Az átlagembernek meg sem fordul a fejében, hogy kijusson a Boston melletti Harvard Egyetemre, ahol a jelentkezők mindössze 3,5 százaléka jár sikerrel a felvételin. Abban az esetben viszont, ha az egyszeri diák 46 másodperc körül futja a 400 métert, továbbá felkarolja a Danubius Track Club nevű miniatűr menedzseriroda, akkor semmi sem lehetetlen. Egy 19 éves atléta srác, Kovács Árpád hihetetlen kalandja Szegedtől Bostonig.
A Harvardra felvételt nyerni egy magyar srácnak, pláne teljes körű ösztöndíjjal körülbelül akkora bravúr, dicsőség és elismerés, mintha, mondjuk, a Kisvárda vagy a Budafoki MTE valamelyik labdarúgója szerződést kapna a Real Madridtól. Miközben utóbbira – mármint hogy magyar futballista a királyiak játékosa legyen – 1966, Puskás Ferenc visszavonulása óta nem volt precedens, előbbire szerencsére több is van.
Hogy csak az ismertebb eseteket említsük: Győrffy Dóra Európa-bajnoki ezüstérmes magasugrónk, aki a mai napig kerek két méterrel tartja az országos csúcsot, 1997 és 2001 között volt a világ leghíresebb egyetemének hallgatója, hogy aztán nemzetközi hírű közgazdásszá képezze magát. Cserny Réka 53-szoros válogatott kosárlabdázó pedig 2002 és 2005 között járt a cambridge-i oktatási intézménybe, és került be pár éve az egyetem Hall of Fame-jébe, a hírességek panteonjába. Lehoczky Tamara, akit tavaly mutatott be az Index, most elsőéves, ő ugyan nem élsportoló, viszont a tanulmányi eredménye párját ritkítja, nem csoda, hogy ő is felvételt nyert a Harvardra.
Jelenleg is van magyar hallgatója a Harvardnak, a most másodéves középtávfutó Kovács Ferenc Soma személyében, aki atlétának és diáknak is messze átlagon felüli. Fercsivel, ahogy szülei becézik, az Index ugyancsak készített interjút, amikor már felvették, de még a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium hallgatója volt.
És milyen az élet: a legfrissebb magyar harvardi diák, a 2005-ös születésű Kovács Árpád – saját szavai szerint – sohasem jutott volna ki a keleti parti elit egyetemi szcéna, az Ivy League, a Borostyánliga kiemelkedő oktatási intézményébe, ha Fercsi nem a sporttársa...
Árpi szegedi srác, és Kovács Ferenchez hasonlóan remek atléta. Annyira remek, hogy a 2023-as budapesti világbajnokságon 17 évesen tagja volt a hatalmas országos csúcsot futó 4x400 méteres váltónknak Steigerwald Ernő, Wahl Zoltán, valamint az egyéni rekorder Molnár Attila társaságában. És most már harvardi diáknak mondhatja magát.
„Októberben voltam kint először Cambridge-ben, úgynevezett official visiten, vagyis hivatalos látogatáson az édesanyámmal és a nővéremmel együtt – vágott a közepébe Árpi két korty kávé között egy budai bevásárlóközpont eszpresszójában. – Hihetetlenül gálánsak voltak, az egész családnak fizették az utat. Úgy tűnik, szerették volna, ha a Harvardon folytatom a tanulmányaimat. Egyébként előzőleg a Princetonra is meghívtak, New Jersey-be, de nekem a Harvard jobban tetszett. Nagyon nem szeretem a hideget, Boston és a hozzá tartozó Cambridge jéghideg városok, mármint télen. Régebben még arról álmodoztam ugyan, hogy bárcsak egy floridai egyetemre kerülnék ki, de most már örülök, hogy a hűvös Harvardot választottam.”
Kovács Árpád a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel, de eközben súlyos sérülés hátráltatta, elszakadt a combhajlító izma. Miután meggyógyult, átigazolt Gödöllőre, a MATE-GEAC-ba, és értelemszerűen edzőt is váltott. Szegeden tíz éven át Menyhárt Zoltánnal dolgozott, tavaly márciustól Kovács Zoltán foglalkozik vele Gödöllőn.
Amerikába a Danubius Track Club segítségével kerültem ki, nem lehet eléggé túlbecsülni az ő szerepüket abban, hogy most harvardi diáknak mondhatom magam. A DTC egyszerre tehetséggondozó műhely és menedzseriroda, két sporttársam, Kovács Ferenc Soma és Silaghi Darius működteti, egy salgótarjáni, de szeptembertől már szintén az Egyesült Államokban tanuló fiatal hármasugró, Vági Dániel közreműködésével. Fercsit ötödikes korom óta ismerem, egy gyermekválogatott-versenyen ismerkedtünk meg; én 200-on és 400-on versenyzek, ő hosszabb távokon. Egy évvel idősebb nálam, 2023-ban került ki a Harvardra, és az ő kapcsolatrendszerének köszönhetően tudtam követni őt.
Kovács Feriék úgy ismerik az amerikai oktatási rendszert, mint a tenyerüket, ismerik a kinti edzőket, az ajánlásuk valósággal aranyat ért.
Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy ezen elit egyetemek valamelyikére bekerüljek; ha nincsenek Fercsiék, meg sem próbálkozom a felvételivel. A Danubius Track Club azonban remekül megfogalmazott leveleket küldött néhány Ivy League-egyetemnek, négyen visszaírtak, a Harvard és a Princeton mellett a Cornellről és a UPennről, több helyre is meghívtak, de nálam a Harvard győzött.
Árpinak akkor még csak 46,98 másodperces ideje volt 400 méter síkon, amikor 2024 júniusában ezeket a meghívásokat kapta. Két héttel később azonban 46,32 másodperces egyéni csúcsot futott, amivel az U20-as európai ranglistán a második helyre került, de még most is a negyedik ezzel. A fiatal atlétának ez a mostani lesz az első fedett pályás idénye, mivel Szegeden nem voltak adottak a feltételek.
„Ahogy említettem, lényegében már biztos, hogy felvettek a Harvardra, bár még csak egy úgynevezett likely lettert kaptam, a hivatalos dokumentum még nincs meg, de ez már csak formalitás. A felvételi iroda elfogadta a jelentkezésemet, sok szeretettel várnak. Március 27-én kapom meg a hivatalos levelet. A több tízezer felvételizőnek mindössze a 3,5 százalékát veszik fel, büszke is vagyok rá, hogy bekerültem közéjük. A félreértések elkerülése végett: szó sincs arról, hogy rossz tanulóként be tudtam volna kerülni, kizárólag az atlétikai eredményeimnek köszönhetően. Nem, diákként is meg kell állni a helyem, teljesítenem kell a tanulmányi követelményeket.”
Kovács Árpádnak angolból is nyelvvizsgát kellett tennie, ami nem volt könnyű, de azért abszolválta. Ahogy fogalmaz, a matek angolul is matek. No és az angol – vagy inkább amerikai irodalom! Egy évet egyébként már elvégzett Gödöllőn, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen, de most New Englandben folytatja.
Molekuláris biológiát szeretnék tanulni odakint, a biotechnológia érdekel, azon a területen dolgoznék majd egyszer. A humán tudományok nem hoznak lázba, bár sok esszét kellett írnom, szóval, sokoldalúnak kell lennie az embernek, mielőtt lehorgonyoz valamelyik szakterület mellett. Egy 650 szavas és öt 150 szavas esszét kellett írnom, nem volt egyszerű. A felvételi irodán kelet-európaiak is dolgoznak, és külsősként egy magyar hölgy is vizsgáztatott, bizonyos Gulácsi Eszter, aki 2000-ben végzett a Harvardon.
A fiatal atléta arról is beszélt, hogy odakint lenyűgözte az a legendás pozitív életszemlélet, ami az amerikaiakat jellemzi. Mindenki támogató volt, az irigységnek a leghalványabb jelét sem tapasztalta, mindenki a tenyerén hordozta.
„Ez a szemlélet ragadós, már ilyen rövid idő után is tapasztalom magamon a változást. Pedig még el sem kezdtem a kinti tanulmányaimat, arra szeptemberig várni kell.”
A gödöllői atléta augusztus második hetében, néhány nappal a budapesti világbajnokság előtt került be a felnőttkeretbe, hihetetlen módon az M4Sport híradójából tudta meg, hogy talán indulhat a hazai rendezésű vb-n.
„Még akkor sem tűnt úgy, hogy indulok a Nemzeti Atlétikai Központban, de 27 órával az előfutamunk előtt volt egy átmozgató edzésünk a TF-en, a Csörsz utcában, és akkor szólt Bartha Attila, Wahl Zoli edzője, hogy másnap futok. Megdöbbentem, de természetesen örültem, szerencse is kellett hozzá: az előttem lévők közül az egyik srác megbetegedett, a másiknak fájt a lába. Egész éjjel nem aludtam, rettenetesen izgultam. A közönség moraja, tapsa, biztatása elképesztő volt a nagy hőségben. Óriási élmény volt. Wahl Zolitól kaptam a botot, és Molnár Attilának adtam át. Nem futottam valami jól, de alaposan megjavítottuk az országos csúcsot.”
Árpi komoly tartalékot érez magában. Tavaly augusztusban a limai U20-as vb-n 46,60 másodpercet futott a 18 Celsius-fokos, ott és akkor hűvösnek mondott időben, ezzel negyedik lett.
Hát ennyi minden kell ahhoz, hogy valaki magyar létére harvardi diák legyen. Kiemelkedő sporteredmény, jó vagy kitűnő tanulmányi átlag, továbbá ismeretség, amit jelen esetben a Danubius Track Club biztosított, a már második harvardi évét végző Kovács Ferenc Soma személyében.
Meg kell mondanom, elég sok olyan közvetítő cég működik Magyarországon, amelyek borsos díj fejében sokat ígérnek és keveset teljesítenek. Magyarul: sokszor lehúzás szaga van a tevékenységüknek. A Danubius nem ilyen, én voltam az első kliensük, nekem korrekt módon segítettek kijutni.
Kovács Árpád magasztalta a harvardi infrastruktúrát, az edzéskörülmények ideálisak, még a valóban osztályon felüli magyarországi viszonyokat is felülmúlják. Marc Mangiacottival, az edzőjével is megismerkedett, tetszettek az általa vezetett edzések. Uszoda, 200-as fedett és 400-as szabadtéri pálya, gyógytornász, masszőr, csontkovács, minden, mi szem-szájnak ingere. Szeptemberig azonban még gödöllői edzőjével, Kovács Zoltánnal készül.
„Alig várom már, hogy induljak életem nagy kalandjára” – mondta a 19 éves sportoló, és a legcsekélyebb kétségünk sem volt afelől, hogy mindezt komolyan gondolja.
(Borítókép: Kovács Árpád. Fotó: Szollár Zsófi / Index)