Fa Nándornak már csak 1540 mérföldje van hátra, de még nem lazíthat. Nagyon jó lenne például, ha vasárnap délig északi irányban megtenne legalább 500 mérföldet, ez ugyanis azt jelentené, hogy átszaladt egy nagyon kemény nyugatról keletre tartó vihar előtt.

A képen az látszik, hogy az 500 mérföldes táv után már erős, de nem annyira viharos szelek várják, ha azonban ezen belül marad, akkor 40 csomós alapszél és annál jóval keményebb befújások keseríthetik meg az életét.

A magyar hajósnak minden esélye megvan arra, hogy ezt teljesítse, jelenleg 12 csomóval halad, és lesz még ennél gyorsabb is a következő két napban, így van tere a manőverezésre, hogy elkerülje az alacsony nyomású zóna legrosszabb részét. 

Pedig naplóbejegyzése szerint Fa Nándornak már alig várta kiérjen az északkeleti szelekből és elérje a nyugatiakat, hogy végre ráfordulhasson a célkikötőre, Les Sables d’Olonne-ra.

„Próbálom magam meggyőzni, hogy már csak pár óra és rendben lesz, de ez (a rossz irányba haladás) soha nem ér véget. Már három napja kínlódok itt minden aprócska mérföldért. Azon gondolkozom, hogy amikor nekiindultam ennek az útnak, akartam-e ezt is újra megélni, ezt a kínzó, önkínzó, illúzió és személyiség romboló állapotot. Akárhogy gondolkodom, mindig oda lyukadok ki, hogy bizony, amikor elragadja az embert a hév, hogy itt akar lenni, csinálni és megélni a teljesítmény örömét, akkor valahogy nem jut eszébe a sötét oldal. Csakhogy a sötét oldal az itt van, és arányaiban nem kevesebb soha, pontosan olyan, mint a korábbi útjaimon.” 

Fa Nándor mögött 800, illetve 1200 mérfölddel Eric Bellion és Conrad Colman ugyanabban a cipőben jár, mint eddig ő. Északkeleti szélben jó tempóval haladnak csak éppen nem annyira jó irányba, ezért 13-16 csomós sebességük célirányba mutató komponense mindössze 7-8 csomó. Mögöttük újabb néhány száz mérfölddel Fabrice Ademeo kitartóan kergeti Arnaud Boissieres-t, és a hátralévő 3000 mérföld még bőven elég ahhoz, hogy befogja. 

Hátrébb Didac Costa és Romain Attanasio versenye sem dőlt még el, most éppen 40 mérföldre vannak egymástól, ami nagyjából azt jelenti, hogy jó időben időnként láthatják egymás árboccsúcsát. A nagy versengésben mindketten egyre közelebb kerülnek az amerikai Rich Wilsonhoz, aki a Horn-fok után a nem túl szerencsés partközeli útvonalat választotta. Wilson a Horn-foknál még 1000 mérföldet vert Costára és Attanasióra, most már mindketten 360 mérföldre loholnak a nyomában.