Augusztusra összeállt minden - ez is a baj, túl hamar, egy szemvillanás alatt csinált a -43-ból +19-et, jó két hónap, 6 verseny alatt. Azt gondolta, meglesz ez, bármit csinálok. Utána megint nem figyelt párszor, de ha Malajziában nyer, újra semmi gond. Vezetett, minden sínen volt, de jött a motorhiba, beütött a krach. De még ez sem volt döntő, mert amikor onnan eljött, a kezében volt a sorsa. Volt öt futam, hát majd visszabillentjük, mint az előzőnél, a nyáron. Ami lényegében helyes is volt, csak arra nem figyelt, hogy a következőt, a japán futamot, azt nem lehet elrontani. Ha azt hozza, utána odaadhatott volna még egy versenyt Rosbergnek, mert a saját kezében maradt volna a sorsa. Csakhogy Szuzukában megint elkalandozott - a sajtópara -, Rosberg meglépett, immár végzetesen: Rosberg annál sokkal okosabb és ügyesebb, hogy ne hozzon 4/4 dobogót, mert onnantól csak arra volt szüksége, három második helyre és egy harmadikra.