Sokan tartottak tőle, de félni csak annak a beosztottjának kell Kovács Istvántól, azaz Kokótól, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség november 9-én megválasztott elnökétől, aki nem dolgozik. Az olimpiai, kétszeres amatőr és amellett profi világbajnok, aki 2021-től egy éven át a nemzetközi szövetségben (IBA) főtitkárként tevékenykedett, lehengerlő energiával és ambícióval látott munkához, és egy hónap alatt többet tett imádott sportágáért, mint amennyi korábban tíz év alatt történt a magyar bokszban. Interjú a MÖSZ elnökével.
A Kovács Istvánnal, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség egy hónapja hivatalban lévő elnökével folytatott beszélgetésben a következő kérdéseket érintettük:
Kovács Istvánnal interjút készíteni nem egyszerű vállalkozás. Negyven perc leforgása alatt legalább öten hívták fel, munkatárs, elnökhelyettes, sporttárs. És akkor még nem is említettük a kinyomott telefonhívásokat. Adja magát a kérdés: hiányzott ez az elnöki pozíció, dolgozott-e már ennyit életében?
Dolgoztam én már többet is, nekem nem újdonság a munka – mondja az elnök. – Huszonkét évesen, amikor Barcelonában olimpiai bronzérmes lettem, igencsak visszaesett az életem minden téren. Akkor bejártam a Horánszky utcába egy informatikai céghez marketingtanoncnak, majd később marketingvezetőnek, rendesen dolgoztam napi két edzés mellett, tehát bírom a gyűrődést. Tizennyolc éves koromtól egészen mostanáig jó, ha négy-öt év volt az életemben, amikor nem dolgoztam a sport mellett.
Például 1996-ban, amikor Atlantában olimpiai bajnok lett. De akkor is csak két hónappal az ötkarikás játékok előtt hagyta abba az aktív munkát, és összpontosított kizárólag az edzésekre. Kettő, négy, hat óra munka mindig belefért neki – természetesen leszámítva a Hamburgban, az Universum Box-Promotion profi csapatnál töltött éveket.
„2021 februárjában választottak meg az IBA főtitkárának, az első hat-nyolc hónapban, amíg a Gazprom pénze meg nem érkezett, amíg fel nem állítottuk a rendszert, addig brutális mennyiségű melót kellett végeznünk Lausanne-ban. Persze, más volt az egész világ ökölvívásáért felelni, mint »csak« egy országért.”
Pedig a MÖSZ talpra állítása önmagában óriási kihívás és munka, ahogyan azt az elnök mondta: még zajlik az átadás-átvétel. Kovács István kiemelte: amíg el nem készül a leltár, az átfogó állapotfelmérés, addig nem is lehet szó érdemi munkáról. Ennek elkészítésére december 31-ig kaptak időt a szövetség munkatársai, ami igencsak szűk határidő azt figyelembe véve, hogy közben azért zajlik az élet, és még az ünnepek előtt rendezik meg a 101. felnőtt országos bajnokságot a Gerevich Aladár Sportcsarnokban.
„Egyáltalán nem magától értetődő, hogy szerdától meg tudjuk rendezni a magyar bajnokságot, m ert amikor átvettük a szövetséget, kiderült, hogy a kasszában csak az alapszintű működéshez elegendő pénz van, a tervezésnek, a bajnokságnak sem volt fedezete, vagy csak nagyon szűken, a pénzdíjakról nem is beszélve – érzék eltette Kokó a problémák nagyságát. – Márpedig arról szó sem lehetett, hogy visszalépünk az elmúlt évekhez képest. Megemeltük a pénzalapot, az aranyérmesek a tavalyi 150 ezer forinttal szemben most 200 ezret kapnak, az ezüstérmesek jutalma 100 ezer, a bronzérmeseké 50 ezer forint. Mindezt a sportállamtitkárság anyagi segítségének köszönhetően tehetjük meg.”
A jelek szerint Kokó ismertsége, nimbusza, lobbiereje, hatalmas népszerűsége a mai napig töretlen, és úgy kellett a csődközeli helyzetben lévő szövetségnek, átvitt értelemben a magyar ökölvívásnak, mint egy falat kenyér.
„Az államtitkárság mintegy tízszázalékos, igen jelentős kiegészítést tett a költségvetéshez, ha ez nincs, akkor talán a bajnokságot sem tudtuk volna megrendezni. És ennek köszönhetően tudjuk folytatni a versenyzőink részére zajló ösztöndíjprogramjainkat, amelyek augusztus elsejétől forráshiány következtében leálltak. Ez nagyon komoly probléma, sokkal komolyabb, mint azt a kívülállók gondolnák.”
Kokó egyébként egy fillér járandóságot sem vesz fel, amíg nem konszolidálódik a szövetség és a sportág anyagi helyzete, amíg mindenki meg nem kapja a neki járó, de elmaradt pénzt.
Jóllehet az az elvem, hogyha valaki dolgozik, akkor az kapja is meg a munkája ellenértékét, a jelenlegi helyzetben nem éreztem volna erkölcsösnek, hogy én fizetést kapok, miközben a versenyzők, klubok felé több hónapos tartozásunk van. Itt van továbbá az a bizonyos duplájára emelt olimpiai pénzjutalom, amit fedezet hiányában ígért meg a MÖSZ-t vezető előző triumvirátus a Párizsban ötödik helyen végzett Hámori Lucának. Ezt nem tudjuk kifizetni, legalábbis most nem, aztán jövőre, ha ismert lesz a 2025-ös költségvetésünk, megpróbálunk kidolgozni egy olyan megoldást, ami Lucának is jó, meg nekünk is. Azt mindenesetre látni kell, hogy ő nem dolgozott meg a bronzérmesnek járó pénzjutalomért.
A MÖSZ-t november 9-ig irányító háromtagú testületen már kijelölése pillanatában látszott, hogy nehezen tudnak majd közös irányba haladni, egymással dolgozni. Pedig eredetileg kiváló ötletnek tűnt, hogy az állam konszolidálja és rendbe hozza a szövetséget, amíg ki nem írnak egy tisztújító közgyűlést, ami után majd a szakma viszi tovább a sportág ügyeit. Az ügyvivő testület tagjai nem értettek ehhez, az olimpia óta gyakorlatilag nem történt semmi a magyar bokszban. A pénzügyi tervezés nem történt meg 2025-re, és a munkatársak jó része nagy bizonytalanságban volt, hogy a dolgok miként, milyen felállásban mennek tovább.
„A megválasztásom pillanatában vállaltam, hogy minden átláthatóan, tervezhetően és demokratikus módszerekkel történik majd . Így a kulcspozíciók mindegyikére kiírtuk a pályázatot, a versenyigazgatói, sportigazgatói és a szövetségi kapitányi posztra is, ugyanis az eddigi szakvezetővel, az üzbég Hamid Tangribergenovval megszüntettük az együttműködést. Eredetileg áprilisig szólt volna a szerződése, de volt olyan korrekt, hogy belátta, nincs tovább. Négy hónapja nem is láttuk őt...”
Kokó nem keres bűnbakokat, nem próbál felelősöket találni, akiket felelősségre lehetne vonni az esetleges múltbeli szabálytalanságokért.
Mire mennénk ezzel? – tette fel a költői kérdést. – Energiát, időt vonna el a bűnbakkeresés a munkától, márpedig munkánk van bőven. Attól nem fog jobban bokszolni, mondjuk, a könnyűsúlyú magyar bajnok, ha kiderítjük, tavaly, öt éve, tíz éve hová tűntek a pénzek. Egyvalami fontos: a ránk bízott állami forrásokat a legcélszerűbben, leghatékonyabban kell felhasználnunk.
A magyar ökölvívás, részben a két olimpiai ötödik helynek is köszönhetően, egy kategóriával feljebb lépett, a harmadikból a másodikba.
„Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan több pénzt kapunk, de meg kell fogalmaznunk azokat a célokat, terveket, amelyeket az elkövetkező olimpiai ciklusra sportágunk elé tűzünk. Az államtitkárság célkitűzése Los Angelesben a tíz aranyérem vagy az első tíz hely valamelyike a nemzetek versenyében ambiciózus, nagyra törő elképzelés, de én, aki a kőbányai Pongráctelepről indultam, és mindent megnyertem a sportágamban, amit meg lehet nyerni, nem mondhatom egyetlen tervre sem, hogy lehetetlen. Ehhez meg kell találnunk nekünk, a sportigazgatóval és a szövetségi kapitánnyal azt a nem túl bő keretet, amelynek tagjai a mai magyar viszonyoknak megfelelő javadalmazást kapnak, valamint olyan szakmai feltételeket biztosítunk számukra, ami lehetővé teszi, hogy az elkövetkező négy évben nap mint nap a Los Angeles-i olimpiával keljenek és azzal is feküdjenek le” – szögezte le az elnök.
No de ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk a majdani 2028-as eredményeinkről, egyfelől az ökölvívásnak meg kell maradnia az olimpiai programban, másfelől a magyar szövetségnek, a magyar bokszolóknak ott kell lenniük Los Angelesben. A MÖSZ jelen pillanatban még az orosz elnök, a Gazprom által pénzelt Umar Kremljov elnöksége alatt álló IBA, a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség tagszervezete. Csakhogy az IBA-t a NOB törvényen kívül helyezte. Eközben a NOB által elismert rivális szervezet, a World Boxing tagországainak száma hétről hétre, sőt, napról napra növekszik, jelenleg a taglétszám 55.
A Magyar Olimpiai Bizottság október végén kapott egy nyílt levelet a NOB-tól, hogy értesítse a MÖSZ-t arról, hogy amennyiben a Magyar Ökölvívó Szakszövetség nem lép ki az IBA-ból, és nem lép be egy másik szövetségbe, akkor elveszíti a jogát arra, hogy részt vegyen a Los Angeles-i olimpián.
Ennek a levélnek két fontos üzenete van. Az egyik az, hogy az ökölvívás ott lesz a 2028-as olimpia műsorán, különben nem írták volna ezt a levelet. Ha a NOB elnöke búcsúzik, márpedig Thomas Bach mandátuma lejárt, nem valószínű, hogy az egyik tradicionális olimpiai sportág programból történő törlésével akarja emlékezetessé tenni visszavonulását. A másik üzenet pedig az, hogyha a MÖSZ nem lép ki az IBA-ból, akkor nem lehet ott a 2028-as olimpián. Egy ilyen kardinális kérdésben, mint a kilépés az IBA-ból és a csatlakozás a WB-hoz, csak a közgyűlés dönthet, és januárra össze is hívjuk a sportág legfőbb döntéshozó grémiumát.
Ennek kapcsán Kovács István figyelemre méltó információt közölt. Boris van der Vorst, a World Boxing elnöke pénteken három napra Budapestre érkezik, és egyéb teendői mellett szombaton megtekinti a magyar bajnokság döntőit a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban.
„Megbeszéljük annak az együttműködésnek a formáit, amelynek a legfontosabb lépcsőfoka a MÖSZ-nek a WB-hoz történő csatlakozása lesz. Sőt, lemegyünk Miskolcra, a Hell Boxing Kings vasárnapi eseményére is.”
És ezzel máris elérkeztünk egy roppant fontos ponthoz: a Sztárboxszal és a Hell Boxing Kings sorozattal, amelyeknek Kokó volt és jelenleg is a motorja, olyan lökést kapott Magyarországon a sportág, amit a kereskedelmi televíziók és ezen alapvetően bulváresemények nélkül sohasem kaphatott volna meg.
Soha nagyobb bajunk persze ne legyen, de sokkoló mértékben nő a sportággal ismerkedni akaró gyerekek száma, nem győzzük szervezni országszerte a minimumvizsgákat. Mindez a Sztárbox és a Hell Boxing Kings húzóereje nélkül hiú ábránd maradt volna.
Végül beszéltünk arról is, hogy a négy év múlva esedékes Los Angeles-i olimpián vajon sikerülhet-e végre 28 év után érmet szereznie a magyar ökölvívásnak.
„Mint mondtam, számomra a lehetetlen mint fogalom, nem létezik – hangsúlyozta a magyar ökölvívás mindmáig utolsó olimpiai bajnoka. – Megfelelő menedzseléssel, célirányos edzésmunkával a jelenlegi háromnál több bokszolónk is kijuthat a 2028-as olimpiára, ott pontszerző helyen végezhetnek, sőt, az éremszerzést sem tartom lehetetlennek. Ezért is vállaltam el a MÖSZ elnöki pozícióját.”
(Borítókép: Kovács István. Fotó: Kaszás Tamás / Index)