Korszaknak indult, három év után véget ér az álomcsapat újraegyesülése, amiben nem volt a két márkához méltó pillanat. Külön, de folytatják a Forma-1-ben.
Hivatalosan valószínűleg a hétvégi Szingapúri GP-n jelentik be, de már száz százalék, amit hónapok óta sejthettünk: a McLaren nem folytatja tovább Honda-motorral, 2018-tól a japánok nem szállítanak az angol istállónak - értesült az Autosport.
Óriási csalódás ez mindkét félnek, de főleg a Hondának, ami újra nem tudta megismételni a 80-as években a Forma-1-ben elért sikereit. Akkor a Williamsszel majd a McLarennél a Senna-Prost-párossal 1986-tól 1991-ig uralták az F1-et, zsinórban hat gyártóvébét nyertek. Ráadásul a felét turbóval, most szintén turbóval szerepelnek le.
Újra nem tudta, írtuk, ugyanis az ezredforduló környékén is volt a Hondának egy korszaka a szívókorszakban is, ám az is kudarcba fulladt. Két győzelmet tudtak összehozni, még 1998-ban a Jordan Mugen-Hondával Damon Hill nyert Spában, esőben, Heinz-Harald Frentzen 99-ben kétszer, majd a Hungaroring 2006-os esőversenyén, a BAR-Hondával Jenson Button.
A McLarennek is nagy blama ez, 2014-ben, még Ron Dennisszel az élen azzal a szöveggel hozták vissza a Hondát, hogy
előkészülünk a következő domináns korszakra.
A projekt központja Fernando Alonso volt, akit annak ellenére sikerült visszacsábítania a McLarennek és Dennisnek, hogy 2007-ben eléggé megégtek együtt, de legalábbis nagyon összevesztek a kémügyes szezonban.
A dominanciából semmi nem lett, sőt, a McLaren olyan mélyre süllyedt, amilyen mélyen sosem volt, mióta a 60-as évek közepén bekapcsolódott a Forma-1-be. Az első év, 2015 egészen csapnivaló lett, pontosan olyan, mint a jelenlegi, a harmadik. Alonso és Button a pontszerző helyeket is csak távcsővel nézhették, a csapat utolsó előtti lett a gyártók versenyében, kilencedikként csak a Marussia csapatot előzték meg. Alonso 11, Button 16 pontot szerzett.
Tavaly valamelyest javult a helyzet, és a szezon második felében elindultak felfelé. A Hungaroring volt nekik vízválasztó - úgy ahogy - Alonso hetedikként futott be, és kezdtek a top 10-es helyezések általánossá válni. A dobogó még mindig borzasztóan távolinak látszott, de a csapat hatodik helye a vébén és Alonso 10. pozíciója biztatónak tűnt.
Majd idén, fogadkoztak, és nagy elánnal mentek neki az átalakított F1-nek. Szélesebb, laposabb, gyorsabb kocsik jöttek a téli szabályváltozásoknak hála, és
Hamar kiderült, nem kellett volna. A téli teszteken jobban szenvedtek, mint 2015-ben, a belső égésű motort továbbra sem tudták összekapcsolni az energia-visszanyerő rendszerekkel. Az, hogy az autó lassú volt, nem kifejezés, legtöbbször be sem indult, vagy pár kör után beégett. Alonsónak volt versenyhétvégéje, amikor az első szabadedzés első körében füstölt el alatta a motor, de olyan is, hogy a futam felvezető körén. Tizenkét versenyből egy 9. és egy 6. hely jött össze neki, pilótatársának, Stoffel Vandoornnak egy 10., azaz egyetlen pont 13 nagydíjon.
Nyárra nyilvánvalóvá vált, hogy a McLaren nem tűr tovább, és elkezdődött a szabadulási hadművelet: legalább ötéves szerződésük volt a japánokkal, és még a harmadik végén sem tartottak.
A McLarennek találnia kellett egy új motorszállítót, ami bonyolódott, mivel a Mercedes és a Ferrari - a McLaren két nagy múltbéli ellenfele - szinte azonnal közölte, ők nem fognak motort adni a konkurenciának. Maradt a Renault, a legkevésbé erős megoldás, csakhogy értük is teperni kellett.
A franciák idén saját gyári csapatuknak, valamint a Red Bullnak és annak testvérének, a Toro Rossónak szállítottak, és jelezték, nem tudnak negyedik csapatot vállalni. Ha a McLaren akar valamit, érje el, hogy felszabaduljon neki valamelyik Red Bull-os motorja.
Ők először elzárkóztak a japánoktól, de van az a pénz alapon természetesen újranyílt a kapu, és múlt héten már az FIA-elnök is azon ügyködött, hogy az STR-t összeboronálják a Hondával.
A japánoknak élet-halál a megegyezés, ha velük nem, akkor senkivel, az F1-vezetők pedig hangoztatták, a Honda fontos a Forma-1-nek, meg kell tartaniuk a negyedik motorgyártót. Mázli volt, hogy a Red Bullnak a Toro Rosso jóval kevésbé fontos mostanában, mint az elmúlt években.
Arra használták a csapatot, hogy lehetőséget adjanak a fiatal tehetségeiknek, itt fejlődött fel a mostani két Red Bull-pilóta, Daniel Ricciardo és Max Verstappen, de mióta ők befutottak, nem igen talál nagy reménységet a cég, sőt, igazából nem is keres, mert velük évekre rendben vannak. De még csak az egyikükkel is, ha úgy alakul.
Vagyis a Toro Rossónak szinte mindegy, mivel furikáznak, ha meg a Honda ezért még milliókat is fizet, az csak jobb, menjen a biznisz. A McLaren-Renault, illetve az STR-Honda megállapodásnak fontos lépése volt a hét elején, hogy a Toro Rosso átengedte a Renault-nak jobbik pilótáját, Carlos Sainz Jr.-t, aki valószínűleg már a hétvégi szingapúri futamot követő Malajziai GP-n átül hozzájuk, Jolyon Palmer helyére.
igaz ez sokkal furcsább, hajaz a McLaren-Peugeot-ra, ami egy évet élt meg, 1994-ben. Most a hírek szerint három évre szerződnek: a McLaren újra francia motorral fog menni, és ezzel megmenti egyrészt a csapatát, illetve a csapat legfontosabb emberét, Fernando Alonsót. (A hírek szerint Monzában, a legutóbbi versenyhétvégén már alá is írtak 2018-ra.)
A spanyol végigszenvedte az elmúlt három évet, szerződése évvégén kifut, és egyértelművé vált, vagy ő, vagy a Honda. Számtalanszor járatta le élő adásban beszólásokkal a japánokat, verseny, edzés közben panaszkodott a rádión a "GP2-es motorra, az erőtlenségre, és hogy mennyire ciki ilyen motorral körözgetni". A csúcspont az augusztus végi belga futam lehetett, ahol Alonso féltávnál egyszerűen kiállt, miután az egyenesben minden kocsi úgy gyorsulta le, mintha tényleg GP2-es autóban ülne.
Célját elérte, a McLaren szakított a Hondával, jövőre új korszak nyílik, amiben bizonyíthat ő és a McLaren is. Alonsónak kell kevésbé, mutatja, mekkora kaliber, hogy ebből a három évből is úgy jött ki, hogy az általános vélekedés szerint Fernando Alonso jobb versenyző most, mint 2014 végén volt, amikor elhagyta a Ferrarit.
Akinek nem lesz hová bújnia jövőre, az a McLaren. 2012 óta nem nyertek versenyt, már 2013-ban és 2014-ben, még Mercedesszel sem, az elmúlt három szezonban pedig a Hondára fogták a sikertelenségület.
Zak Brown csapatfőnök nem ijed meg, már a hétvégén, Monzában kiállt, és elmondta, hiszik, hogy a kocsijuk jó, és a motor tartotta őket vissza. 2018-ban kiderül, tényleg így volt-e.