Élete legnagyobb élménye volt a párizsi olimpia, de még mindig úgy emlékeznek Hámori Lucára az emberek, mint az a magyar lány, aki Imane Helif ellen bokszolt, mintsem az a női ökölvívó, aki a honi szakág képviseletében elsőként jutott ki ötkarikás játékokra, és végzett ott ötödik, pontszerző helyen. Hámori elmondása szerint ezt a tényt nehezen emészti meg, illetve azt is elkeserítőnek tartja, hogy az algériai ökölvívó modellkarrierbe kezdett aranyérme után. Többek között erről beszélt a 23 éves ökölvívó a TF-en rendezett Sport és Innováció Konferencián még múlt csütörtökön.
Összesen 1300 látogatóval, olimpiai és paralimpiai bajnokok társaságában zajlott az immár hetedik alkalommal megrendezett Sport és Innováció Konferencia utolsó napja a TF-en. A csütörtöki előadások középpontjában a párizsi olimpián nyújtott teljesítmények értékelése volt, Sós Csaba úszókapitány például azt emelte ki, hogy véleménye szerint több érem maradt a magyar csapatban – még annak ellenére is, hogy aranyérmeink felét úszóink szerezték. Gulyás Michelle, öttusában olimpiai bajnokunk pedig arról mesélt, hogyan telnek napjai immáron ötkarikás aranyérmesként.
A csütörtök délutáni kerekasztal-beszélgetések egyik legjobban várt eseménye a Los Angeles teremben az ökölvívó Hámori Luca részvételével zajlott „Női ökölvívás Párizsban: KO vagy OK?” címmel. A beszélgetésben a 23 éves ökölvívóhoz csatlakozott Béki Piroska IBA-bíró és Csisztu Zsuzsa jogász, a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség alelnöke is. Elsőként Hámori Lucát kérdezték, elevenítse fel ötkarikás emlékeit a francia fővárosból, főleg annak tekintetében, hogy a magyar sporttörténelem első női ökölvívójaként szerepelt olimpián.
Életem legnagyobb élménye, még annak ellenére is, ha ismerjük a körülményeket, és ugye azt is, hogy pontosan kitől kaptam ki a negyeddöntőben
– utalt ezzel arra Hámori, hogy az Imane Helif elleni mérkőzés ha nem is rányomta bélyegét olimpiai szereplésére, de alapvetően meghatározta azt. Az algériai ökölvívó, aki férfiakra jellemző Y-kromoszómával is rendelkezik, végül egyhangú pontozással győzte le magyar riválisát, majd ugye később sem talált legyőzőre, és megnyerte hazája első olimpiai aranyérmét a sportágban.
Ez egy olyan helyzet, amire nem lehetett előre felkészülni, amikor kijött az ágrajz, sejtettük, vagyis inkább reméltük, hogy a negyeddöntőben Imane Helif ellen kell bokszolnom, mivel ez azt jelentené, hogy két meccset nyertem. Végül így is lett, és mivel a nyolcaddöntő után egyetlen pihenőnapom volt, aztán jött a Helif elleni meccs, sok időm nem volt arra, hogy felkészüljek – leginkább mentálisan. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy nem tettem le időben a telefonomat, pörgettem a közösségi médiát, olvastam az ellenfelemmel kapcsolatos cikkeket, túlságosan a média befolyása alá estem, és nem feltétlen hallgattam azokra, akik azt javasolták, hogy ne foglalkozzak semmivel, csak magammal
– elevenítette fel az ominózus mérkőzés előtti órákat Hámori, akiben még mindig élénken él az összes ezzel kapcsolatos élmény. Majd folytatta.
Őszintén szólva nagyon szokatlan helyzet volt, hogy ennyien kíváncsiak voltak a mérkőzésemre – még akkor is, ha ez nem feltétlen az én személyem miatt volt –, és megtelt a stadion, hatalmas hangzavar volt. Ami a legjobban megmaradt bennem, hogy arra számítottam, talán nekem fognak inkább szurkolni az emberek, de ennek abszolút az ellenkezőjét tapasztaltam. Mindenhol algériai zászlók voltak a lelátón, azt akarták látni az emberek, hogy elbukok. Pedig én csak bokszolni akartam
– mesélte Hámori, aki hozzátette, emiatt „átkattant” benne valami, az izgulást, stresszt felváltotta benne a küzdeni akarás, hogy ilyen ellenszélben is meg akarja mutatni az embereknek, igenis helye van a ringben, és harcolni akar, ameddig bírja.
Sokan kérdezték tőlem, felmerült-e bennem, hogy nem állok ki a mérkőzésre, mert akár komolyabb sérüléseket szenvedhetek, de ez meg sem fordult a fejemben, sportoló vagyok, olimpikon vagyok, csak az lebegett a szemem előtt, hogy kiállok, és küzdök a végsőkig. Emlékszem, hogy az olasz lány, aki még a nyolcaddöntőben feladta a Helif elleni meccset, elmondta, másik olasz bokszolótársának még az arccsontja is eltört, amikor az algériaival bokszolt, de én is rendszeresen kesztyűzöm férfiak ellen edzéseken, ezért fel voltam rá készülve, hogy adott esetben erősebb ütéseket kaphatok.
Hámori Luca mellett helyet foglalt a beszélgetésen Béki Piroska IBA-bíró, aki arról beszélt, sok kollégája félt attól, hogy Hámori és Helif meccsét kapja, illetve azt is elmondta, voltak olyan bírók is az olimpián, akik inkább az algériai pártján álltak, és őt sajnálták, amiért ekkora médiafigyelmet kapott nem feltétlen pozitív kontextusban. Béki Piroska hozzátette, Helifen kívül a tajvani Lin Jü-ting is interszexuális ökölvívó volt a mezőnyben, sőt még akár többen is lehettek azok Párizsban, akikről végül ez nem derült ki.
A tesztoszteronszint egy jó szűrési módszer, csak míg az atlétikában sokkal szigorúbb a rajthoz állás lehetősége, a bokszban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedékenyebb volt. Ha az ökölvívásban is csak öt lenne a tesztoszteron elfogadott értéke, és nem tíz, akkor egyenlőbbek lennének a feltételek, a sport lényege ugyanis mégiscsak az esélyegyenlőség
– magyarázta Béke, aki azt is hozzátette, hogy az Y-kromoszómával rendelkező ökölvívók akár 160 százalékkal is erősebbet tudnak ütni, mint a biológiai nők, ezért komoly kockázatot vállalt azzal Hámori, hogy kiállt a mérkőzésre.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyébként még a 2000-es olimpiai előtt szüntette meg a kromoszómavizsgálatot, mivel korábban több olyan nőt zártak ki a versenyből, akik később szültek, de rendelkeztek Y-kromoszómával.
Hámori Luca olimpiai szereplésének és ötödik – pontszerző – helyének utóéletéről is mesélt, így kiderült, hogy az emberek jelentős része még mindig úgy emlékszik rá, mint a lány, aki Helif ellen bokszolt az olimpián, mintsem úgy, hogy az ország első női ökölvívója, aki kijutott az olimpiára.
Elkeserítő, hogy nem amiatt emlékeznek rám az emberek, mert én voltam az első magyar nő, aki olimpián bokszolhatott, hanem e miatt a nagy port kavart meccs miatt. Ha az utcán megállítanánk tíz embert, kilenc biztosan azt mondaná, hogy én voltam az, aki bokszolt az algériai lány ellen, és nem azt, hogy ötödik lettem, hogy életem legjobb eredményét értem el, és pontszerző helyen végeztem az olimpián. Ezt a legnehezebb elfogadni
– részletezte Hámori, aki hozzátette, ennek ellenére ugyanúgy szeretne kvalifikálni a Los Angeles-i olimpiára, és ha úgy alakulna, hogy újra ringbe kéne lépnie algériai riválisával, akkor teljesen máshogyan állna oda. Mint mondta, azt is sajnálja, hogy nem úgy állt oda, mint egy meccs a sok közül, hanem megkülönböztető, nehezítő tényező volt a sok szokatlan körülmény – szerinte ez is rányomta bélyegét teljesítményére.
A fiatal kőszegi ökölvívótól megérdeklődték, mit szól ahhoz, hogy Imane Helif olimpiai aranyérme után a divatszakmában is bontogatja szárnyait.
Szerintem ez is elkeserítő, hogy csak azért kezdett modellkedni, mert ő más, mert ő valamilyen szinten különleges, és ebből csinált modellkarriert. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem ő szeretett volna modellkedni, őt biztosan mások odanyomták, amit szomorúnak tartok. Hogy csak azért, mert ő valamiben más, rögtön elért olyan szintre, amire más ökölvívóknak esélyük sincsen.
A jövőről is mesélt Hámori, elmondta: bár jelen állás szerint elég bizonytalan az ökölvívás jövője az olimpián, és ha végül ki is kerülne a programból, Los Angelesben még a hazaiak kérésére szinte biztosan lenne helye a sportágnak, tekintve, hogy az amerikaiak imádják a bokszot. Arra persze már csekélyebb az esély, hogy 2032-ben, Brisbane-ben is lesz ökölvívás az ötkarikás programon.
A 23 éves ökölvívó hozzátette, ha három évvel ezelőtt megkérdezték volna tőle, hogy a jövőben születendő gyermekének javasolná-e, hogy bokszoljon, határozott igen lett volna a válasz. Ez azonban mostanra megváltozott, és már nem feltétlen lenne ezen a párton.
Persze az lenne a legfontosabb, hogy a gyermekem élvezze, amit csinál. Sportoljon, lelje benne örömét, de már nem ragaszkodnék ahhoz, hogy ez a sportág az ökölvívás legyen
– zárta Hámori Luca, aki az olimpia óta már újrakezdte az edzéseket, és a következő kihívásokra készül.
A Testnevelési Egyetem a konferencia végeztével közzétett beszámolójában kiemelte, az olimpiai, paralimpiai bajnokok részvételével zajlott előadások, kerekasztal-beszélgetések jelentős sikerrel zajlottak, és a TF következő 100 évéről szóltak: a sporttudományról, az innovációról, a versenyképesség növeléséről és a fejlődésről. Még csütörtök délelőtt előadást tartott például prof. dr. Ansgar Thiel, a kölni Deutsche Sporthochschule rektora, akinek nevét érdemes külön megemlíteni, hiszen a két intézmény – profiljukból és hagyományukból fakadóan –, úgy tűnik, végre „egymásra talált”, és a jövőben számos területen, de leginkább a sporttudomány területén kíván együttműködni.
A konferenciával egy időben elindult a visszaszámlálás a TF-en, egy év múlva az egyetem alapításának 100. évfordulóját ünnepli, az addig tartó időszakban pedig TF100 programsorozat névre keresztelt eseményekkel várják a hallgatókat, érdeklődőket.
A TF100-programsorozat tervezett eseményei a következő, kicsit több, mint egy évben:
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)