Az első versenyén berobbant a Formula–1 világába, nézők millióinak figyelmét felkapva, pedig már addigra remek pályafutással bírt. A fiatal britet az sem törte meg, hogy lehetetlen körülmények között bukott el a végjátékban, „cserébe” ha lehet, még drámaibb módon ért fel először a csúcsra. A nyomást nem kezelte mindig jól, akadtak összetűzései a riválisaival, de ahogyan érettebbé, úgy higgadtabbá is vált, felnőtt a feladathoz, és immár ő roppantotta meg az ellenfeleit. Az abu-dzabi idényzárón újra hihetetlen végjátékban maradt alul, így továbbra is csak holtversenyben vezet Michael Schumacherrel együtt – vajon lesz-e újabb esély, vagy ezzel végleg elszállt Sir Lewis Hamilton?
A december 15-én lovaggá ütött Lewis Carl Davidson Hamilton 1985. január 7-én a Londontól mintegy 50 kilométerre északra található hertfordshire-i Stevenage-ben született a grenadai gyökerekkel bíró fekete bőrű édesapja, Anthony és a fehér bőrű Carmen Larbalestier fiaként. Szülei kétéves korában elváltak, tíz éven át édesanyjával és idősebb féltestvéreivel, Samanthával és Nicolával élt együtt, ezt követően apjával és mostohaanyjával, Lindával, valamint ugyancsak autóversenyzővé váló féltestvérével, Nicolasszal lakott egy helyen.
Édesapjának óriási szerepe van abban, hogy fia az F1 történetének egyik legkiválóbb versenyzője lett, hatévesen vett neki egy gokartot, és megígérte, hogy támogatja karrierjét, ameddig keményen tanul az iskolában. Ennek érdekében otthagyta informatikusi állását, és volt, hogy egyszerre négy helyen dolgozott vállalkozóként, hogy segíteni tudja Lewis előremenetelét, miközben mindig kilátogatott fia versenyeire. Később saját informatikai céget alapított, 2010 elejéig pedig fia menedzsereként is ténykedett.
Lewis az iskolai zaklatások következtében ötéves korában karatézni tanult, hogy meg tudja védeni magát. Egy időre kicsapták az iskolából, amikor tévesen vádolták meg azzal, hogy az egyik, kórházban ápolt diáktársának ő okozott sérüléseket. A versenyzésen kívül a futball is foglalkoztatta, iskolájában együtt játszott a későbbi válogatott Ashley Younggal. Az Arsenal-szurkoló Hamilton elmondása szerint futballista vagy krikettjátékos lett volna belőle, ha az F1 nem jön össze.
Tehetsége hamar megmutatkozott az aszfalton, 1993-ban kezdett gokartozni, gyorsan versenyeket és kadettosztályt nyert, két évre rá pedig ő lett a legfiatalabb, aki megnyerte a brit kadettbajnokságot – csupán tízévesen.
Ebben az évben találkozott Ron Dennisszel, a McLaren F1-es csapatfőnökével az Autosport-díjátadón, ahol jó előre bejelentkezett a csapat egyik pilótaüléséért.
Szia, én Lewis Hamilton vagyok. Megnyertem a brit bajnokságot, egy napon pedig az autótokkal akarok versenyezni.
Ron Dennis aláírta az autogramvadász Hamilton könyvét, hozzátéve, hogy hívja fel kilenc év múlva, és kitalálnak valamit.
12 éves korában már lehetett arra fogadni 41-szeres oddsért, hogy F1-es futamot nyer 23 éves kora előtt, illetve 151-szeres pénzért arra, hogy világbajnok lesz, mielőtt betölti a 25-öt. Mindkettővel szépen kereshetett végül az, aki ezt meg is játszotta.
1998-ban csatlakozott a McLaren-istálló pilótanevelő programjához, fejlődése pedig töretlen maradt, nyert Formula A-ban junior-világkupát és Európa-bajnokságot is – Nico Rosberg csapattársaként.
2001-ben Michael Schumacher visszatért egy versenyre a gokart világába, ahol többek között Hamiltonnal, Rosberggel és a szintén F1-ig jutó Vitantonio Liuzzival viaskodott, ezen Hamilton a hetedik lett, elnyerve a német F1-sztár elismerését.
Autóversenyzői karrierjét a 2001-es Brit Formula Renault-sorozatban kezdte meg, egy évre rá már a harmadik volt összetettben, 2003-ban pedig megnyerte a sorozatot. Mivel az elsőségét már korábban bebiztosította (15 futamon 11 pole, 10 győzelem, 9 leggyorsabb kör és 13 dobogó volt a mérlege), az utolsó két futam helyett a Brit Formula–3-ban debütált – ez azonban kevésbé alakult jól számára: előbb egy defekt, majd csapattársával való ütközés jött, amely után kórházba is kellett szállítani.
Nem kapkodott az F1-be kerüléssel:
Nem az a célom, hogy a legfiatalabb F1-es legyek, hanem hogy kellően tapasztaltan érkezzek meg, hogy aztán megmutathassam, mire vagyok képes
– mondta egy 2002-es kérdésre.
A 2004-es Formula–3-as sorozatban a Manor színeiben versenyzett, az évet ötödikként zárta, nyert bahreini Superprix-versenyt, a Williams pedig közel volt a szerződtetéséhez, de végül az akkori motorszállító BMW nem finanszírozta ezt.
Végül maradt a McLaren kötelékein belül, bár egy időre külön utakra tértek a felek. Az idény végén ugyanis Anthony Hamilton és az istálló akkori ügyvezetője, későbbi vezérigazgatója olyan késhegyre menő vitába kezdtek az F3-ban maradni (ezt támogatta volna a csapat) és a GP2-be igazolni (ezt erőltette édesapja), hogy az végül szerződésbontáshoz vezetett. Lewis nem sokkal később felhívta Martin Whitmarsht, és újraszerződött a wokingiakkal.
Az év végén Silverstone-ban először tesztelhette a McLarent, majd az F3 Euro Series bajnokához, az ASM-hez igazolt, ahol uralta a bajnokságot, 20 futamból 15-öt nyert meg (13 pole, 10 leggyorsabb kör és 17 dobogó volt a mérlege), ezzel pedig megnyerte a szériát.
A 2006-os évet már a GP2-ben töltötte, Nelson Piquet fiát nagy csatában megelőzve itt is bajnok lett, immár jöhetett az F1.
A lépést elősegítette, hogy Juan Pablo Montoya a NASCAR-ba, Kimi Räikkönen a Ferrarihoz távozott a McLarentől, amely cserébe megszerezte a 2005-ös és 2006-os világbajnokságot is megnyerő Fernando Alonsót, később pedig a Hamilton–Pedro de la Rosa–Gary Paffett-trióból hősünket választották ki a spanyol csapattársául.
Első két évével egyaránt foglalkoztunk fergeteges fordításokról összegző húsvéti anyagaink második részében, nem mondható tehát, hogy unalmasan indult volna Hamilton F1-es pályafutása.
Az ausztráliai idénynyitón Räikkönen diadalmaskodott a McLaren duója előtt, Malajziában már csak Alonso végzett Hamiltonnál jobban, Bahreinben pedig Felipe Massa – három kört követően a nagy hármas egyaránt 22 ponttal állt (ekkor még 10–8–6–5–4–3–2–1 pont járt az első nyolc helyért). A ferraris brazil spanyolországi sikere után Hamilton először állt az összetett élén, Kanadában pedig meglett az első futamgyőzelme is, Alonso nyolc pontra leszakadt csapattársától (48–40).
A kettő között volt egy kis balhé Monacóban, amikor Hamilton azt sugallta, hogy a csapat arra kényszerítette őt, hogy támogassa a spanyolt. Ez volt az első incidens kettejük kapcsolatában, de messze nem az utolsó.
Az Egyesült Államokban is az angol zárt a legjobban, de lassan elkezdett éledezni Räikkönen is, Európába visszatérve pedig Franciaországban és Nagy-Britanniában is nyert. Az Európai Nagydíjon a spanyol kilencet írt riválisára, de a Hungaroringen Hamilton minden kör végén az élen állva maga mögött tartotta a riválisokat, így lélegzetvételnyi előnyhöz jutott (80–73–60).
Igen ám, csakhogy a Magyar Nagydíj inkább a kvalifikációjáról marad emlékezetes, amikor Hamilton a felváltott sorrendre fittyet hányva Alonso előtt hajtott a pályára, aki büntetésként addig tartotta fel a britet, hogy az ne kezdhesse meg az utolsó körét. Ezért a spanyol utolsó körét elvették később, sőt a hatodik helyre helyezték a rajtrácson.
A Belga Nagydíj után már csak kettővel ment Alonso előtt (97–95–84), de Japánban a negyedik futamgyőzelmét is megszerezte, miközben csapattársa kiesett, így két versenyhétvégével a vége előtt a kezében volt a világbajnoki cím (107–95–90).
A drámai végjátékban viszont Räikkönen Kínában és Brazíliában is nyert, Hamilton csak egy 7. helyet szerzett (az első futamon a boksz bejárata előtt ásta el magát a kavicságyban a kopott kerekeken a gumicsere előtt!), Alonso pedig egy második és egy harmadik pozíciót hozott össze, így a két McLaren-pilóta egyaránt 109 pontig jutott, miközben a ferraris 110-zel zárt.
Hamilton a sóderágyban ragadt, Räikkönen hihetetlen végjátékban lett világbajnok
Az év végére nyilvánvalóvá vált, hogy a felek nem tudják együtt folytatni, végül Alonso közös megegyezéssel távozott a McLarentől. Később az idő múlásával az ellenszenvet a tisztelet váltotta fel, a spanyol többször is beszélt elismerően a britről, aki még a gyenge autóival is rendre tudott győzelmeket szállítani.
A sors egy évvel később kárpótolta a britet, aki ugyanúgy hétpontos előnnyel érkezett az utolsó futamra, mint 2007-ben.
A Ferrarival versenyző Felipe Massa minden időjárási viszontagsággal dacolva megnyerte idénybeli hatodik futamát, amivel életben tartotta esélyét a világbajnoki címre, de az is kellett neki, hogy Hamilton ne végezzen az első ötben – a hatodik helyért járó három ponttal holtverseny lett volna, de a kevesebb sikere miatt a brit lemaradt volna az elsőségről.
Hibája miatt a Toro Rossóval versenyző Sebastian Vettel megelőzte őt az utolsó körökben, így már csak a hatodik helyen haladt, de a Toyotával a vizes pályán kockáztató Timo Glock annyira lelassult a végére, hogy nem tudta maga mögött tartani Vetteléket, így végül Hamilton egy pont előnnyel megnyerte első világbajnoki címét – akkori párja, Nicole Scherzinger ünneplése alighanem sokak számára ismerősen dereng fel.
A leintés után még a Ferrarinál ünnepeltek, Hamilton célba érkezésekor már nem
A következő évek nem alakultak kiemelkedően, 2009-re a Honda utódjaként ténykedő Brawn GP talált nagyon bele a fejlesztésekbe, Jenson Button lett az egyéni világbajnok, Rubens Barrichellóval közösen pedig a konstruktőri cím is összejött a csapat történetének egyetlen évében. Ezt követően a Mercedes lett a gárda jogutódja, róluk majd később.
A 2010-es évek eleje a Red Bull és Sebastian Vettel sikereiről szólt négy egymást követő világbajnoki címmel, az utolsónál Hamilton ugyanakkor már nem a McLaren kötelékébe tartozott, hiszen 2013-ban a Mercedeshez szerződött. Ez pedig remek döntésnek bizonyult.
A következő idény előtt ugyanis a 2,4 literes V8-as motorok helyét az 1,6 literes V6-os turbómotorok vették át, azóta pedig egyeduralkodóvá vált a Mercedes, 2014 és 2020 között mind a hét évadban elhódítva az egyéni és a konstruktőri világbajnoki címet is.
2014-ben és 2015-ben 19 futamból 16-ot, 2016-ban 21-ből 19-et nyert meg a Hamilton–Rosberg-duó – előbbi kettő évadot a brit simán, utóbbit a német óriási csatában húzta be, majd gyorsan be is jelentette visszavonulását.
Ezekben az években messze a legérdekesebb jelenetsorok azok voltak, amikor aZ EGYMÁSSAL 2000 óta rivalizáló felek találKOZtak a pályán, aminek több ütközés és nézeteltérés lett az eredménye.
A következő két év kisebb dominanciát hozott (20/12 és 21/11 volt a győzelmi mérleg), ezzel viszont kiegyenlítettebb versenyfutást is. 2017-ben a Magyar Nagydíj megnyerése után az ekkor már Ferrarival versenyző Vettel 14 ponttal vezetett Hamilton előtt (188–202), de épp Olaszországban előzött a brit (238–235), ezt követően pedig már nem engedte ki a kezéből a gyeplőt (363–317).
2018-ban ugyancsak az első két futamot megnyerő ferraris német volt a fő kihívó (33–50), de a spanyolországi viadal után már Hamiltoné volt a 17 pont fór (95–78). Vettel nem adta fel, a Brit Nagydíj behúzásával nyolc egységgel vezetett (163–171), és hazai versenyén is jól állt, de az egyre nedvesebb pályán megcsúszott, és a gumifalban végezte, a 14. helyről rajtoló Hamilton megnyerte a futamot (188–171), innentől pedig már nem volt kérdés (408–320).
Azért Vettellel is volt pár incidense
2019-ben visszatért a dominancia (21/15), ami kitartott a koronavírus-járvány miatt csonka 2020-as évadra is (17/13), Hamilton pedig mindkétszer különösebb gond nélkül utasította maga mögé Bottast a pontversenyben.
Már az év első futama előrevetítette nekünk, milyen évad vár ránk, Hamilton és Verstappen öldöklő küzdelmében egymást előzgették a pilóták, de a holland a pályát elhagyva szerzett előnyt, így átadta a helyét a britnek, akit ezt követően már nem tudott újra levadászni. Emilia Romagnában előbb hibázott, majd nagyot mentve a második helyre kapaszkodott fel, a Portugál Nagydíj megnyerésével nyolcpontos előnyre tett szert (69–61), majd Spanyolországban a 100. pole-pozícióját sikerre váltva 14-re növelte a differenciát a hollanddal szemben (94–80).
Mielőtt azt gondoltuk volna, hogy ez is egy pont olyan sima mercedeses idény lesz megint, mint amilyeneket az elmúlt hét évben láthattunk, jöttek a lassú, utcai pályák, a holland átvette a vezetést a monacói győzelmével, és Azerbajdzsánban is haladt az elsőség felé, amikor egy defekt megakadályozta az ismétlését. Hamilton viszont nem tudott élni az eséllyel, Pérez előzése közben lecsúszott a pályáról, és végül ő sem tudott pontot szerezni, Franciaországban pedig plusz egy kerékcserével is a Red Bull hollandja diadalmaskodott, a két ausztriai viadalt könnyedén behúzva pedig már 32 ponttal vezetett (150–182).
A konstruktőrök versenyében az osztrák istálló ekkor már 44 pontos fórban volt, úgy festett, a gárda immár egyértelműen favorit, ami csak elveszítheti innentől az elsőséget. Nagy-Britanniában a sprintfutamon is a holland zárt az élen, így már 33-ra nőtt az előnye, hogy másnap ütközzenek Hamiltonnal, a brit a büntetése ellenére megnyerte a futamot, Verstappen viszont nullázni kényszerült ezzel. A Hungaroringen Bottas öklelte fel a mezőny egy részét, közte a Red Bull-ossal, aki a sérült autójával végül csak a kilencedik helyen tudott zárni, de Alonso remek védekezésének köszönhetően Esteban Ocon az első helyet meg tudta őrizni, Pierre Gaslyval pedig elvették a leggyorsabb kört a hondások, így Hamilton előnye „csak” nyolc pont lett (195–187).
Belgiumban is jobban járt a címvédő, hogy a száraz időre alkalmas beállításokkal ellátott autójával végül nem kellett futamot teljesítenie, a pontszámok felezésével Verstappen így csak ötöt hozott rajta, hazai pályán viszont már könnyedén fordította meg a párharcot. A monzai sprintfutamon újabb két pontot vert ellenfelére (221,5–226,5), majd a versenyen megint ütköztek, ezúttal egyértelműen a holland hibájából, ami miatt Szocsira háromhelyes rajtbüntetést kapott volna, ezt kihasználva motort cseréltek, az utolsó helyről pedig kis szerencsével a második helyre kapaszkodott fel. A győzelem immár 100. alkalommal is Hamiltoné lett, így megint fordult az állás (246,5–244,5), Törökországban viszont nála cseréltek motort, a 11. helyről pedig csak az ötödikig jött előre – Bottas mentette, ami menthető volt, de újra éllovast váltottunk (256,5–262,5). Az Egyesült Államokban Verstappen védekezte ki Hamilton támadásait, Mexikóban a brit a hazai Pérez rohamait, de a különbség így is 19 pontra nőtt a felek között (293,5–312,5).
Jött a november közepi São Pauló-i Nagydíj, Hamilton előbb öthelyes büntetést kapott a vasárnapi futamra, majd a nem megfelelő szárnybeállítása miatt az időmérős eredményét vették el, így a sprintfutamon csak a 20. helyről indulhatott. Bár Verstappen itt a második lett, így már 21 ponttal vezetett (293,5–314,5), mégis bánhatta, hogy nem egyből a futam következhetett, hiszen Hamilton remek versenyzéssel az 5. helyig jött előre a táv harmada alatt, így vasárnap a 10. helyről kezdhetett, onnan pedig megnyerte a futamot, Katarban is győzött, majd az idény legkaotikusabb versenyén Szaúd-Arábiában is őt intették le elsőként, így az utolsó hétvége előtt holtversenyben álltak a felek (369,5–369,5).
Hamiltonnak Abu-Dzabiban arra volt szüksége, hogy ellenfelénél több pontot szerezzen – azonos mennyiségnél ugyanis a győzelmek számában addig vezető (8–9) Verstappen örülhetett volna –, és bár remek versenyzéssel egészen az utolsó körig előnyben volt, egy biztonsági autós időszak következtében a friss gumikon Verstappen megelőzte, így karrierje első F1-es idényéhez hasonlóan ezúttal is drámai módon maradt alul.
Ha csak abból indulunk ki, mennyire éretten és higgadtan értékelt, mennyire sportszerűen gratulált ellenfelének, pedig elképesztő végjátékban maradt alul, azt gondolhatjuk, hogy ez nem töri meg, elmondása szerint jövőre újra nekivág.
De lesz-e még újabb címe?
Addig egy kis összesítés az eddigi pályafutásából: Lewis Hamiltoné az F1 történetében a holtversenyben a legtöbb világbajnoki cím, övé a legtöbb futamgyőzelem, a legtöbb dobogó és a legtöbb pole-pozíció is, de ezek mellett 265 egymást követő nagydíjrajtja, 287 futama egy motorszállítóval, újoncként aratott négy sikere (holtversenyben Jacques Villenueve-vel) is rekord, csakúgy, mint az a szenzációs sorozat, hogy a 15. egymást követő idényében is volt futamgyőzelme. Ez utóbbit Schumacher is bemutatta 1992 és 2006 között, de ő a visszatérését követően már nem tudott újabb nagydíjat megnyerni.
Magyarországon és Nagy-Britanniában ugyanúgy nyolcszor nyert, mint Schumacher Franciaországban, Spanyolországban Ayrton Senna monacói remeklését lemásolva idén sorozatban ötödször állhatott a dobogó tetejére.
A Hungaroringen nyolcadszor indulhatott az élről, ezzel beérte ausztráliai mutatóját, amihez foghatót csak Senna (San Marino) és Schumacher (Japán) tudott egyszer-egyszer felmutatni. A Brit és az Olasz Nagydíjon is héttel áll, úgyhogy itt még bőven lehet javulás is.
Az F1-es világbajnokok örökranglistájának élmezőnye
A legtöbb futamgyőzelem/indulás
A legtöbb pole-pozíció/futamindulás
A legtöbb dobogós hely/futam
(Borítókép: Lewis Hamilton 2021. december 12-én. Fotó: Lars Baron / Getty Images)