Két korszakos zseni verhetetlen autókkal és remek csapatfőnökökkel dominálta, illetve dominálja a korát. De melyik volt meghatározóbb? A különbség nem az eredményekben rejlik.
Óriási rekordot állított be, illetve döntött meg vasárnap a Mercedes a Forma-1-ben, amikor a csapat megnyerte zsinórban hatodik konstruktőr-világbajnoki címét, 2014 óta nem győzték le őket. Korábban csak a Ferrari tudott megszakítás nélkül hatot nyerni 1999 és 2004 között.
Sőt, a Mercedes csúcsot is döntött, mivel a Japán GP-n biztossá vált, hogy a pilóták bajnokságát is ők szerzik meg, csak az a kérdés, kivel: már csak Lewis Hamiltonnak és csapattársának, Valtteri Bottasnak van matematikai esélye a címre. Ezzel pedig már überelik a Ferrarit, ugyanis ez lesz sorban a hatodik duplázásuk, miközben az olaszoknak csak öt dupla jött össze. 1999-ben ők csak a gyártók között lettek elsők, a versenyzők között a mclarenes Mika Häkkinen nyert. 2000-ben kezdődött aztán Michael Schumacher öt bajnoki címet hozó sorozata.
Felmerülhet a kérdés, melyik korszak volt a nagyszerűbb, melyik istálló volt a dominánsabb? Egyáltalán, össze lehet-e vetni, illetve van-e értelme összevetni a kettőt?
Van. Mindkét éra iszonyúan domináns, nagyjából egyformán nyomasztó korszaka a Forma-1-nek. Nézzük először a puszta számokat a Ferrari hat éve – 1999-2004 – és a Mercedes hat éve – 2014-2019 – között.
Kiszámolhatnánk még a megszerzett pontjaikat, de az már kevésbé mérvadó, mert időközben változott a pontrendszer. Manapság két és félszer annyi pont jár a győzelemért, mint a Ferrari-korszakban.
E nélkül is jól látszik, hogy
a Mercedes még a Ferrarinál is jobban kisajátította a saját korszakát.
Hasonlóság, hogy a két időszakot fel lehet húzni egy-egy versenyzőre: Michael Schumacherre és Lewis Hamiltonra. A német anno öt címet húzott be egymás után, az angol épp küszöbén áll ötödik mercedeses címének, csak nem zsinórban. Nyert 2014-ben és 2015-ben, illetve 2017-ben, 2018-ban és 64 ponttal vezeti jelenleg az összesítést, négy GP-vel, 104 megszerezhető ponttal a vége előtt.
Vagyis a német néhány százaléknyival meggyőzőbb volt Hamiltonnál, de ez most nem is annyira mérvadó, mert a csapatokat egyben vizsgáljuk. Nézzük is, mit értek el a csapattársaik a vonatkozó időszakokban.
Schumacher csapattársai:
Összesítve: 13 győzelem, 11 első rajthely.
Hamilton csapattársai:
Összesítve: 26 győzelem, 36 első rajtkocka, 1 vb-cím.
Ezekből az adatokból kitűnik, mi a legalapvetőbb különbség a Ferrari és a Mercedes korszaka között.
Amíg Schumacher az abszolút első számú versenyzője volt a csapatnak, addig Hamilton a rosberges évek alatt egyáltalán nem kapott különleges elbánást, majd Bottas mellett is csak a legritkább esetben juttatták előnyhöz. Akkor is elegánsan.
A Ferrari alapelve ugyanis évtizedek óta az, hogy van egy fő pilóta, és van egy második számú emberük. Irvine 1999-ben csak azért ugorhatott feljebb, mert Schumacher a szezon közepén, Silverstone-ban eltörte a lábát, és öt futamot ki kellett hagynia. Az ír a négy győzelméből hármat a baleset utáni versenyeken szerzett. Barrichello több mint öt éven át volt hű fegyverhordozója Schumachernek, csak egy malőr csúszott be, a híres 2002-es Osztrák GP-n, amikor a brazil az előre megbeszéltek ellenére sem akarta átengedni Schumachernek a győzelmet. Végül megtette a futam utolsó 100 méterén, amiből persze nem kis botrány kerekedett.
Hasonlóra a Mercedesnél soha nem volt példa, a csapatfőnök,
Toto Wolff mindig is ügyelt rá, hogy a pilótái versenyezhessenek egymással. Hamilton és ROsberg közös éveiben ebből akadt is probléma, ők ketten háromszor is ütköztek egymással.
Már 2014-ben gondok voltak, amikor Spában koccantak, Hamilton kiesett, Rosberg továbbment, de a futam elúszott, a Mercedes bukta a versenyt, Daniel Ricciardo nyert Red Bull-lal.
A leghíresebb bukásuk a 2016-os Spanyol GP-n történt, amikor az első körben mentek össze, mindketten kiestek, az istálló szinte biztosnak mondható futamgyőzelmet veszített.
Alig két hónap múlva Ausztriában csattantak egy kisebbet, ekkor Rosberg húzta a rövidebbet. A Mercedesnek meglett a GP-siker Hamiltonnal, a német a második hely helyett viszont csak negyedikként tudott befutni.
A Ferrarinál hasonló elképzelhetetlen volt Irvine és Barrichello idején is. Vagyis
míg a Mercedesek versenyeztek egymással, a Ferrarik soha, ez pedig nagy különbség lehet a két istálló megítélésében.
A Ferrari korszakos főnöke, Jean Todt mindig is a ferraris mintát követte Schumacherrel, míg Wolff versenyzőként állt a Hamilton-Rosberg és a jelenlegi Hamilton-Bottas pároshoz, illetve idényekhez is. A finn persze együttműködőbb Rosbergnél, és kevésbé is képes megszorongatni Hamiltont, az angol többnyire gyorsabb nála. A végeredmény, hogy nincs villongás a csapaton belül. Ami valószínűleg elengedhetetlen volt a tavalyi és a tavaly előtti vb-címekhez, amikor a Ferrari már nyomasztotta a Mercedest, és csak az év második felében sikerült Hamiltonnak legyűrnie Sebastian Vettelt. Idén valójában csak Bottas lehetett veszélyes Hamiltonra, de nem utasították Hamilton mögé, ha ő volt a gyorsabb, győzhetett. Megnyerte például a nyitóversenyt az év elején, majd a negyedik, Azerbajdzsáni GP-t is, 2-2-re álltak győzelmekben egy rövid ideig.
Azaz A Mercedes-éra erősen verseny- és szurkolóbarátabbnak tűnik a ferrarisnál.
Sőt, amellett, hogy már enyhén sikeresebb, akár még folytatódhat is. A Ferrari sora 2005-ben megszakadt, mivel az F1-szabályok jövőre egyáltalán nem változnak, a Mercedesnek nagyon el kellene tolnia valamit az új autóján, hogy ne legyen versenyképes 2020-ban. 2021-től új szabályok jönnek a Forma-1-be, azzal kapcsolatban már nehezebb jósolni.
(Borítókép grafika: Aradi László / Index. Felhasznált fotók forrása: Getty Images Hungary)
Ne maradjon le semmiről!