Az elhunyt Erőss Zsolttal és Kiss Péterrel közel egy időben ért a Kancsendzönga csúcsára Óscar Cadiah. A spanyol alpinista honlapján Levél a magyarokhoz című írásában osztotta meg, mit tapasztalt mászás és ereszkedés közben. Az Over magazin fordításából idézünk részleteket.
A spanyol mászó tapasztalatai és Kollár Lajos expedícióvezető korábbi nyilatkozatai ellentmondásosak. Hová tűnt Erőss Zsolt pendrive-ja? Kiss mégsem fordult vissza?
„A magyarok a többiekhez képest később érkeztek meg, gondolom, a Szikkimbe szervezett trekkingtúra és a dardzsilingi látogatás miatt. Megismerkedtem a magyar expedíció összes tagjával, bár Erősst és Kollárt már tavalyról ismertem. Kiss Péter fiatal, mozgékony, lelkes fickónak tűnt. Miközben a szél lecsöndesedését vártuk, ő az akklimatizálódása után edzésképpen fölment a körülbelül 6000 méteren lévő 1-es táborba, majd vissza az alaptáborba, 5500 méterre. Jó kondícióban volt.
„A csúcsmenet napján, 20-án, szintén oxigén nélkül mászva, mögöttem haladt, és párszor utol is ért. Mindig fölajánlottam neki, hogy menjen előre, még a csúcs előtt is, de nem élt a lehetőséggel; talán a mesterét, Erősst várta. Utánam ért föl a csúcsra, körülbelül fél ötkor. Nem sokkal később Erőss is megérkezett – talán még öt óra előtt. Kicsivel ezután indultam el lefelé."
„Két dolog megdöbbentett. Az egyik: gyengén öltözöttek voltak a nyolcezer méteres magassághoz képest. Erőss egy sárga primaloft dzsekit viselt (mint az Annapurnán). Péteren csak egy gyapjú polárfelső volt, bár a nadrágja jó minőségű pehelynadrág. Máskor mindig egy fekete vízhatlan dzsekiben lehetett látni, amit talán lerakott a fölfelé vezető úton. Miután visszaértünk az alaptáborba, megvizsgáltuk a fotót, amin a holtteste fekszik; ott rajta van a dzseki, vagyis az ereszkedés során, a lejtőn újra fölvette azt."
„A másik dolog: Erőss rengeteg fotót készített a hátizsákjából előszedett zászlókkal, majd olyan sokáig beszélt a rádión, hogy meg kellett kérnem, hadd fényképezkedjem le én is velük, mert azonnal indulnék lefelé. Ekkor láttam őket utoljára."
A levelet fordító Mester Zsolt itt világít rá az egyik nagy ellenmondásra: Kollár Lajos az expedíció hazaérkezése utáni, 2013. június 6-án tartott sajtótájékoztatón a következőt állította: „a rekonstrukcióból az adódott ki, ezt mondták el a lefelé menő mászók, Mario, Òscar és a két serpa, hogy Péter egyszercsak megfordult, és elindult visszafelé. Próbálták lebeszélni, próbálták rángatni, hogy ne, ne, lefelé kell, mert azt hitték, hogy egy ödematikus rendszer miatt megbolondult. De kiderült, hogy nem, hanem egész intenzíven elkezdett visszafelé mászni.”
„Kollár állításával szemben Cadiach azt közli, hogy a csúcson látta utoljára a két magyar mászót. Mario Vielmo – egy hamarosan közzéteendő interjúban tett – kijelentése ugyanezt erősíti meg, sőt, Kiss Péter visszafordulásáról az interjú készítőjétől értesült, meglepetéssel. Az expedícióvezető által említett két serpa közül az egyik (Bibash) pedig nem mondhatott el az ereszkedés közben történtekről semmit, mivel maga is életét vesztette" – írja Mester.
„Két csúcsfotóm van Péterről és Erőssről. Nagy különbség van köztük és az általam vezetett csapat között, de természetesen én a saját nézőpontomból és tapasztalatomból indulok ki. Anélkül, hogy félreértéseket okoznék, segíteni szeretnék abban, hogy megfejtsék, mi történhetett."
„Gondolom, Péter, akárcsak Erőss, az éjszaka folyamán megpróbál leérni. Erőss gyakran bejelentkezik, csaknem óránként, vagy még gyakrabban. Néha azt mondja, Péterrel együtt megy, máskor nélküle. Néha halad előre, egy jó alaptábori sörre gondol, máskor elméjét megzavarja a hipoxia, az agy oxigénhiánya, vagy a hideg és a fáradtság – második éjszaka, hogy úton van. A csúcson (erről az alaptáborban hallottam) egy pendrive-ot ad át az olasznak a csúcsmenet fotóival, és elköszön – arra gondol, hogy nem fog leérni?"
Az olasz, vagyis Mario Vielmo egy eddig még nem publikált, de remélhetőleg a napokban megjelenő interjúban megerősíti a pendrive átadásának tényét, és közli: anélkül, hogy tudta volna, mit tartalmaz, az adathordozót az alaptáborban átadta Kollár Lajosnak. A magyar expedíció vezetője azonban a történtekről szóló beszámolóiban nem tett említést Erőss Zsolt pendrive-járól.
„Erőss Kollár szerint rendszeresen bejelentkezett, utoljára 21-én 17 órakor. Úgy látszik, leült és elaludt körülbelül 8000-8100 méteres magasságban, valószínűleg elvesztette a látását szembevérzés vagy hóvakság miatt – amint azt Kollár elmesélte nekem az alaptáborban."
„Reménykedtem benne, hogy másnap a két magyar le tud jönni, ha később is. Este 9 óra körül a fixköteleknél vagyok, beérek néhány oxigénes mászót, és lassan ereszkedni kezdünk a kötél mentén. Hajnali 3-kor érem el a 7700 méteren lévő 4-es tábort. A koreai Kimmel együtt érkezem. Nem beszél angolul, vagy a sokk miatt nem említi, hogy Namtsu, a társa az éjszaka kicsúszott. A sátramban alszik, és reggel 6-kor továbbmegy. 7 óra körül lebontom a sátrat, és elindulok. Lefelé menet egy holttestet és néhány tárgyat találok távolabb a havon – talán lavina által idesodort régi maradványok? A másik 4-es táborban találkozom Lluísszal, a társammal, aki megvizsgálja a fotókat, és látja, hogy a holttest Namtsué, a koreai mászóé, és van egy másik is, Péteré (ezt már az alaptáborban állapítjuk meg). Talán még egy holttest is van – a serpák egyike? A táborban az a sejtésünk támad, hogy az éjszakai leereszkedés során a két serpa talán régi köteleket használt, amik elszakadtak, és lerántották őket."
Oscar Cadiah egyébként az a hegymászó volt, aki Erőss utolsó előtti expedícióján jégcsákánnyal támadt egy kimerült társára, mert azt hitte, hogy ellopta a felszerelését. A mászót a helyszínen tartózkodó munkatársunk mentette meg a haláltól, ahogy erről akkor blogjában be is számolt.
Frissítés:
Cadiah levelét Kollár Lajos is elolvasta, az Overmagazinnak már el is küldte a pontosításait.
„A pendrive itt van nálam, az „Üzenet a csúcsról program” van rajta. Hogy hogyan került Marióhoz? Gondoltuk, Jaróval elszóródott, vagy Zsolt otthagyta (mert ez lett volna a cél). Ezt a programot kicsit sem ismertem, nem is érdekelt, Zsolt sem osztotta meg velünk. Ha rendeztük sorainkat, Hildán keresztül visszajuttatjuk a Columbia-nak!"
Kollár szerint az események rekonstrukciós elbeszélései azért mutatnak különbségeket, mert a mászók súlyosan megfáradtak és megviseltek voltak, így nem biztos, hogy jól vissza tudják adni a tényeket. Kollár vallja, ugyanazzal a személlyel is többször el kell mondatni a történteket, hogy egyértelműek legyenek a következtetések. „Oscarral csak négyszer meséltettük el a történetet. Azokban is volt különbség, ezért kellett többször."
„Nagyon érdekesek a fejlemények, de akkor én hogyan beszélhettem kétszer is Petivel reggel 6 illetve hajnal 5 körül a Zsolt rádióján. Hacsak nem képzelődtem, vagy megbolondultam. Ha Oscar csak fél nyolckor, vagy kicsit később fotózott, akkor a helyzet reális. A perceket – mint mondtam – nem számoltam, és félórás különbség belefér! A köd- és felhőtakarás jöhetett akkor is. Peti testhelyzete is azt magyarázza, hogy lejjebbről kellett kicsúsznia, mert ő csúszott legtávolabb, kevesebb akadályba ütközött, mint feljebb a kuloárból kicsúszók."
„A visszafordulás kényes téma, megkérdezem Jarót, hogy ő hogyan emlékszik, mert mindig jelen volt a beszélgetéseknél. És Mingma serpa (Kollár vele és nem az idézett Bibas serpával beszélt) is ezt erősítgette, hogy megfogta a ruháját, így jelezve, hogy nem arra! Ha – mondjuk – nem fordult vissza, vagy nem várta be, akkor hogyan találkozott Zsolttal, aki alig vánszorgott lefelé, és a kornernél ki volt a másik mozgó alak 6 és 7 óra között? Zsolt szerint Peti! Higgyük el neki, vagy jelentkezzen valaki, aki tudja! Daniel, a spanyol srác a teleobjektívvel is látta. A felhő után nem látta a másikat, mert ez az egyik Zsolt volt, igazolta a rádió. Minden arra mutat, hogy Peti visszafordult, de legalábbis bevárta Zsoltot. Hogy ez teljesen tudatos volt, ezt nem tudom, de a vele való rádióbeszélgetés ekkor semmilyen defektet nem mutatott! Az Oscar által vázolt időpontok, lényegében egyeznek, és a „Peter turned up...” kijelentést nem tudom másképpen értelmezni.„
„A kutakodók és hitetlenek magukból indulnak ki és keresnek valami suskust és hazugságfélét, de mi nem így nőttünk fel és mi okunk lenne rá? Nem akarunk hősöket faragni senkiből."