé vezető úton. A római Eb sokkal kevésbé fontos a számomra – nyilatkozta lapunknak Pars Krisztián.
Ebből a néhány mondatából is kiderül, hogy továbbra is húzza-halasztja kimondani azt, ami jóakarói szerint tanácsos lenne a számára, és amit az elmúlt héten már meglebegtetett: búcsúja bejelentését.
„Nem lekullogni akarok a pályáról, hanem azzal a büszkeséggel szeretném elhagyni, hogy ötödik alkalommal is olimpikon lehettem. Meg azért is, hogy egyszer majd eldicsekedhessek a fiamnak a nagy mesterötösömmel. Ha viszont menet közben azt fogom érezni, akár már márciusban, hogy amit a szívem és lelkem diktál, azt a testem nem engedélyezi, sajnos nem várhatok tovább a visszavonulásom bejelentésével.”
Ötkarikás szereplései során helytállt, bár dobogóra csupán egyszer léphetett fel, igaz akkor annak a legmagasabb fokára. Athénban (2004) ötödik lett, Pekingben (2008) olimpia negyedik helyezett, ezután következett a londoni (2012) diadal, amit a riói (2016) hetedik hely követett.
Meg kell barátkoznom azzal a gondolattal is, hogy ha leteszem a kalapácsot, állást kell keresnem magamnak, még ha kezdetben csak minimálbért is tudnak fizetni nekem. Az viszont már a közeli napokban bekövetkezhet, hogy átmenetileg kénytelen leszek munkanélkülinek bejelenteni magamat. Remélem, erre nem kerül sor.
A 2012-es olimpiát 80,59 méteres dobással nyerte, tavaly Halász Bence 80,82 méteres teljesítménnyel lett másodszor is világbajnoki bronzérmes. Erről az összehasonlításról is kifejtette a véleményét.
„Az jut az eszembe, hogy én már akkor is 82 méter fölötti eredménnyel büszkélkedtem. Azonnal megjelenik előttem Németh Pali bácsi képe, a Mester, aki a csúcsra juttatott, és örök életemre a példaképem marad.”
Sajnos a „dobópápaként” emlegetett szombathelyi mesterember már nem inspirálhatja egykori kedvenc tanítványát, aki az elmúlt tíz évben minden igyekezete ellenére egyre kisebbeket dobott, és immár ott tart, hogy
a tavalyi világrangsorban az első százban sem szerepelt a neve.
A lejtmenet évtizedének statisztikája is feketén-fehéren ezt bizonyítja, amiből a 2018-as esztendő azért maradt ki, mert akkor eltiltása miatt nem versenyezhetett, és az edzéseket sem látogathatta.
A hanyatlás évei után Parsnak meredek lejtőn kell felkapaszkodnia, ráadásul igen gyorsan, ha időközben mégis arra jutna, hogy az Európa-bajnokság is kihívást jelenthet a számára. Rómába biztosan akkor juthat el, ha május 26-ig teljesíteni tudja a mostani állapotában kimondottan húzósnak tetsző, 76,50 méteres nevezési szintet.
Valamivel könnyebb dolga lehet az olimpiával, ahol a kvalifikációs vonalat 74 méternél húzták meg, a teljesítési határidő pedig június 30.
Gyorsan kapcsol, amikor arra az utolsó kérdésre kell válaszolnia, hogy mit jelenthet számára idén június 7-e és június 9-e, azaz a római Európa-bajnokság első versenynapja, illetve a magyarországi önkormányzati választások időpontja. Ki ne tudná a választ, ha nem ő, aki a sajtóhírek szerint „hazai pályán” kormánypárti jelöltként készül megmérettetni magát.
„Rómáról már beszéltem, Párizsról nem szeretnék úgy lemondani, ahogy a budapesti világbajnokságról, a felröppent hírt viszont sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom” – szögezte le Pars Krisztián.
(Borítókép: Pars Krisztián kalapácsvető az ostravai Golden Spike elnevezésű nemzetközi atlétikai versenyen 2014. június 16-án. Fotó: Filip Singer / EPA / MTI)