Index Vakbarát Hírportál

Schuminak és Kiminek nem jött össze – mi lesz Alonsóval?

2021. március 8., hétfő 10:39

Két év szünet után visszatér a száguldó cirkuszba Fernando Alonso, a kétszeres világbajnok spanyol autóversenyző kapcsán pedig összeszedtük azokat a korábbi győzteseket, akik hosszabb-rövidebb kihagyással folytatták pályafutásukat. Volt, akinek a kihagyás után jött csak a java, de a legnagyobbak között gyakori volt, hogy a visszatérés már nem volt olyan dicső, mint a pályafutás korábbi szakasza.

Juan Manuel Fangio (1950–1951, 1953–1958)

A 2000-es évek elejéig ha valakihez mérni akarták magukat a pilóták, akkor az argentin versenyző jött először szóba, hiszen az 1950-es években ötször is világbajnok lett, amivel Michael Schumacher 2003-as elsőségéig rekordernek számított. Fangio 1951-ben Alfa Romeóval ért a csúcsra, de egy évvel később a szabályváltoztatások miatt istállójával nem indulhatott, majd mire sorra juthatott volna (a BRM-mel), egy bajnokságon kívüli versenyen nyaksérülést szenvedett, így az egész 1952-es évet kihagyni kényszerült. Az 1911-es születésű versenyző 1953-ban Maseratival második lett, majd a következő négy kiírást egyaránt megnyerte Maseratit, Mercedest és Lancia-Ferrarit is vezetve.

Kihagyás oka: szabályváltozások, sérülés

Világbajnoki címek előtte: 1

Világbajnoki címek utána: 4

Phil Hill (1958–1964, 1966)

A floridai születésű Hill 31 évesen a Jo Bonnier-csapatban kezdte F1-es pályafutását, majd még ugyanebben az évben a Ferrarihoz szerződött, ahol az év utolsó két futamán két harmadik helyig jutott. Nem mondhatni, hogy halmozta volna a sikereket, hiszen összesen három futamgyőzelmet aratott, ebből viszont kettőt is 1961-ben, amikor ez is elegendőnek bizonyult a világbajnoki elsőséghez. Három évvel később bejelentette visszavonulását, de 1966-ban még visszatért, hogy a készülő Grand Prix című filmhez forgatni tudjon – igaz, nagydíjra végül nem tudta magát kvalifikálni.

Kihagyás oka: visszavonult a versenyzéstől

Világbajnoki címek előtte: 1

Világbajnoki címek utána: 0

Mario Andretti (1968–1972, 1974–1982)

Az F1 történetének másik amerikai világbajnoka első négy idényében időszakosan versenyzett csak a ligában, 1971-ben az első, Ferrarival vívott futamát azért így is megnyerte. Az 1973-as évadban csak hazai sorozatokban ült a volán mögé, egy évvel később visszatért az F1 világába, bár csak az idény végére. Karrierje a Lotusnál indult be, 1976-ban már volt futamgyőzelme, egy évvel később négy versenyt megnyerve a harmadik helyen zárt összetettben, 1978-ban pedig felért a csúcsra, miközben hat nagydíjon is övé lett az elsőség. Ezt követően viszont már jött a hanyatlás, utoljára 1982-ben versenyzett az F1-ben, akkor mondjuk a Ferrarival egy dobogós hely azért összejött.

Kihagyás oka: más kategóriákban indult

Világbajnoki címek előtte: 0

Világbajnoki címek utána: 1

Niki Lauda (1971–1979, 1982–1985)

Az osztrák pilóta története már ismertebb, már csak azért is, mert James Hunttal való rivalizálását nemrégiben meg is filmesítették. A Ferrarival 1975-ben világbajnoki címet szerző Lauda egy évvel később sem állt rosszul, de a Német Nagydíjon súlyos égési sérüléseket szenvedett balesete következtében. Csodával határos módon csupán két verseny kihagyásával Olaszországban már visszatért a pályára, de Japánban végül a saját testi épsége érdekében feladta a rendkívül zord időjárásban indított futamot, és végül brit riválisa lett az első. A következő idényt már ismét a Ferrari pilótája nyerte meg, ezután viszont a Brabhamhez szerződött, ahol első évében még a negyedik, utána viszont már csak a 14. helyen zárt, majd bejelentette visszavonulását. Az F1 világát megelégelve a légitársaságával foglalkozott, majd szakkommentátorként tért vissza a száguldó cirkuszba, ahol meglepték a változások, és egy titkos teszt után gyorsan igent mondott a McLarent irányító Ron Dennisnek, így 1982-ben visszatért a pályára, és már a harmadik futamán győzelmet tudott aratni. A csúcsra is volt még út, 1984-ben öt versenyt behúzva fél ponttal megelőzte csapattársát, Alain Prostot, az 1985-ös szezon után viszont már végleg visszavonult.

Kihagyás oka: visszavonult – inkább a légitársaságával foglalkozott

Világbajnoki címek előtte: 2

Világbajnoki címek utána: 1

Alan Jones (1975–1981, 1983, 1985–1986)

Az ausztrál a Hesketh színeiben mutatkozhatott be a versenysorozatban, az áttörést viszont a Williamshez való 1978-as szerződés jelentette. Bár ebben a bajnokságban még csak a 11. lett, egy évvel később már az összetett harmadik helyére odafért négy futamgyőzelmet aratva, 1980-ban pedig öt elsőséget megszerezve az istálló első világbajnoki címét ünnepelhette. Egy évvel később újra a harmadik hely lett az övé, az idényzáró Las Vegas-i viadalon elsőként végezve tekintette karrierjét lezártnak. Visszament Melbourne melletti farmjára, és még a Ferrari vészhívását is visszautasította, amikor 1982-ben Didier Pironi balesete miatt behívták volna. A csábítás viszont túl erős volt ahhoz, hogy 1983-ban az Arrows lehetőségét elszalassza, bár csak az amerikai futamon indult el, azon pedig végül kiesett. Egy év újabb kihagyás után a Lolánál tért vissza, utolsó évében Ausztriában és Olaszországban szerzett pontot.

Kihagyás oka: visszavonult Melbourne melletti farmjára

Világbajnoki címek előtte: 1

Világbajnoki címek utána: 0

Alain Prost (1980–1991, 1993)

A később Ayrton Sennával legendás csatákat vívó Professzor a McLarennél indította F1-es karrierjét, az összetett 16. helye után „hazaigazolt” a Renault-hoz, és a Francia Nagydíjon megszerezte első futamgyőzelmét, amelyet még kettő követett az idényben. 1982-ben két első hellyel indult az idénye, ezt követően viszont rendre feladni kényszerült a futamokat, egy évvel később pedig hiába vezetett egészen az idényzáróig, az utolsó négy nagydíjból harmadik alkalommal volt kénytelen nullázni, ez pedig végzetesnek bizonyult. Az 1984-es végjátékról Laudánál már említést tettünk, a félpontos lemaradás után viszont már két világbajnoki cím következett, majd 1989-ben újra felért a csúcsra. Két év múlva a Ferrarival már csak az ötödik helyen zárt összetettben, 1992-ben pedig a Ligier ajánlatát elutasítva végül pihenőt vett ki. Egy évvel később a Williamsnél tért vissza, méghozzá parádésan: az első tíz versenyhétvégéből hétszer is az övé lett a siker, magabiztosan nyerte meg a világbajnokságot, viszont mivel a szerződése a következő idényre nem hosszabbodhatott meg, visszavonult – helyére érkezett Senna, aki a harmadik futamon, a San Marinó-i Nagydíjon az életét veszítette. Prost 51 futamgyőzelme hosszú időn keresztül számított rekordnak a Formula–1-en belül, azóta Lewis Hamilton (95), Michael Schumacher (91) és Sebastian Vettel (53) is megelőzte az összetettben.

Kihagyás oka: pihent egy évet

Világbajnoki címek előtte: 3

Világbajnoki címek utána: 1

Nigel Mansell (1980–1992, 1994–1995)

A francia másik nagy riválisa a brit volt, aki az első öt évében a Lotusnál pallérozódott, mire eljött a Williams-korszak lehetősége, de hiába volt 1986-ban öt, egy évvel később hat futamgyőzelme, mindkétszer meg kellett elégednie a második hellyel. Két ferraris idényt követően 1991-ben tért vissza a Renault-motorra váltó Williamshez, és bár öt elsősége kevésnek bizonyult Sennával szemben a végelszámolásnál, 1992-ben óriási fölénnyel lett világbajnok. Prost érkezése miatt a CART IndyCar szériára váltott, ahonnan 1994-ben tért vissza, előbb a Francia Nagydíjra, majd az év utolsó három futamára, amiből az ausztráliait meg is nyerte – miután Michael Schumacher egypontos előnyében ütközött Damon Hill-lel, és mivel mindketten kiestek, így a német lett a világbajnok. 1995-ben a McLarennél versenyzett, kevés sikerrel, így ezt követően szögre akasztotta a sisakját.

Kihagyás oka: másik sorozatban indult

Világbajnoki címek előtte: 1

Világbajnoki címek utána: 0

Michael Schumacher (1991–2006, 2010–2012)

A német pilótát aligha kell bárkinek is bemutatni, a fentebb említett, 1994-es elsőségét meg tudta védeni a Benettonnal, majd a Ferrarihoz igazolt, ahol előbb harmadik lett, aztán kizárták egy utolsó futamos ütközése miatt – ezúttal Jacques Villeneuve-vel koccolt. A következő két idényben második és ötödik lett, mire 2000-ben eljött az aranykorszak: egymás után öt világbajnoki címet szerzett az olaszokkal. A hét világbajnoki elsősége és 91 futamgyőzelme is rekordnak számított 2020-ig, amikor is Lewis Hamilton előbbiben utolérte, utóbbiban lehagyta (95) őt. A Fernando Alonsóval szembeni nagy harcban elbukott 2006-os csatát követően visszavonult, de 2010-ben a Mercedesszel visszatért, és bár a három éve alatt csak egy dobogós teljesítmény jött össze, az ő tevékenységének is köszönhetően indult meg a német istálló a csúcs felé, és a legutóbbi hét évben az egyéni és a konstruktőri versenyben is rendre az élen zárt. Schumacher 2013 végén síbalesetet szenvedett, és bár a kómából azóta felébresztették, azóta sem tudni pontosan, hogy hogyan van.

Kihagyás oka: visszavonult

Világbajnoki címek előtte: 7

Világbajnoki címek utána: 0

Kimi Räikkönen (2001–2009, 2012–)

A finn jégember már első, sauberes futamán felhívta magára a figyelmet a hatodik helyével, az idény során pedig még két negyedik és egy ötödik helyet is fel tudott mutatni, egy évvel később már a McLarennél találta magát. 2003-ban csak két ponttal maradt le Schumachertől a végelszámolásnál, 2005-ben pedig Alonso mögött lett második, 2007-ben viszont épp a német visszavonulása miatt érkezett a Ferrarihoz. Bár az idénynyitó Ausztrál Nagydíjat megnyerte, valamint Franciaországban, Nagy-Britanniában és Belgiumban is első lett, két futammal a vége előtt 17 pont volt a hátránya Lewis Hamiltonnal szemben, márpedig ekkor még csak 10 pontot osztottak egy sikerért... A drámai végjátékban viszont Räikkönen Kínában és Brazíliában is nyert, Hamilton csak egy 7. helyet szerzett, csapattársa, Alonso pedig egy második és egy harmadik pozíciót hozott össze, így a két McLaren-pilóta egyaránt 109 pontig jutott, miközben a ferraris 110-zel zárt. Két kevésbé sikeres év után inkább a ralizás és a NASCAR felé fordult a figyelme, innen 2012-ben a Lotushoz tért vissza – remekül, Abu-Dzabiban futamgyőzelmet aratott, összességében pedig a harmadik helyen zárt. A 2013-as ötödik helye után visszatért a Ferrarihoz, ahol kétszer lett összetettben negyedik, 2018-ban pedig újra a harmadik, ezt követően viszont már az Alfa Romeóhoz igazolt, ahol egy brazíliai negyedik pozíció volt eddig a legjobb eredménye.

Kihagyás oka: másik sorozatokban indult

Világbajnoki címek előtte: 1

Világbajnoki címek utána: 0

Fernando Alonso (2001, 2003–2018, 2021–)

Hogyan sikerül Alonso visszatérése?

  • 2017
    Lesz dobogós helyezése, de nem intik le elsőként
  • 1547
    Lesz futamgyőzelme a következő két idényben, de a vb-cím nem jön össze
  • 1132
    Még csak dobogós helyezésig sem jut
  • 429
    Két évben belül világbajnok lesz!

Az átfedésekből nem fogytunk ki, a 2001-ben a Minardinál feltűnő spanyol klasszis 2002-ben már a Renault tesztpilótája volt, egy évvel később Magyarországon megszerezte első futamgyőzelmét, a 2005-ös és 2006-os világbajnoki címeiről pedig fentebb már értekeztünk, ahogyan a 2007-es egypontos lecsúszásáról is. A mclarenes idénye után visszatér a Renault-hoz, ahol egy ötödik és egy kilencedik hely jött össze a végelszámolásnál, majd a Ferrarihoz igazolt, ahol háromszor is másodikként zárta a világbajnokságot. 2015-ben a mélyről induló McLaren–Hondához szerződött, amellyel csak az összetett 17. helyére sikerült bejönnie, egy évvel később már a 10. volt, aztán a 15., 2018-ban pedig a 11., figyelmét pedig már inkább a Le Mans-i 24 órás versenyre, az IndyCarra és a Dakarra fordította, előbbit kétszer is megnyerte. Két év szünet után idén az Alpine-nél tér vissza az F1-be, a Renault jogutódjánál ezúttal Esteban Ocon lesz a csapattársa. Kiindulva abból, hogy az előző évben a McLarennel és a Racing Pointtal szembeni nagy csatában lemaradt a harmadik helyről az istálló (pedig a Ferrari gyengélkedése miatt volt reális esély a dobogóra), valamint hogy a Mercedes hét éve verhetetlen (és akkor még nem beszéltünk a Red Bullról), kevés esély van arra, hogy Alonsónak érdemi beleszólása lehessen a 2021-es idényben a végelszámolásba. A spanyol szerződése legalább két évre szól, ez opciósan meghosszabbítható, így persze akkor sincs semmi veszve, ha idén még nem remekel. Ön szerint van még visszaút a csúcsra Alonso számára?

Kihagyás oka: másik sorozatokban indult

Világbajnoki címek előtte: 2

Világbajnoki címek utána: 0

A Formula–1 2021-es versenynaptára

március 28., Bahreini Nagydíj, Szahír

április 18., Imola

május 2., Portugál Nagydíj, Portimao

május 9., Spanyol Nagydíj, Barcelona

május 23., Monacói Nagydíj, Monte-Carlo

június 6., Azeri Nagydíj, Baku

június 13., Kanadai Nagydíj, Montreal

június 27., Francia Nagydíj, Le Castellet

július 4., Osztrák Nagydíj, Spielberg

július 18., Brit Nagydíj, Silverstone

augusztus 1., MAGYAR NAGYDÍJ, HUNGARORING

augusztus 29., Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps

szeptember 5., Holland Nagydíj, Zandvoort

szeptember 12., Olasz Nagydíj, Monza

szeptember 26., Orosz Nagydíj, Szocsi

október 3., Szingapúri Nagydíj, Szingapúr

október 10., Japán Nagydíj, Szuzuka

október 24., Egyesült Államok Nagydíja, Austin

október 31., Mexikói Nagydíj, Mexikóváros

november 7., Brazil Nagydíj, São Paulo

november 21., Ausztrál Nagydíj, Melbourne

december 5., Szaúd-Arábiai Nagydíj, Dzsidda

december 12., Abu-Dzabi Nagydíj, Abu-Dzabi

Borítókép: Yasuyoshi Chiba / AFP

Rovatok