„Elnézés nincs, csak pofon van” – pontosan ilyen keménységre számítottam, amikor a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Hivatásos Tagozatának (MÖSZ HT) bírói vizsgájára jelentkeztem. Az idézett mondatot a bírói bizottság vezetője, Dőry Miklós intézte egy a vizsgáról késés miatt szabadkozónak. A pofont azonban sem ő, sem más nem kapta meg – legnagyobb csalódottságomra kifejezetten baráti volt a hangulat.
Mikor megláttam a MÖSZ HT felhívását, hogy bárki besétálhat hozzájuk és vizsgát tehet, az első gondolatom az volt, hogy nagyon nagy bajban lehetnek, ha így akarnak bírókat fogni. A második pedig az, hogy végre megtanulhatok csokornyakkendőt kötni. Mert körülbelül ennyit tudtam a bokszbírókról, hogy az van nekik. A nyakkendőkötési ismereteim azonban nem bővültek, és az a várakozásom sem teljesült, hogy ha csak játszásiból is, de rászámolhatok a csak a kedvünkért kiütött bokszolóra.
A jelentkezésem után tájékoztattak, hogy a vizsga csak pontozóbírói, így hiába éltem bele magam, hogy ingbe belepocakosodott vagy svájci bankár kinézetű joviális urakhoz hasonlóan én is hamarosan izzadós, vériszamos bunyósok között sertepertélhetek tökéletesen szenvtelen arccal.
A bokszról azonban egy pontozóbírónak is sokat kell tudnia. Nekem sem ártott volna, ha halomra nézem a bokszmeccseket, és közben ellesek ezt-azt, de mivel valahogy eddig kimaradtak a címvédő és nem címvédő összecsapások az életemből, kénytelen voltam a MÖSZ HT által közzétett angol nyelvű szabálykönyvet bújni. Úgy terveztem, hogy majd a futball Eb-selejtezőn a magyar gólok között bele-beleolvasok, de mivel egy sem jött, a várakozás miatt a komoly felkészülésem is elmaradt.
Emiatt meglehetős vizsgadrukkal léptem be a Sportok Házába, ahol már vagy harmincan várakoztak, előadásról lógó egyetemisták éppúgy, mint az életét a telefonjain élő bokszedző, vagy a többszörös világbajnok női bokszoló tanítványa. Néhányan általam sosem látott meccseket elemeztek, vagy a legutóbb beszerzett bokszzsákjukról meséltek. Látszott, hogy ide csupa fanatikus jött.
Kovács István sem tudott nem versenyekről beszélni, az amatőr-világbajnokságon törülközőbedobással véget ért Káté Gyula-meccset elemezte. Szerinte nem történt égbekiáltó csalás, csupán sportdiplomácia kérdése az egész, kit hogy pontoznak. Egy Bocskai-emlékversenyen Káté ugyanilyen leosztásban valószínűleg nyert volna. Na de hagyjuk is az amatőröket, elvégre profi bírók akarunk lenni mindannyian.
Kovács ötlete volt, hogy vonjanak be rajongókat, szobában ücsörgő bokszőrülteket is a profik vérkeringésébe, ha már egy kicsit ellustult a magyar a bírói kar. Egy kis verseny nekik is jót tesz, minket meg azzal biztat, hogy a bírók 90 százaléka sohasem bokszolt, még amatőr szinten sem. Ha letesszük a vizsgát, életpályát is építhetünk rá. Képzeletben ekkor már egy Las Vegas-i meccs után húzogatom a félkarú rabló karját, de előbb azért a vizsgán kéne szerencsével járnom.
Kokó rögtön az elején elmondta: ugyan megtehették volna, hogy csak pontozóbírói ismereteket kérnek számon, de azzal csak magukat blamálták volna. Olyan kérdésekkel, hogy egy pontozónál hány tollnak kell lennie, minket sem akartak fárasztani. Sokkal fontosabbnak gondolják, hogy a boksz szabályrendszerével legyenek tisztában a magyar bírók.
Az ötvenkérdéses teszten az egészen egyszerű kérdések is bonyolultnak tűnnek, óhatatlanul gyanút fogok, amikor felmerül például, hogy mikor van vége a negyedik menetnek. Miért lenne vége az ötödik elején? De ha megkérdezik, miért ne lehetne, akkor vége. Mit kell csinálni akkor, amikor mindkét bokszoló egyszerre üti ki egymást? Mi van azzal, akit egyszerűen nem lehet kiütni, mert a kötélnek dől? Van, amikor egyszerre több válasz is jó. Ilyenkor kénytelen vagyok az általános iskolás biológia TIT-versenyeim rutinjára támaszkodva bevinni a lucky punch-ot, és megjelölni a helyes választ. Az 50 kérdésből 45-re kéne jól felelni, és akkor már a kezemben érezhetném a licencem, és csak úgy adogatnám a pontokat. Az cseppet sem zavarna, hogy még soha életemben nem láttam pontozólapot, csakúgy, mint a jelöltek többsége.
A teszt kitöltésénél persze sokkal izgalmasabb a kérdések közös átbeszélése. Ha eddig csak tippelgettem, most úgy érzem, már értek a bokszhoz. Kovács szívesen belemegy a részletekbe, röpködnek a nevek és a meccsek, olykor a pekingi olimpia óta csak az "ökölvívás nyelvén”. Dőry meg is fenyegeti, ha ennyit beszél, nem kap ebédet.
A show-t persze így a bíróbizottság elnöke lopja el, amikor ahhoz a kérdéshez érünk, hogy vajon egy női bokszolónak kell-e ellenőriznie a harisnyáját a meccs előtt, bevallja, hogy első nőknek vezetett meccsén ő bizony keresni kezdte rajtuk a mélyütésvédőt. Egy másik alkalommal pedig egy fogvédő okozott gondot. Észrevette, hogy egy a földön hever, meg is állította a meccset a szabályok szerint, de kiderült, hogy mindkét bokszolónak a szájában van sajátja. Aztán persze kiderült, kintről dobott be valaki egyet.
A javítás során többen találnak még maguknak egy-két pontot, de a 45-öt így sem éri el senki. A vizsgáztatók persze hajlékonyak, túl nagy tétje nem volt az egésznek. Csak azt akarták felmérni, kikkel tudnának a jövőben együtt dolgozni, erre 10-15 embernek lesz lehetősége, némi meglepetésre nekem is. Ezután oktatás, fantompontozás, majd kis gálák következhetnek. Aztán Las Vegas, végállomás.