A technikai sportok sosem arról voltak híresek, hogy olcsó lenne őket űzni. A Formula–1 világát el sem tudnánk képzelni a számtalan szponzor nélkül, pedig nem volt mindig így. A Team Gunston ugyan nem alkotott maradandót a pályán, ám azzal, hogy szponzori emblémákat helyeztek el az autókon, a mai napig meghatározzák az F1 hirdetésekhez való viszonyát.
Manapság a Formula–1 szerves része az autókon, a pilóták tűzálló ruháin, a sisakokon, a bukótereken és a gyakorlatilag mindenen díszelgő rengeteg szponzori felirat. Az autóversenyzés pedig mindig is drága volt, de a legnívósabb formaautó-sorozat nem mindig hemzsegett a hirdetőktől.
Az autón elhelyezett hirdetések úttörője egy feledésbe merült dél-afrikai csapat, mely mindössze hét világbajnoki versenyen indult, pontot pedig egyiken sem szerzett. A Team Gunston több mint 50 éve hozta tető alá az F1 első dohányipari szerződését, mely örökre megváltoztatta a sportágat.
Amikor 1950-ben létrehozták az F1-es világbajnokságot, a csapatok autói még a származási országok színeiben pompáztak. Az olaszok piros, a németek fehér, a franciák kékre festett autókkal mentek, a britek pedig zölddel – az írek nemzeti színével. Ezzel tisztelegtek Írország előtt, amiért nem tiltotta meg az autóversenyek rendezését a közutakon, nem úgy, mint Nagy-Britannia.
A szponzorok pedig ekkor sem voltak kitiltva a száguldó cirkuszból – hiszen az FIA-nál mindig is szerették a pénzt –, csak éppen az autókon nem lehettek ott a logók. Ez mind megváltozott 1967. december 3-án, a Rodéziai Nagydíjon.
A világbajnokságba nem számító nagydíjon bemutattak ugyanis egy autót, ami forradalmasította a Formula–1-et.
A szokatlan Brabham BT20 nem volt gyorsabb, jobban vezethetőbb vagy technológiailag fejlettebb a többinél. A különlegessége a kinézetében rejlett. A narancs és barna festése nem egy nemzeti zászló, hanem a dél-afrikai Gunston cigarettagyár termékeinek jellegzetes színe volt.
Akkor a Gunston a Rembrandt csoport része volt, amelyet Anton Rupert üzletember hozott létre. Találó módon azzal kezdte karrierjét, hogy a stellenbosch-i garázsában készített cigarettákat. Cége a king size füstszűrő bevezetésével piacvezetővé vált a Dél-afrikai Köztársaságban, Rupert pedig a kontinens egyik leggazdagabb embere lett.
Azonban az 1960-as évek közepén a dohányzás addig elhallgatott, illetve fel nem tárt veszélyei egyre nyilvánvalóbbak lettek. Az Egyesült Államok sebészeti főorvosa 1964-ben közzétett jelentése egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a dohányzás és olyan betegségek között, mint a tüdőrák és a hörghurut. Ennek eredményeként a cigarettagyárak, köztük a Gunston is igyekezett jó színben feltűnni a nyilvánosságban. Mivel Dél-Afrikában is nagy népszerűségnek örvendett az F1, a cégnél rájöttek: a hazai versenyen jó ötlet lenne elhelyezni a nevüket egy versenyautón. Igen ám, csak melyiken?
Itt jött képbe John Love és Sam Tingle, akik mindketten a saját versenyautójukkal indultak a hazai F1-es szériában. A cigarettagyárral szerződést kötve összeálltak, és a márka színeire pingált autókkal létrejött a Team Gunston, a cigarettamárka emblémája is szerepelt a karosszérián. A dél-afrikai bajnokságban futamgyőzelmet is aratott Love, a csapat figyelme pedig rövidesen az F1-es világbajnokság Dél-Afrikai Nagydíjára szegeződött. Egy évvel korábban John Love az 1967-es szezonban majdnem elindult a Dél-Afrikai Nagydíjon, amivel történelmet írhatott volna, hogy első privát versenyzőként részt vesz egy világbajnoki nagydíjon.
A Team Gunston színeiben viszont mindkét versenyző rajthoz állt az 1968 szilveszterén tartott versenyen, de nem tudtak pontot szerezni. Az újságok hasábjain sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a cigarettagyár színeiben versenyző autóknak. Úgy tűnt, ez egy halott ötlet, és nem érdemes vele foglalkozni. Ugyanezen a Dél-Afrikai Nagydíjon azonban az F1 korszakos zsenije, Colin Chapman, aki a sorozatban meghatározó Lotust menedzselte, meglátta a lehetőséget a mezőny végén poroszkáló Gunston-kocsikban.
Különösen azért, mert akkoriban finanszírozási problémák jelentkeztek a száguldó cirkuszban, a közelgő olajválság szele megfújta a támogatókat is. A Shell és BP olajvállalatok kiszálltak a finanszírozásból, a Firestone gumigyártó pedig nem szállított többé ingyen abroncsokat – emiatt pedig az FIA feloldotta a hirdetésekre vonatkozó szigorú szabályokat. Több sem kellett Chapmannek, három héttel később már az ausztrál F1-es bajnokságban a klasszikus zöld Lotus helyett a Gold Leaf Tobacco dohánygyár piros-arany színeiben versenyzett a csapat.
Ez így leírva gyerekjátéknak hangzik, de a helyzet korántsem volt ennyire egyszerű.
Amikor az új külsővel rendelkező Lotusokat letolták a kamionokról, az ausztrál szervezők kis híján sokkot kaptak, és követelték, hogy fessék át a versenyautókat.
Erre a dörzsölt Chapman azzal fenyegetőzött, hogy visszalépnek a versenytől – azaz a Lotus sztárpilótái nélkül ment volna le a futam. Jim Clark és Graham Hill, a Lotus akkori versenyzői addigra összeadva négy világbajnoki címet nyertek, így a szervezők kénytelenek voltak engedni.
De nem a szervezők voltak az egyedüli akadály. Egy másik versenyen, amely szintén nem számított bele az F1-es világbajnokságba, a brit televíziós társaság, az ITV lengette be, hogy nem fogja közvetíteni a futamot, ha a Lotus autói a Gold Leaf Tobacco festéssel indulhatnak. Végül Chapman úgy győzte meg őket, hogy az autóra festett matróz fejét – mely a Gold Leaf emblémája volt akkoriban – nemes egyszerűséggel egy ragasztószalaggal leragasztotta.
A kezdeti nehézségek ellenére a dohánygyárak kezdték magukat bevásárolni az F1-be.
A következő szezonra már a Marlboro támogatta a BRM istállóját, ha pedig kicsit távolabb állunk, 1984 és 2007 között minden vb-címet nyerő autón ott volt valamilyen dohánymárka logója. Sokan emiatt mozgó cigisdoboznak csúfolták az autókat, de minden negatívumával együtt különleges korszak volt az F1 életében, amikor a sorozat összefonódott a dohánygyárakkal.
A dohányipar mellett mások is meglátták az F1-ben rejlő szponzorációs lehetőségeket. LEC nevű brit hűtőszekrénygyár és a Copersugar cukorgyár is vásárolt saját csapatot a bajnokságban. Utóbbi vezetője egy újonc brazil pilótát ültetett az egyik autóba, akit történetesen Ayrton Sennának hívtak. Később a csapatot az olasz divatmárka, a Benetton vásárolta meg. Ahogyan robbanásszerűen népszerűsödött a száguldó cirkusz, úgy ömlött a sportba a pénz, 1989-re 20 csapat 40 pilótája állt a rajtrácson.
Jogosan merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy mi lett a Team Gunstonnal, amely úttörő módon hozta be a dohányipart az F1-be? Nos, a csapatnak szűkös volt a büdzséje, így évente egy világbajnoki futamot engedhetett meg magának – amely a hazai verseny volt. Az utolsó F1-es futamára 1975-ben került sor, a csapat pedig 1982-ig más kategóriákban próbálkozott. A Gunston pályán elért teljesítménye tehát joggal felejthető, ám az irány, amit mutattak a mai napig meghatározza az F1 történetét.
Hiába tiltották ki 2006-ban a dohánygyárakat az F1-ből, a cégek a szabályokat ügyesen kikerülve a mai napig jelen vannak a sportágban.
2007 és 2011 között a Ferrarikon ott díszelgett egy különös vonalkód, amely az ikonikus Marlboro feliratot helyettesítette. Ezt a vonalkódot aztán FIA kitiltotta. A számításai alapján a Philip Morris napjainkig több mint 2,4 milliárd dollárt költött el a az F1-ben.
A Philip Morris mellett a British American Tobacco a mai napig önti a pénzt a száguldó cirkuszba, bizonyos futamokon látható a McLareneken a „A better tomorrow” szlogen, mely a British American Tobaccora utal. Ugyanez a helyzet a Ferrarikkal, melyeken a Misson Winnow logót lehetett látni egészen a 2022-es szezonig. A Misson Winnow a Philip Morris leányvállalata, melynek célja, hogy „hogy új tudományos megoldásokat fedezzen fel a dohányosok és az őket körülvevő emberek átalakítása érdekében”. A Misson Winnow fő tevékenysége a létezés, szinte semmi mást nem tudni róla. De pont ezért zseniális, hiszen ha valaki rákeres, egyből összekapcsolja a mögötte álló dohánygyárral. A tavalyi évben a BAT és a PM összesen 40 millió dollárt költött el az F1-ben.
A sportág legkomolyabb szponzori szerződése a Red Bull Racing és az Oracle együttműködéséből született 2022-ben. A szoftvercég, mely a névadó szponzora is lett a csapatnak, öt évre szóló megállapodást kötött az istállóval, évente 100 millió dollárral támogatja az osztrák csapatot. Ez azért különösen erős dolog, mert az F1-ben bevezetett költségsapka miatt egy csapat évente nem költhet többet 140 millió dollárnál. Az Oracle pedig nemcsak pénzt ad a Red Bullnak, hanem informatikai szolgáltatásokat is vállal.
Források: BBC, rtrsports, autoevolution, exposetobacco.
(Borítókép: Ian Scheckter a Dél-afrikai Nagydíjon. Fotó: GPLibrary / Universal Images Group / Getty Images)