A Forma-1 bizonyos szabálymódosításai azért történnek, hogy a fejlesztések terén megkössék a csapatok kezét, és behatárolják, mire tudnak elkölteni elképzelhetetlen összegeket. Egy a baj: az F1-csapatok természetükből adódóan mindig azt keresik, hogy hol van olyan négyzetmilliméter, ahova a szabályok még nem tiltják, hogy újabb szárnyat, diffúzort vagy légterelőt tegyenek. És általában ezt meg is találják.

A legújabb ilyen szürkezónás terület, amire egyre több F1-csapat felfigyelt, a padlólemez szélénél van. 2018-ra ugyanis szélesebbek lettek a kocsik padlólemezei – a két kerék közötti területen 1400 milliméterről 1600 milliméterre nőtt a megengedett legnagyobb szélesség, csakhogy a szabálykönyvben elfelejtették az ehhez tartozó tiltást is frissíteni 2017-ről 2018-ra, és ott továbbra is csak annyi szerepel, hogy az autó középvonalától mindkét irányban 700 milliméteres távolságon belül nem lehetnek lyukak a padlólemezen – derül ki a Motorsport cikkéből.

Vagyis most van egy 100 milliméteres sáv, ahol a szabályok nem tiltják, hogy lyukak kerüljenek a padlólemezekre, és ha valamit nem tiltanak, akkor az F1-ben arra őrült módjára rá is repülnek a csapatok.

A padlólemez hátsó részébe vágott légterelő lyukakkal egyébként a hátsó kerekekre terelik a lehető legjobb irányban a levegőt, hogy az minél kisebb turbulenciát okozzon, amivel csökkentené a diffúzor hatékonyságát.

A dolog persze nem új keletű, a Red Bull 2012-ben ilyen lyuk segítségével is nyert Monacóban, a Ferrari pedig már ott tart, hogy lyukak mellett légterelő-sorokat is tesztelt három, öt és hat elemmel is, hogy megtalálja az ideális leosztást.

A McLaren eddig lyukakat vágott a padlólemezbe, de rájöttek, hogy a Ferrari terelői hatékonyabbak lehetnek, így a lyukkivágás szélét lezárták, de ez messze nem olyan tökéletes megoldás, mint az olaszoké, van tehát mit csiszolni még a másoláson. (A McLaren megoldásáról a Motorsport cikkében láthat közeli képet.)

Egészen addig, amíg az F1-szabálykönyvben nem módosítják azt a 10 centis sávra vonatkozó részt.