Index Vakbarát Hírportál

Minél extrémebb a táv, a nők annál közelebb vannak a férfiakhoz

2016. október 7., péntek 19:28

Szinte már hagyomány, hogy a 246 kilométeres ultrafutást, a Spartathlont a nők között magyarok nyerik. Lubics Szilvia sikerei után idén az Egyesült Államokban élő Nagy Katalin duplázott, míg harmadik helyen Maráz Zsuzsanna futott be. Mindkettejüket Lőrincz Olivér készítette fel, ő beszélt a versenyről.

Nagy óriási tempóban kezdett, 80 kilométernél fél órával gyorsabb volt, mint tavalyi pályacsúcsánál, edzője is aggódott, hogy ez nem tartható sokáig. „Baromi gyors volt a kezdés. Féltem attól, hogy óriási borulás is lehet ebből. Üzentem a kísérőjével, hogy lassítson. El lett kicsit futva, végül nagyjából húsz perccel lassabb lett, mint tavaly, de mindezekkel együtt parádé. Azért mentünk, hogy fusson egy stabilat, ami akár a győzelemhez is elég lehet" – mondta Lőrincz.

Az edző elmondta, tartottak egy kicsit a Spartathlontól, mert Nagy egy korábbi sérülése miatt nem tudott eleget edzeni, nem volt benne elég kilométer.

Aki a versenyt követte, annak kívülről úgy tűnhetett, hogy Nagy Katalin nemcsak a nőknél akar nyerni, hanem abszolútban is. Néhány percig vezetett is a versenyben, de nem maradt az élen. „Ilyen még nem volt a Spartathlon történetében, ez egy érdekes momentum volt, Kata örült is ennek, de furcsa versenyző típus, nem a minden áron győzni akarás hajtja" – mondta Lőrincz.

A futónő végül negyedik lett abszolútban, a női második Pam Smith a tizenharmadik, Maráz Zsuzsanna pedig a huszadik lett, magyar férfi futó őt sem előzte meg. „Minél extrémebb a táv, a nők annál közelebb vannak a fiúkhoz. Sokan gondolkodnak ezen, hogy miért van, de nincs pontos válasz. A fizikai felépítés, a zsírégetés módja a férfiak mellett szól, de hosszútávon a pszichés dolgok is ennyire számítanak. A nők mentálisan lehetnek erősebbek, kiegyensúlyozottabbak."

Pedig nem egyszerű a felkészülésük, az ultrafutók között szinte mindenki amatőr, a nőknek pedig még nehezebb lehet a dolguk. Ahogy Lubics, Maráz Zsuzsanna is munka és család mellett edz, emellé kell beszorítani a többórás futásait. Lőrincz elmondta, mindig óriási sakkozás az edzésterv készítés, mert azt a szabadidőhöz tudják csak szabni.

Maráznak az idei volt az első Spartathlonja, ezért is értékes a harmadik helye. „Zsuzsi nyert már Ultrabalatont és más versenyeket is, de az első teljesítés mindig nehéz, a Spartathlon nagyon különleges dolog, a futók nem tudják, mi vár rájuk, sokkal melegebb, sokkal szintesebb és hosszabb, mint más ultrafutások. Kicsit ő is gyorsan kezdett, a végén már nem volt igazán kedve és ereje futni. Mondtam neki, hogy senkivel sem szabad foglalkozni, Pamra se figyeljen. Itt nincs taktika, nem olyan, mint az országúti kerékpár. Ha az utolsó pár órára marad erő, akkor lehet megnyomni" – mondta Lőrincz.

Az edző elmondta, 80-100 kilométerig kell nagyon szigorúan betartani az előre meghatározott részidőket és pulzuszónákat, utána már nem nagyon lehet elrontani. Egészen egyszerűen azért, mert a futók már annyira elfáradnak, hogy nem tudnak túl gyors tempót menni.

Persze ilyenkor is észnél kell lenni, egy hasraesés, eltévedés a verseny végét jelentheti, ahogy az is, ha a futó nem hűti magát, iszik vagy eszik eleget. Utóbbi is előfordulhat, mert fejben annyira elfáradnak, hogy eszükbe sem jut frissíteni.

Rovatok