„Tudatosan készültem már az aktív karrierem utáni pályára, érdekelt az edzősködés, akartam is lendíteni a magyar bunyón, de a felkérés korábban jött, mint számítottam rá. Csötönyi hozott képbe a szövetségnél, őt kéne kérdezni, miért gondolt rám, de azt hiszem a tapasztalataimmal sokat segíthetek, és az elért eredményeim miatt húzónév is lehetek” - mondta  Erdei Zsolt.

A felkérést csak azért szeptemberől vállalta el, mert addig nem tud százszázalkosan erre a munkára koncentrálni. Erdeit még szerződés köti amerikai promóteréhez, Lou Di Bellához, aki még két mérkőzést leszervezhet neki az Egyesült Államokban. „Időpontok és helyszínek már vannak, de még egyelőre korai azokról beszélni.”

Az amatőr magyar bajnokság debreceni felvezetőjén Csötönyi és Kósa Lajos polgármester is azt mondta, hogy változtatni kell a magyar bokszolók hozzállásán. Erdei nem tudja, pontosan mire gondoltak, de azt látja, az edzésmódszereken lehetne még fejleszteni. „Hiába jól felkészültek technikailag a magyar bunyósok, de gyengék, nincs igazi állóképességük és kondíciójuk. Úgy gondolom, kicsit többet időt kéne rászánni a kondimelóra, az erősítésre. Ez azért is fontos, mert ha azt látják, hogy az ellenfél sokkal erősebb, lelkileg is összeroppannak. A lelki és fizikai tényezők pedig folyamatosan hatnak egymásra. Azt szeretném, ha egy magyar bunyós olyan alapokkal álljon ki bárkivel, hogy azt mondhassa: ott töröm el, ahol a legvastagabb”

A leendő szakmai igazgató szerint mindenkire ráférne egy új stílus, látja mindenki hiányosságát, de az utánpótlásra szeretne nagyon odafigyelni, így szerinte öt-nyolc év után jöhetnek ki az első olyan eredmények, amelyek az új szemléletnek köszönhetők. „Gyökeresen kell változtatni, akár komoly szankciókkal is élni, és bele kell vágni a munkába még akkor is, ha kívülről nem is látják az eredményeket. Magyarországon ritkán hagynak valakit így dolgozni, és gyorsan leváltják, de én belevágok, mert nem függök a magyar ökölvívástól, egyszerűen csak segíteni szeretnék.”

Erdei nagyon fontosnak tartja, hogy olyan lépéseket tegyenek, amikkel meg tudják tartani a tehetséges bokszolókat a sportágban, mert azt tapasztalja, felnőtt versenyzői korig egyre kevesebben jutnak el. „Nálunk csak az első vonal tud úgy, ahogy megélni, az amatőr bunyóval nem igazán lehet pénzt keresni. Az én időmben még voltak csapatbajnokságok, akkor öt-tízezer forintot még lehetett keresni egy-egy meccsel, de ma már ez sincs, ahogy sportállások sem. Ezért mennek el a Bundesligába, vagy mennek el egyből profinak. Mindenki meg akar élni valamiből, de kockázatos elmenni profinak megfelelő amatőr sikerek nélkül, és a profi lét sem egy leányálom.

Erdei reményei szerint jövőre több pénz érkezik a bokszba, (a kormány elkötelezte magát a támogatás mellett, bár az idei költségvetésben ez nem látszik), és ebből jut majd a tehetségekre is. „Nagyon fontos, hogy ne vesszenek el a tehetségek, és mondjuk ne kidobóként keveredjenek el az éjszakában. Már 18 éves korig is támogatni kell őket, ha nem is feltétlenül anyagilag. El tudom képzelni, hogy egy pártfogolti rendszert alakítsunk ki, ahol üzletemberek egy-egy bokszolót segítenének, legalább annyira, hogy annak mindig legyen étele az asztalán. Még sok ötletem van, aminek lehet, hogy 90 százalékát majd hülyeségnek tartják, és lesöprik az asztalról, de a maradék tíz talán még mindig segítheti a fejlődést.”

Az amatőrként és profiként egyaránt világbajnok Erdei úgy véli, hogy nemcsak a szegényes állomány a gond, az edzőképzésen is sokat lehetne javítani, úgy érzi, sokaknál nincs meg a megfelelő edzésélettani, módszertani vagy anatómiai ismeret. Éppen ezért örül az olyan kezdezményezéseknek és a jövőben ő is ezt szorgalmazná, ahol az átlagon felüli tudással edzők tartanak előadásokat.

„Ezt nagyon jó ötletnek tartom, én is összeültetném az edzőket, de azt akarom, hogy az ilyen alkalmakkor ne ellenfelekként, konkureciaként tekintsenek egymásra, hanem csak az legyen a céljuk, hogy lendületet adjanak a sportágnak. Én igyekszem majd a profi világban megtanultakat is hasznosítani. Sok mindent át lehet hozni és bele lehet építeni az amatőrök edzésmunkájába. Rengeteg apróság és fortély van, ami használhat. Csak egy példa, az amerikai edzéseken a menetek között egy perc helyett csak felet pihentünk. Szinte még vége sem volt a menetnek, már bokszoltam újra. Nagyon kivoltam, de megszoktam, és végül már hosszúnak tűnt az egyperces nyugalmi idő.”

Erdei úgy véli, az egész sportágat jobban el lehetne adni, hogy ne csak az olimpia közeledtével tűnjön létezőnek a sportág. Valószínűleg a közelmúltban hozott szabályváltozatások is ezt a célt szolgálhatják. Januártól fejvédő nélkül és a profiknál megszokott pontozással tartják a mérkőzéseket. “A fejvédőnélküliség azért jó, mert fel lehet ismerni a bokszolókat, a néző így nem egy piros és egy kék küzdelmét nézi, ugyanakkor azonban nem feltétlen jó húzás, mert a véletlen  összekoccanásokból több felrepedés, sérülés is keletkezhet.”