A világ leggyorsabb motorsportjaként hirdeti magát a Red Bull Air Race, de akár a leglátványosabbat is hozzávehetné olyan helyszínekkel, mint Abu-dzabi, Las Vegas, Budapest, vagy akár Rovinj.
A horvát tengerparti város a második legkisebb helyszíne az Air Race-nek, hiszen még 15 ezren sem laknak a tengerparti településen, egyedül a Red Bull osztrák pályája, Spielberg mellett élnek kevesebben. A kevés nyaraló és a viszonylag kis városka miatt azonnal szemet is szúrt, milyen hatalmas a szervezők aránya: mindenhol egyenpólós/inges/sapkás emberkék gyalog, bringán, robogón, kvadon, vagy az ide-oda cikázó kisbuszokban.
Aztán amikor elindult a pénteki edzés, az ember feje fölött elhúzó repülőkkel, helikopterekkel és a megállás nélkül dolgozó hangágyúval egészen olyan érzése lett az embernek, mintha egy hadsereg által megszállt terepre csöppent volna.
A Red Bull rendezvényeinek gyakori vendégei a Flying Bulls légierőktől leszerelt gépei. A Douglas DC-6B, a B-25 Mitchell, az Alpha Jet, a Vought F4U-4 Corsair vagy épp a Bell AH-1 Cobra helikopter Budapesten is láthatók voltak a Nagy Futamon.
A zaj viszont hamar megszokható, így az egészből csak a katonás fegyelem és a rend marad, ami persze nem akkora újdonság egy ilyen esemény kapcsán, a látvány viszont, ami az egészet kíséri, nem mindennapi.
Az öbölben felrajzolt pályaív önmagában csodás, de a médiaközpontból pont hosszában látni át a versenyt, a háttérben az óváros félszigetével, a domb tetején a Szent Eufémia-templommal. De hogy ezt se unja meg senki olyan gyorsan, a szombati időmérő alatt hajóval jártuk körbe az öböl külső szélét, hogy minden szögből megnézhessük a pályát, illetve hogy időnként 30-40 méterrel a fejünk fölött húzzanak el a versenyzők a pálya bejáratánál. Egyedül talán csak az hiányzott, hogy helikopterrel vigyenek körbe a versenyzők fölött, de mindent azért nem lehet.
Az idei nyolc futamot jövőre növelni szeretnék, de hogy egyelőre milyen helyszínekkel tárgyalnak, azt nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy egy olyan mezőnyben, ahol a legendás ascoti lóversenypálya, az abu-dzabi és a rovinji tengerpart, a Fort Worth-i oválpálya, vagy épp Las Vegas van a helyszínek között, elég látványos hátteret kell bedobni a pályázóknak,
A vizes helyszínek (az idénynyitó abu-dzabi, majd a csibai, illetve a rovinji után következő budapesti verseny is ilyen) a látványnak és a közönségnek kedveznek, a pilótáknak viszont nagyjából mindegy, hiszen kapuról kapura mennek. Azt viszont élvezik, ha például fák között, vagy dombos területen kell menni, hiszen plusz izgalmat, nehezítést ad a pálya ívéhez, így a 2014-es ascoti és spielbergi verseny is nagyon jó volt. Ami a tenger miatt egyedül módosító faktor, az a szél: az öbölben gyorsan változó szélirány miatt rekordszámú a bójaelcsapás is.
Utoljára 2009-ben tartottak Air Race-t Budapesten, vagyis öt év kihagyás után tér vissza a sorozat a Duna fölé a Parlament előtt július 4-5-én.
Ezt már Besenyei Péter, a Red Bull Air Race 2003-as világbajnoka és háromszoros ezüstérmese mondja vasárnap a repülőtéren felállított hangárban, ahol már viszonylag nyugodtan mesélte a gép mellett állva, hogy a legutóbbi, japán futamon a motor háromszor is megállt menet közben.
Mivel minden repülőben ugyanolyan motort használnak, a teljes mezőny szerelőgárdája próbált nekik segíteni a hiba megtalálásában, de csak mindent szétszedve találták meg a hibás ülepítőt. Enélkül a motor már jól ment Rovinjban, de a Corvus Racer 540 szárnyprofilja miatt nagy javulás emiatt nem történt, hiszen az éles fordulókban továbbra is egy másodpercet veszített Besenyei az amerikai gépekkel szemben.
Ilyennel a 2008-as szezonban repült utoljára Air Race-en, várhatóan június közepén tud majd először menni vele, sok ideje tehát nem lesz a beállításokra a budapesti Air Race előtt. Hogy mekkora javulás várható egy hónap alatt, azt nehéz előre megmondani, de mindenképp beszédes, hogy az elmúlt 4,5 szezon alatt csak egyetlen futamot nyertek a mezőnyben nem Zivko Edge-dzsel.
Ilyen géppel repül a 2004-ben és 2006-ban világbajnok amerikai Kirby Chambliss is, aki, hogy érzékeltesse, a top pilóták között mennyin múlhat az eredmény, rávilágított, hogy csak amiatt, hogy ő 188 centis, magasabb ívű a pilótafülkéjének a kialakítása, mint másoknak, hogy elférjen a feje, és már ez is hátrányt jelent. Mindezt pedig pont aközben mesélte, hogy a gép minden illesztését speciális ragasztószalaggal borították be, hogy a turbulenciát minimálisra csökkentsék, ne ezen múljon három ezredes különbség.
Három futam után Besenyei Péter egy hetedik, egy tizenharmadik és egy tizenkettedik hellyel, összesen két ponttal a tizenkettedik a világbajnokságban, amit Paul Bonhomme és Matt Hall vezetnek 25-25 ponttal.
Végül sem Chamblissnek, sem Besenyeinek nem lett ennyire szoros a verseny, az amerikai a hetedik, a magyar pilóta a kilencedik időt repülte az időmérőn, a legjobb 14 között viszont mindketten kikaptak, igaz, Chambliss csak a büntetőmásodpercek miatt. Besenyei így a 12, Chambliss a 11. lett.
Az várható volt, hogy a verseny hangulatát és a versenyzők világának légkörét leginkább a hangárban lehet felmérni, csak azt nem lehetett tudni, hogy mégis nagyjából mire kell számítani. De hogy mennyire családias a versenyen belül minden, hamar kiderült: épp csak megálltunk az egyik hangár előtt, hogy megnézzük a kétszeres világbajnok Chambliss gépét, aki gondolkodás és kérés nélkül ugrott oda hozzánk pár mondatot beszélgetni, miközben az utolsó simításokat végezték a repülőn bő másfél órával a verseny előtt.
Az igazi meglepetés viszont a nagyfőnök Dietrich Mateschitz felbukkanása volt, aki annak ellenére, hogy a Forbes szerint a világ 116. leggazdagabb embere a maga 11,8 milliárd dollárjával, úgy ment egyik pilótától a másikig, mintha csak a gyerekkori barátaival futna össze épp az utcán, és az sem zavarta, ha kétméterenként állították meg a hostesslányok, hogy együtt fotózkodhassanak vele.
A rovinji futamot végül az osztrák Hannes Arch nyerte, mellette a szintén vb-esélyes ausztrál Matt Hall, illetve az idén két 10. helyet szerző cseh Martin Sonka és a negyeddöntőből először továbbjutó amerikai Michel Goulian jutott még a legjobb négy közé. A változatos mezőny viszont sem a győztes Archot, sem Besenyeit, de összességében a többi pilótát sem győzi meg.
A jelenlegi rendszer, miszerint az időmérő után párokban indulnak egymás ellen, ugyanis szinte csak a nézők és a közvetítés érdekeit szolgálja, a pilóták inkább azt szeretnék, ha tisztán a mért idő döntene csak. Ez persze egyből érhető is, ha megnézzük, hogy a címvédő Nigel Lamb a negyeddöntő harmadik legjobb idejével kiesett (Abu-dzabiban a második legjobb idővel nem sikerült továbbjutnia...), míg Goulian az ötödikkel döntős volt.
Arch a leszállás után, már a kifutópálya mellett kritizálta a lebonyolítási rendszert, szerinte a változó top 4-es mezőny egyáltalán nem a pilóták képességeire, inkább a rendszer gyenge pontjaira mutat rá, de Besenyei is kitért arra, hogy hevesen küzdenek a vakvágánynak titulált lebonyolítási forma ellen.