Milyen volt az 1., a 100., az 500., a 750., és lehet, hogy volt már 1000. is? Vasárnap jön a hivatalos 1000. F1-nagydíj, a Kínai GP. Visszatekintünk a kezdetekre, végigfutunk pár nagy jubileumon, és megnézzük, melyik az a Grand Prix, amelynek hitelessége több mint vitatott. A Hungaroring Forma–1-es szerepére is kitérünk.
1950. május 13-án 21 autó gyűlt össze egy angliai reptéren, Silverstone-ban, hogy megtartsák a történelem első Forma–1-es világbajnoki futamát. A kategóriának előtte már volt pár versenye, de egyik sem számított bele a világbajnokságba.
Az F1 már indulásakor társadalmi esemény lett, megjelent György király és Erzsébet királynő is, összesen úgy 200 ezer ember volt kíváncsi az Európa- és Brit Nagydíjra, a kettőt ugyanis egybefoglalták.
Az autók között az Alfa Romeo volt a menő, négy kocsit küldtek az olaszok, és bármilyen furcsa is,
a Ferrari nem volt ott.
A márka, amivel szinte azonosítják az F1-et, csak a második futamon jelent meg, nyolc nappal később, Monacóban.
Az Alfák verhetetlenek voltak, körökkel verték a többieket a 70 körös, 2 óra 12 perces futamon. Az olaszok a pilóták között is taroltak, Giuseppe Farina a pole pozícióból indulva győzött, Luigi Fagioli a második kockáról futott be másodikként. A brit Reg Parnell lett a harmadik, szintén Alfával. A többiek, Talbotok, Maseratik és ERA-k (English Racing Automobiles) – legalább – két kört kaptak a nyertestől. A negyedik Alfa, a későbbi ötszörös világbajnok Juan-Manuel Fangióval a kormánynál, nem ért célba, olajszivárgással esett ki 62 kör után.
A bajnokság a sikeres bemutatkozás után virágzott, Monacóban az első utcai versenyt is megrendezték, immár mezőnyben a Ferrarival. Fangio Alfája mögött, másodikként futott be vele Alberto Ascari, a monacói Luis Chiron lett a harmadik. (Két héttel ezelőttig ez volt a hercegség egyetlen top 3-as F1-es helyezése, ezt a rekordot állította be Charles Leclerc a Bahreini GP-n.)
Az elsőhöz hasonlóan legendás helyszínen került rá sor: a németországi Nürburgringen, a híres és hírhedt Nordschleifén, az 1961-es szezon 6. futamaként, augusztus 6-án volt a Német Nagydíj. Az amerikai Phil Hill szerezte meg a pole-t, de a Zöld Pokol kanyarjaiban ketten is megverték, Stirling Moss és a német kedvenc, Wolfgang Von Trips. Moss Lotusszal, a másik két dobogós Ferrarival ment. Ez volt Moss utolsó, 16. GP-győzelme és Von Trips utolsó dobogója: egy hónappal később, a monzai Olasz Nagydíjon halálos balesetet szenvedett.
Tét nélküli volt az utolsó 1990-es verseny, az Ausztrál GP Adelaide-ben, mert az előzőn Ayrton Senna megnyerte a világbajnokságot. Szuzukában egymás után a második évben ütközött Alain Prosttal, de most a francia húzta a rövidebbet, kettős kiesésük a brazil sikerét jelentette. Nagy balhé volt még Adelaide-ben is, Prost állította, hogy Senna szándékosan ment neki, és annyira haragudott rá, hogy semmilyen nyilvános eseményen nem jelent meg vele együtt, így hiányzik az az évi tablófotóról is.
Senna a McLarennel megszerezte a pole-t, Prost negyedikként indulhatott a Ferrarival, de a versenyen már nem kerültek egymás közelébe. Senna sokáig vezetett, de a 61. körben váltóhibával a gumifalban végezte, és a benettonos Nelson Piquet került az élre. Mansell meghajtotta az utolsó két körben, majdnem ütköztek is, de a brazil megnyerte zsinórban második versenyét, Prost lett a harmadik, sokkal lemaradva.
Az 1000. futamot a hétvégén Kínában rendezik, úgy jött ki, hogy a 750. is nekik jutott, 2005-ben, és az is idényzáró volt. Illetve szintén tét nélküli, mert Fernando Alonso az előző GP-n megnyerte első vb-címét, Kimi Räikkönen meg már biztosította a második helyet.
A Renault megszerezte az első sort, Alonso mellől Giancarlo Fisichella indult, Räikkönen harmadikként kezdett, de a futam már a starthoz hajtva elkezdődött.
Az F1 egyik legbizarrabb balesetét hozta össze Michael Schumacher és Cristijan Albers,
a holland Minardi-pilóta ugyanis belement a Ferrariba. Mindkét kocsi alkalmatlanná vált a versenyzésre, de akkoriban még létezett tartalék autó, így mindketten elrajtolhattak a boxból. Schumacher napja így sem tartott sokáig, a 22. körben kipördült.
Alonso vezetett rajt-cél győzelmet aratott, Räikkönen néhány másodperccel lemaradva követte, de nem tudott az első helyért harcolni. Ralf Schumacher lett a harmadik egy Toyotával.
Vasárnap Sanghajban újra jubileumi számhoz ér a Forma–1, az eddigi legnagyobb ünnepet jelenti az 1000. nagydíj. Majdnem pontosan 69 év kellett hozzá, és öröm, hogy a 69-ből az utóbbi 33-ban már Magyarország is szereplője volt a sorozatnak.
Augusztusban jön majd a 34. Magyar Nagydíj, ami egészen előkelő szám.
A 33 eddigi versennyel a Hungaroringen rendezték a hetedik legtöbb F1-es futamot.
Csak olyan klasszikus pályák előzik meg a mogyoródit, mint – sorrendben – Monza, Monaco, Silverstone, Spa, Montreal, a Hockenheimring és a brazíliai Interlagos. Országokra bontva hazánkban tartották a 13. legtöbb F1-nagydíjat – Olaszországban a legtöbbet, 96-ot.
Az egyik legérdekesebb szempont, hogy a pilóták között hogyan oszlott meg az eddigi 999 GP-győzelem.
Már az sem semmi, hogy a 772 pilótából, aki indult az F1-ben, csak 107 nyert futamot. Az pedig letaglózó, hogy a 999-ből 424 versenyt a 10 legsikeresebb pilóta húzott be.
Csaknem a felén osztoznak ők tízen:
Érdemes azért a legalább hússzoros győztesekig megnézni a sort:
A Forma–1 Kínáig 322 476 kilométert, 65 196 kört tett meg és 40 498,47 pontot osztott ki.
Szinte természetes, hogy 70 év és 1000 futam között előfordulhatnak számolási pontatlanságok, vagy valamilyen nem várt esemény felkavarja a számítási sorrendet. Sokan vannak, akik azt mondják, a 11 indianapolisi futamot, hiába volt hivatalosan az F1-vb része, nem kéne számolni, vagy azt a tizenegynéhány nagydíjat nem/sem, amikor az 50-es években a megváltoztatott F1-szabályok szerint szinte egy gyártó se indult volna, ezért F2-es szabályokra tértek át. Indianapolisban viszont korrekt vb-pontokat osztottak, még ha a legjobbak legtöbbször el sem indultak: a végelszámolásnál nem az összes futamot vették alapul, így az Indy 500-at legtöbben ejtették. Ahogy az „F2-es” Forma-1-versenyekért is a megfelelő pontokat osztották ki, így azok is támadhatatlan F1-nagydíjak.
Akad viszont egy verseny, amikor úgy rajtoltak el, hogy pontokat kapnak, a leintéskor meg is kapták azokat, majd később a GP végeredményét utólag törölték a pontversenyből, sőt, a versenynaptárból is: ez volt
az 1980-as Spanyol GP a Madrid melletti Jaramában, június 1-jén.
Akkoriban zajlott ugyanis a FOCA (F1-konstruktőrök Szövetsége, élén Bernie Ecclestone-nal) és a FISA (Nemzetközi Sportautó Szövetség), az F1-et szervező két szövetség közötti hatalmi harc a sorozat irányításáért, és a FISA a hétvége előtt illegálisnak nyilvánította a jaramai versenyt. A Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo elutazott ugyan Madridba, de bojkottálta az eseményt.
Rajthoz álltak viszont a többiek, 22-en. Olyan legendás csapatok pilótái, mint a Lotus, a Williams, a Ligier, a McLaren, a Tyrrell vagy az Arrows. Olyan nevekkel, mint Reutemann, Andretti, Piquet, Prost, Patrese, Laffitte, Rosberg, Fittipaldi, Cheever, Alan Jones, John Watson, Pironi, De Angelis, Jarier vagy a későbbi Le Mans-győztes, Jan Lammers. Ott volt és elrajtolt mindenki, aki számított – majdnem.
Jones nyert, Mass lett a második, De Angelis a harmadik, majd Jarier, Fittipaldi és Patrick Gaillard zárta a pontszerző helyeket. Hogy aztán másnap az FIA elvegye tőlük a pontokat, és törölje a futamot.
Alan Jones, aki a 80-as szezon végén a jaramai 9 pontja nélkül is világbajnok lett, év végén azt mondta:
Bárki bármit mond, az egy Grand Prix volt, és ha jól tudom, én nyertem meg.
Vagyis, ha számoljuk, két hete, Bahreinben láttuk az 1000. Forma-1-futamot, és vasárnap, Kínában már az 1001.-re kerül sor.
Az F1 – ahogy minden más sportág – tele van rekordokkal, amelyek azért vannak, hogy megdöntsék őket, tartja a mondás. A Formula1.com az 1000. futamra összeszedett 10 olyan csúcsot, amit könnyen lehet, hogy sosem fognak megdönteni.
(Borítókép: Giuseppe Farina (No2) és Luigi Fagioli a pályán Silverstone-ban, 1950. május 13-án. Fotó: Klemantaski Collection/Getty Images)