Petrovics János 12 esztendősen ismerkedett meg a sportággal Dombóváron. Pályafutása során három amatőr magyar bajnokságot nyert, volt világbajnoki résztvevő, profiként több magyar és nemzetközi címmérkőzésen lépett kötelek közé. 1992-ben Barcelonában képviselhette Magyarországot az olimpiai játékokon, a Paksi SE színeiben, a 60 kg-osok közt 17. lett., írja nekrológjában a Magyar Olimpiai Bizottság.

Petrovics később többször is klubot és edzőt váltott, élt egy darabig külföldön is. A kétezres évek elején még aktív ökölvívó volt. A nyitóképen Kovács Attila (ezüst nadrág) és Petrovics János mérkőzése látható december 18-án a győri Egyetemi Sportcsarnokban.

A Sportal úgy tudja, hogy Petrovics az elmúlt időszakban építkezéseken dolgozott, s Zalaegerszegen élt. Halála a dombóvári Forgi Box Club vezetőjét, Forgács Sándort is megrázta.

Gyerekkorunk óta együtt sportoltunk Dombóváron, majd Pakson is csapattársak voltunk. Egy nagyon jó sportember, egy igazi küzdő volt, emberileg pedig egy teljesen normális fickó, sokan ismerték, szerették. Az utóbbi időkben az építőiparban dolgozott. Személyesen utoljára Pakson láttam tavaly decemberben az éves boksztalálkozónkon. Messengeren tartottuk főleg a kapcsolatot, állandóan videókat küldözgetett

– nyilatkozta megtört hangon Forgács Sándor.

„Jancsit egy nagyon rendes, csendes, végtelenül jó szándékú embernek ismertem meg. Mindenki nagyon szerette az ökölvívó-társadalomban, és a küzdőstílusa a szurkolók között is roppant népszerűvé tette. Sajnos a civil életben nem találta meg úgy a helyét, ahogy egykor a szorítóban. Az elmúlt években sajnos nem is nagyon hallottam felőle, nem látogatta a Veterán Bunyósok Alapítványának eseményeit, pedig azt éppen azért hoztuk létre, hogy azokat a visszavonult bokszolókat segítsük, akik a pályafutásuk után nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba, ami egy komoly probléma a sportágunkban” – mondta Petrovicsról az olimpiai aranyérmes, amatőr és profi világbajnok, Kovács Kokó István.