Az eddig 15. helyen haladó Enda Coineennek eltört az árboca és kiállt a földkerülő vitorlásversenyből. Az ír versenyző éppen befejezte a szerelést a Stewart szigetnél horgonyozva, és elindult a mezőny után, amikor az automata kormánya megint kihagyott.

Ezért előbb az egyik, aztán a másik irányba is spontán perdült - átcsapott a bumm az egyik oldalról a másikra és vissza -, és ez már sok volt az árbocnak, fogta magát és ledőlt.

 „Nevettem, mert ha nem nevetek, sírnom kellett volna” – mondta az eset után. Egy darabig töprengett, hogy mit tud belőle megmenteni, de a nagy hullámzásban az a veszély fenyegetett, hogy a rudazat kárt tesz a hajótestben, ezért levágott és elengedett mindet. Most bánatosan motorozik Új-Zéland felé, amihez van elég üzemanyaga, vagyis nem kell pótárbocot építenie.

Fa Nándor a 8. helyen egy alacsony nyomású zónával együtt halad kelet felé, ami elég kellemetlen.

Alig van szele, és ez egy darabig még így is lesz, mögötte Conrad Colman viszont vígan repeszt, és folyamatosan csökkenti a hátrányát a magyarral szemben. A néhány napja még 600 mérföldes előny 200-ra olvadt.

Elöl Armel La Cléas'h és Alex Thomson szembeszélben krajcolgatnak (cikkcakkban mennek), ami a franciának kedvez, mert Thomson csak az egyik cakkon tudja használni a foil-ját, ami nélkül lassabb, mint a francia. Mögöttük Jérémie Beyou kétszer olyan gyors, mint ők, és igen jól lavírozik a szélcsendes területek között. A negyedik helyen Jean-Pierre Dick rövid időre 35-40 csomós szélbe megy bele, de nem úgy néz ki, mint aki ki akar térni ez elől.

Yann Elies, és Jean le Cam a Horn-fok után sem tudnak elszakadni egymástól, most is 8-9 mérföldre vannak egymástól, de nem hosszában, hanem széltében, vagyis a céltól számított távolságukban lényegében nincs különbség. Ha ez így marad, az ő csatájuk lesz a történelem legnagyobb páros földkerülő versenye.