Napra pontosan 65 évvel ezelőtt két fegyveres elrabolta a Formula–1 legendás autóversenyzőjét, Juan Manuel Fangiót. Az indok? Ezzel akarták megbuktatni a kubai rezsimet!
Az akkor már 47. életévében járó argentin nem csak a kor legnagyobb klasszisa volt, 1951 és 1957 között nyert öt világbajnoki címével Michael Schumacher (7) érkezéséig a sportág rekordere volt. A németet időközben Lewis Hamilton (7) is beérte, de így is csak a német és a brit klasszis előzi meg Fangiót.
Fulgencio Batista kubai elnök 1957-ben azzal a céllal alapította meg a Kubai Nagydíjat, hogy még több turistát vonzzon az országba, bár a verseny nem volt része a Formula–1-es világbajnoki sorozatnak.
Havannában is a Maserati 300S-sel induló Fangio bizonyult a legjobbnak, megelőzve az ugyancsak híres autóversenyzőnek számító, később még legendásabb autótervezővé váló Carrol Shelbyt.
Egy évvel később is úgy festett, hogy az argentin diadalmenetét hozza a viadal, az időmérő edzés megnyerése után viszont 1958. február 23-án Fidel Castro Július 26. Mozgalmának két fegyverese bement a helyi Hotel Lincolnba, hogy elrabolják!
Batista elrendelte, hogy a versenyt úgy folytassák, mintha mi sem történt volna, miközben rendőri csapatokkal kerestette a pilótát. Városszerte útlezárásokat, a repülőterekre, valamint az összes versenyzőhöz őröket rendelt.
Fangiót közben három különböző helyen tartották fogva, elrablói engedélyezték neki, hogy követhesse a verseny alakulását (Stirling Moss győzött), a harmadik házban saját szobája volt, de elmondása szerint meg volt arról győződve, hogy minden percben fegyveres őr áll az ajtaja előtt.
Az elfogók forradalmi programjukról beszéltek neki, de őt ez nem érdekelte, mivel a politika úgy en bloc nem foglalkoztatta.
Az Alfa Romeóval, a Ferrarival, a Maserattival és a Mercedesszel is F1-es világbajnoki címet szerző versenyzővel jól bántak fogvatartói, és 29 órával elrablását követően elengedték.
Az indíték a verseny törlésének kikényszerítése volt, ezzel próbálták megszégyeníteni a Batista-rendszert. Miután Fangiót nem sokkal a futam után átadták az argentin nagykövetségnek, sok kubai meg volt győződve arról, hogy Batista elveszíti hatalmát, mivel nem sikerült felkutatnia a fogvatartókat.
A kubai forradalom végül majdnem egy évvel később, 1959 januárjában vette át a kormányzást, az arra az évre kiírt Kubai Nagydíjat már törölték a naptárból, bár 1960-ban még egyszer visszatértek a versenyzők, hogy ismét Mosst intsék le elsőként.
Az 1958-as Francia Nagydíjon állt utoljára rajthoz a Formula–1-ben, és bár számos rekordját megdöntötték, a mai napig ő rendelkezik a legjobb győzelmi aránnyal: versenyei 46,15 százalékát ő nyerte meg (24/52). Viszonyításként ez Hamiltonnál 33,23 százalék (103/310), Schumachernél 29,55 (91/308), a legutóbbi két kiírást megnyerő Max Verstappennél pedig 21,47 (35/163). Egy körön még jobbnak bizonyult: 29 alkalommal lett övé a pole-pozíció, ami 55,77 százalékos mutató és ugyancsak kiemelkedően a legjobb teljesítmény.
Fangio 23 évvel később, 1981 szeptemberében visszatért Havannába, ahol találkozott korábbi elrablóival. Mielőtt visszatért Argentínába arról beszélt a sajtónak, hogy teljesítette két legnagyobb álmát:
Visszatérni Kubába, és személyesen találkozni Fidellel.
Egyik fogvatartójával, Arnol Rodríguezzel üzleti kapcsolatot tartottak fenn, amikor a dél-amerikai országba utazott. Később ugyanő könyvet írt az eseményekről, Fangio-hadművelet címen, amiben leírja az elrablás és a szabadon engedés részleteit. A forradalmi akció hatalmas nemzetközi visszhangot váltott ki, Havanna és Fidel neve is széleskörűen ismert lett, de az argentin versenyző számára is nagy hírverést hozott az eset.
Szabadon engedését követően arról beszélt, hogy:
Nagyon jól bántak velem, sosem takarták le a szemem, vagy százszor is bocsánatot kértek tőlem. Rendes fickóknak tűntek. Azt mondtam a lázadóknak, hogy ha az elrablásom jó célt szolgál, ám legyen.
Az elrablásról 1999-ben még filmet is készítettek.
(Borítókép: Juan Manuel Fangio az 1957-es Kubai Nagydíj megnyerése után – Hy Peskin / Getty Images)