„Hiába kerültem már meg a Földet, ebben is van kihívás, az egyik például az, hogy meg kell tanulnom a mini 650-es hajóosztályt. Meg kell tanulnom, hogy ötször akkora a vitoralfelület és emiatt sokkal gyorsabb ez a hajó, mint a Carina, amivel megkerültem a Földet. Sok óceánon vitorláztam már, kétszer az Atlanti-óceánon is átkeltem, kiderült a szólóvitorlázás igazán fekszik nekem, és most ezen a versenyen is bizonyíthatom” – nyilatkozta még a felkészülés elején Méder.

A Mini Transatot 1977-ben indították először útjára (az idei pedig kedden reggel 9-kor startolt), kétévente rendezik, a szólóvitorlások afféle világbajnokságként is számon tartják. A verseny a hajózás klasszikus elemeit őrzi, kevés kivételtől eltekintve tilos a rádiózás, a GPS-es radarkép használata, csak papírtérképeket, szextánst és egy helyzetjelző GPS-t szabad a navigációhoz használni. A hajókra vonatkozó megkötésekkel is igyekeznek esélyegyenlőséget biztosítani, anyaghasználatban, építéstechnikában itt is van fejlődés, de Méder versenyosztályban muszáj például alumínium árbocot használni, hiába sokkal könnyebb a karbon.

A mini 650-es hajó körülbelül három méter széles, maximum hat és félméteres árboca lehet. A test elég lapos és könnyű, már közepes hullámzásnál is átcsap rajta a víz. A hajóra pakolt élelem, víz, mentőtutaj a ballaszt szerepét is betölti. A széltől függően a vitorlázók ide-oda pakolják a hajótestben ezeket, hogy a szélnek megfelelő legyen a súlyelosztás.

Méder egy 2005-ben épített hajót vásárolt, amikor tehette ezzel készült a franciaországi Lorient kikötőből indulva. Idén is több hónapot töltött vele a vízen.

A magyar vitorlás szinte minden ellenfelét ismeri, a Mini Tranasat-osok legtöbbje szintén Lorient-ban készül, és mivel az indulási jog megszerzéséhez nem elég az, hogy valaki egyedül megkerülte a Földet, kvalifikációs versenyen kellett bizonyítani.

Előírás volt, hogy ezer tengeri mérföldet meg kell tenni egyedül a hajóval, de kötelező volt részt venni egy ezermérföldes versenyen is. A szervezők nem akarnak kockáztatni, elég furcsa lenne, ha valakiről az óceán átkelése közben derülne ki, hogy nem bírja az egyedüllétet. Nem olyannak való, aki folyton fel akar valakit hívni telefonon. Én szeretek egyedül lenni, de nem nagyon foglalkozom magammal, nincs is rá idő, mert folyamatosan a hajóra kell figyelni.

A 80-90 fős mezőnynek általában az egyharmada szokott átérni. Legtöbbször súlyos műszaki hiba miatt adják fel. Árboctörést, kormánylapáttörést nehéz egyedül megjavítani a nyílt vízen, de volt már olyan, hogy valakinek azért kellett kiszállnia, mert bálnának ütközött. Gyakori az is, hogy tönkremegy a robotpilóta.

A verseny két szakaszból áll, az első 10-12 nap alatt Lorientből a Kanári-szigetekig jutnak el, kis pihenő után a következő 20-25 nap alatt pedig Guadeloupe-ra hajóznak át. Döntő lehet, ki mennyit alszik, van olyan, aki 36-40 órákat vitorlázik percnyi alvás nélkül. Méder ilyet nem szokott csinálni, naponta muszáj pihennie egy-két órát. De ez sem nevezhető pihentetőnek, negyedóránként megnézi a kormányt.

Van egy ébresztőm, ami 15 percenként jelez, korábban ha megszólalt, lenyomtam, de hogy még véletlenül se aludjak vissza, kivezettem egy gombot a kormányálláshoz is. Muszáj kimennem, hogy elhallgattassam.

A szólóvitorlás versenyeknek sajátos ritmusuk van.

Általában kora délután vagyok a legrosszabb passzban, nekem a hajnali, reggeli időszak a legjobb, mások viszont akkor hibáznak. A fáradtság miatt rosszul időzítik a fordulást, vagy nem tudják felmérni, hogy melyik és mennyi vitorlát húzzanak fel. Ilyenkor nagyon sokat lehet veszíteni

– mondta Méder. Az alvás mellett az élelmezés is gondot jelent, a hajó méretei és súlycsökkentés miatt nem visznek magukkal túl sok ételt. Szinte mindenki magas energiatartalmú, zacskóban, forralt vízzel elkészíthető táplálékot vesz magához.

Méder első magyarként indult neki a Mini Transatnak, nem törekszik győzelemre. Elsődleges céljának azt tartja, hogy átérjen.

Ha lesz lehetőségem jól menni, élni fogok vele, ha rossz formát fogok ki, akkor pedig a túlélésre figyelek. Egy versenyen periodikusan változik a két állapot.

A 4000 tengeri mérföldes (7500 kilométer) verseny a meteo-taktikán múlik. A vitorlázóknak ki kell találniuk, hogy az adott időjárási viszonyok között hogyan lehet a leggyorsaban előre jutni.

Nálunk végképp igaz, hogy nem az egyenes út a legjobb. Sokszor cikkcakkban menni az eredményesebb, ha a fordulásokkal mindig bő szelet tudunk kifogni, a nagyobb sebesség kárpótol a hosszabb útért

– mondta Méder, aki sokat tanulmányozta a térség szélviszonyait egy meteorológus barátjával. A verseny közben csak a BBC és a marokkói rádió adásából kapnak időjárásjelentést, de ez nem is biztos, hogy eljut hozzájuk, ha nem tiszta a vétel.

A meterológiai tudás csak az egyik eleme a felkészülésnek. Méder terheléses teszten és szívultrahangon is részt vett, de túl van már a tengeri túlélési, elsősegélynyújtó és rádiós tanfolyamon is. Ezek nélkül nem indulhatna.

Az ujjait is igyekezett minél jobban megerősíteni, mert a kormány- és kötél állandó markolása kikészíti azokat. Mesélte, jellegezetes kép, hogy a vitorlázók a végén képtelenek kinyújtani az ujjaikat az elhasználódottságtól.