Hétvégén eldől, hogy Lewis Hamilton nyolcadszor, vagy Max Verstappen először lesz-e a Formula–1 világbajnoka. A harc nem is lehetne kiélezettebb, a két pilóta holtversenyből várja a szezonzáró Abu-Dzabi Nagydíjat, az izgalom garantált. Ennek apropóján ideje feleleveníteni a száguldó cirkusz több mint 70 éves történetének legszorosabb, legdrámaibb végjátékait.
Függetlenül attól, mi lesz a 2021-es Formula–1-es világbajnokság végeredménye, az előző, Szaúdi Nagydíjról még sokáig fogunk beszélni. Nemcsak a pályán, hanem a versenyirányítók körében (fejében) is óriási volt a káosz, a hektikus futam pedig végül úgy alakult, hogy a záróversenyt Abu-Dzabiban a két vb-esélyes, Lewis Hamilton és Max Verstappen azonos pontszámmal kezdi. Az angol kiválóság nyolcadik egyéni címére készül, amivel lehagyná Michael Schumachert, míg a holland trónkövetelő először érhet a csúcsra. Amennyiben egyikük sem szerez pontot, úgy Verstappen lenne a világbajnok, ugyanis eggyel több futamot nyert idén, mint mercedeses riválisa.
A Formula–1 1950 óta íródó történelmében még sosem fordult elő pontegyenlőség a végeredménynél. Olyan is csak egyszer, még 1974-ben, hogy két aspiráns holtversenyben vágjon neki a szezonzárónak, amikor a brazil Emerson Fittipaldi és a svájci Clay Regazzoni az amerikai Watkins Glenben csapott össze a vb-címért. A titulusra egyébként még Jody Scheckter is pályázott, ám ő hét ponttal le volt maradva a két éllovas mögött. Aztán a dél-afrikai autója megadta magát a futamon, és Regazzoni is csak szenvedett, így végül Fittipaldi 4. helye világbajnoki győzelmet ért számára.
Ez volt egyúttal a McLaren első vb-sikere, míg a brazil másodszor aratott sikert.
Az öröm azonban sehol sem lehetett felhőtlen, a futamon ugyanis életét vesztette az osztrák Helmut Koinigg.
Minden idők legszorosabb végeredményét az 1984-es világbajnokság hozta. Az utolsó előtti szezonját teljesítő Niki Lauda és mclarenes csapattársa, Alain Prost küzdöttek a dicsőségért, az osztrák 3,5 pontos előnnyel várta a mindent eldöntő Portugál Nagydíjat. A futamot aztán Prost nyerte, Lauda viszont másodikként ért célba, így a 3,5 pontból felet megtartott a legvégére (72–71,5). Ironikus, hogy Laudának Prost későbbi legnagyobb ellenfelét, Ayrton Sennát is meg kellett előznie a második pozícióért vezető úton.
Ezzel Lauda lett a második olyan pilóta, aki úgy lett világbajnok, hogy egyszer sem indulhatott pole-pozícióból az idény során. Prost hiába nyert meg több futamot, az osztrák klasszis jóval kiegyensúlyozottabb volt egész évben. A francia versenyző ezzel sorozatban harmadik vb-címét bukta el legfeljebb 7 ponttal, a következő kilenc szezonból azonban négyet is ő nyert meg. A felezett pontokat egyébként az eredményezte, hogy a monacói futamot idő előtt le kellett inteni, akárcsak idén a Belga Nagydíjat.
Legutóbb 2008-ban döntött egyetlen pont, összesen pedig 8 alkalommal fordult elő ilyen eset.
Persze azt is érdemes megemlíteni, hogy 2010 óta nem 10, hanem 25 pont jár a győzelemért, és jóval nagyobb a szórás, ezért is döbbenetes az a párharc, ami idén kialakult.
Talán sokan emlékeznek Felipe Massa 2008-as drámájára, amikor hazai pályán körülbelül fél percig világbajnoknak érezhette magát, a Ferrari bokszában már mindenki ünnepelt. Csakhogy Lewis Hamilton az esős pályán az utolsó kanyarban megelőzte a borzalmasan lelassult Timo Glockot, amivel ötödikként ért célba, ezzel 98 ponttal fejezte be az idényt, míg Massa 97-et gyűjtött. Az interlagosi karnevált pedig felváltotta a sokk és az apátia. Hamilton élete első vb-címét úgy nyerte meg, hogy milliónyi brazil szívét törte össze.
Egy évvel korábban, újoncként már megvolt az esélye Hamiltonnak, hogy világbajnok legyen. A helyszín szintén Brazília, a vetélytárs azonban mclarenes csapattársa, Fernando Alonso, valamint egy másik ferraris, Kimi Räikkönen volt.
Az állás így nézett ki a zárófutam előtt: Hamilton 107 pont, Alonso 103, Räikkönen 100.
A finn egyébként is a sírból hozta vissza az évet, köszönhetően többek között a McLaren házon belüli viszályainak. A futamon Hamilton kicsúszott, majd váltóhiba miatt körülbelül fél percre lelassult, és visszaesett a 18. helyre. Massa és Räikkönen magabiztosan diktálta a tempót az élen, Alonso nem tudta velük tartani a lépést. A finn aztán a bokszkiállások alatt elévágott Massának, és megnyerte a futamot, Alonso a harmadik, Hamilton pedig a hetedik helyen ért célba, a végeredmény ezek után így festett:
Räikkönen 110 pont, Hamilton 109, Alonso 109.
Az 1994-es szezon több szempontból is emlékezetes marad (sajnos). A világ május 1-jén elvesztette a sportág egyik legnagyobb alakját, Ayrton Sennát, egy nappal korábban pedig Roland Ratzenbergert.
Nem sokan gondolták volna, hogy Senna williamses csapattársa, Damon Hill lesz az, aki a világbajnoki címért fog küzdeni, ráadásul a szezon felénél már mindenki odaadta azt a benettonos Michael Schumachernek, aki az első hét futamból hatot megnyert. Hill azonban hatalmas hajrát vágott le, így a szezonzáró adelaide-i versenyre mindössze egy pontra csökkentette hátrányát.
A versenyen Schumacher egy másodperces előnyt tudott csak kiépíteni Hill-lel szemben, aztán a 35. körben kicsúszott, lekoccolta a falat is, Hill pedig utolérte. Sőt, a következő kanyarban a brit belső íven megpróbált előzni, a német azonban agresszívan ráhúzta a Benettont, aminek következtében kirepült a pályáról.
Hillnek ezek után csak be kellett volna hoznia az ötödik helyre az autóját, azonban a bal első felfüggesztés az ütközés következtében eltört, így neki is fel kellett adnia a versenyt.
Schumacher így 92–91 arányban megnyerte a pontversenyt, de a manőverének szabályosságát azóta is milliók vitatják.
Három évvel később hasonló volt a szituáció. Az akkor már Ferrarival versenyző Schumacher egy másik williamses pilótával, Jacques Villeneuve-vel szemben egypontos fórt hozott össze az utolsó, jerezi futamra.
Az időmérő aztán még rádobott egy lapáttal az izgalmakra, ugyanis Villeneuve, Schumacher és Heinz-Harald Frentzen ezredre ugyanazt az időt autózta a kvalifikáción, így végül az döntött, hogy a kanadai teljesítette először azt az időt, majd jött a ferraris és a williamses német.
A futamon a rajtnál Schumacher megelőzte riválisát, és stabil előnyre tett szert, azonban a verseny második felére már a kanadainál volt a tempóelőny. A 48. körben utol is érte az addig vezető németet, majd amikor belső íven megpróbált elmenni mellette, Schumacher megint a torpedózást választotta. Ezúttal azonban ő húzta a rövidebbet, mert ismét azonnal kiesett, a Williams ellenben kibírta a futam végéig, Villeneuve harmadikként ért be, ezzel megszerezte egyetlen világbajnoki címét. Schumachert nemcsak a futamról, hanem az egész szezonból is diszkvalifikálták, az eredményeit viszont megtarthatta.
Az 1981-es idény minden idők legszorosabb eredményét hozta, ugyanis az első öt helyezettet mindössze hét egység választotta el a végelszámolásnál. Az utolsó, Las Vegas-i futamot a Caesar's Palace kaszinó parkolójában rendezték meg, ugyanis az eredeti helyszín, a Watkins Glen-i pálya csődbe ment. A beugró futam igen embert próbálóra sikerült az óramutató járásával ellentétes menetirány és a sivatagi környezet miatt. A vb-címért a 49 pontos argentin, Carlos Reutemann, a 48 pontos brazil, Nelson Piquet, valamint a 43 pontos francia, Jacques Laffite csatázott.
A kvalifikáción a 39 éves Reutemann megszerezte a pole-t, mellőle vb-címvédő csapattársa, a szezon végén visszavonuló, Reutemann-nal borzalmas kapcsolatot ápoló Alan Jones indult, aki már a futam előtt leszögezte, hogy esze ágában sincs segíteni a másik williamsesnek. A startnál faképnél hagyta az argentint, és rajt-cél győzelmet aratott, Reutemann pedig szörnyen indult, az első körben már csak 5. volt, a második körben pedig elszállt a 4. sebességi fokozata. Aztán a 6. helyen autózó Piquet is megelőzte, ezzel pontegyenlőség alakult ki köztük, azonban a Williams egyre hátrébb csúszott.
Piquet közben iszonyatosan szenvedett a hőségtől és a napok óta tartó nyakfájástól, de végül sikerült az 5. helyre behoznia a Brabhamjét, míg Reutemann csak 8. lett, amivel elbukta a csatát.
Piquet később még két vb-címet nyert, Reutemann viszont a következő szezon második futama után visszavonult.
Aki látta a Rush című filmet, az többé-kevésbé ismeri az 1976-os világbajnokság alakulását. Niki Lauda toronymagasan vezette a pontversenyt, a Nordschleifén viszont kis híján tragikus kimenetelű balesetet szenvedett, ami után hetekig feküdt kórházban. Csodával határos módon mindössze két futamot hagyott ki, majd Monzában negyedik lett, miközben legfőbb ellenlábasa, a távollétében eredményesen szereplő James Hunt kiesett. A brit azonban megnyerte a következő két futamot, így Fudzsiba Lauda hárompontos előnnyel érkezett. A hatalmas esőzés miatt aztán az osztrák legenda inkább idő előtt befejezte a futamot, Hunt viszont folytatta. Szinte végig magabiztosan vezetett, ám elkoptak a gumijai, a kerékcsere után pedig visszaesett az ötödik helyre.
Aztán két körrel a leintés előtt két versenyzőt is meg tudott előzni, így végül harmadikként látta meg a kockás zászlót, ami négy pontot jelentett neki, ezzel pedig egyetlen ponttal megelőzte Laudát a tabellán.
1964-ben John Surtees szintén egy ponttal bizonyult jobbnak Damon Hill édesapjánál, Graham Hillnél, három évvel korábban ugyancsak ennyi döntött Phil Hill javára Wolfgang von Tripsszel szemben. Igaz, ott egy szörnyű haláleset volt a mérleg nyelve, az utolsó előtti futamon, Monzában ugyanis von Trips (valamint 14 néző) egy óriási baleset következtében életét vesztette, a szezonzáró amerikai futamra pedig Hill és csapata, a Ferrari már nem utazott el.
1958-ban Mike Hawthorn is egy ponttal előzte meg Sir Stirling Mosst, de főleg Moss hihetetlen sportszerűségének köszönhetően. Történt ugyanis, hogy a Portugál Nagydíjon Hawthorn egy kis ideig rükvercben hajtott, diszkvalifikálták, és elvették tőle a második helyért járó hat pontját.
A győztes Moss azonban megvédte honfitársát a versenybírókkal szemben, így Hawthorn mégis megtarthatta az eredményét, ami később világbajnoki címet jelentett neki.
Akármi is lesz az Abu-Dzabi Nagydíj végeredménye, egy ilyen gesztus teljesen ki van zárva. Hamilton és Verstappen többször vívtak vérre menő csatát, számos alkalommal ütköztek, Szaúd-Arábiában pedig sikerült még egy kis olajat önteni a tűzre, amit még megspékelt az a piaci alkudozás, amit Michael Masi lefolytatott a csapatokkal. Ha fogadnunk kéne, inkább egy újabb karambolra, mintsem a Fair Playre tennénk.
(Borítókép: A kiesett Michael Schumacher figyeli a világbajnoki címe felé haladó Jacques Villeneuve-öt az 1997-es Európa Nagydíjon, Jerezben. Fotó: Getty Images.)