Fernando Alonso reménykedett és fogadkozott: reménykedett, hogy idén először valaki – esetleg ő – képes lehet letaszítani a dobogó tetejéről a Red Bullt, és fogadkozott, hogy ha Max Verstappent nem is, de a mögüle induló két Mercedes sorsát alaposan megnehezíti majd. 

Aztán jött a rajt, és a harmadik pozícióból induló Lewis Hamilton egyből elment a spanyol veterán mellett, és a német márkatárs, George Russell sem volt messze attól, hogy megtréfálja Alonsót. Az élen autózó Verstappen pedig mindezt köszönte szépen, pillanatok alatt meglógott, és kényelmes, két másodperc feletti előnyre tett szert alig három kör után.

A középmezőnyben az időmérőt eltaktikázó Ferrarik és az ismét gyenge kvalifikációt futó Sergio Pérez csatáztak egymással. A kvali után még hősnek tűnő, azt követően viszont rajtbüntetést kapott Nico Hülkenberg versenye pedig csak nem akart összeállni, egy darabig a hatodik pozícióban csatázott Esteban Oconnal, majd apránként hátra kezdett csúszni. Jött is a taktikai döntés a Haastól, korán kihívták a bokszba a németet, erre pedig ráfaragott a csapat és a pilóta is.

Russell ugyanis a 12. körben falhoz vágta a Mercedest – az autó csodák csodájára saját erőből begurult a bokszba, sőt a brit pilóta a safety car által összegyűjtött mezőny végére vissza is tudott állni. A biztonsági autós fázist kihasználva kijöttek az élmenők, Verstappen, Hamilton, Alonso sorrendben, a két ferraris, Charles Leclerc és Carlos Sainz, valamint Pérez úgy döntött, kihagyják a kerékcserét, inkább egy kiállással, a többiekéhez képest jóval elnyújtottabb első etappal próbálnak pozíciókat nyerni a végelszámolásra.

A taktikai húzás úgy tűnt, bejöhet, ugyanis a kemény keverékek nem bizonyultak valami jó versenyguminak, felmelegíteni nehézkes volt őket, cserébe pedig a kopásállóságuk sem volt ezúttal kiemelkedő. Hülkenberg például már 18 kör után újra váltani kényszerült. Leclerc-ék ideig-óráig így tartani tudták az első hármas tempóját, sőt amikor azok szemcsésedéssel küzdöttek, még valamivel gyorsabbak is voltak.

Túl a féltávon Pérez cserélt először a „maratonisták” közül, erre pedig reagálni kényszerültek az előrébb lévők is. De nemcsak Sainz és Leclerc, hanem a pályapozíciót védve az időközben Alonso által visszaelőzött Hamilton, majd maga a spanyol pilóta is. Persze hogy Verstappennek sem volt oka a kockáztatásra, így az utolsó 20 körre a Ferrari remélt taktikai előnye kámforrá is lett.

A pontszerző helyekért folyó küzdelemben a két McLaren, Lando Norris és Oscar Piastri sokáig jól mozgott. Ám előbbit az SC-fázisban bemutatott sportszerűtlen viselkedése – indokolatlan lassítás – miatt megbüntették, utóbbi pedig védekezés közben kétszer is hibázott a célegyenesre fordító sikánban, így visszább csúsztak.

A hátulról érkező Russell keveredett ki mindebből a legjobban, 45 kör után a nyolcadik helyen állt. A technika ördöge azonban lecsapott rá, könnyen lehet, hogy a korábbi ütközése folyományaként sérült a fékhűtés az autóján, mindenesetre az 50. körben ki kellett álljon a bokszba, és ezúttal már nem volt folytatás. A Kanadai Nagydíj egyik legnagyobb története ezzel elszállt.

Ám nem csak a mercisnek akadtak gondjai a fékekkel. A verseny utolsó szakaszához közeledve „kilőtt” a különbség az éllovas Verstappen és az őt üldöző, pár körrel korábban a csapatrádióban még a győzelem esélyéről beszélő Alonso között. Hamar kiderült, a spanyol autóján is kezdenek túlmelegedni a fékek, emiatt pedig takarékoskodnia kell. Ezzel Hamilton kapott meccslabdát, hogy megpróbálja ledolgozni három-négy másodperc közt mozgó lemaradását és megszerezni a dobogó második fokát.

A futam végére maradt izgalmakról sokat elárul, négy körrel a vége előtt Verstappen nevetve rádiózott a csapatával, elmért egy kerékvetőt, és majdnem kiütötte magát a versenyből. Majdnem. A valóságban viszont csak annyi történt, közel kilencről alig több mint nyolc másodpercre esett vissza a kétszeres világbajnok holland előnye...

Az utolsó három körre egy másik rádióüzenet csempészett némi feszültséget a futamba: a nyolcadik helyen autózó Ocon vadul rezonáló hátsó szárnyára hívta fel a figyelmet az őt üldöző Norris. A közeli képeken valóban rémisztőnek tűnt az alkatrész mozgása, a brit pilóta meg is üzente, „extrém lesz”, ha leszakad, lehet, ki kéne inteni a franciát. Kiintésről azonban szó sem volt, az Alpine pedig szerencsésen, egészben megérkezett a célba. Pontszerzőként. Nem úgy Norris, aki a büntetésként kapott öt másodperccel kicsúszott a top tízből.

A célba, ahol – lassan már fogalmazhatunk így: természetesen – Max Verstappent intették le elsőként. Alonso, fékproblémák ide vagy oda, magabiztosan hozta a második helyet, míg Hamilton harmadik lett. A két Ferrari Leclerc, Sainz sorrendben jött be mögöttük, míg Pérez a hatodik helyet szerezte meg – plusz a leggyorsabb körért járó bónuszpontot.

A Red Bull történetének századik futamgyőzelme volt ez, a holland pályafutásának pedig a 41. elsősége, amivel beérte az örökranglistán Ayrton Sennát.

Verstappen a sikerével (195) 70 pontra növelte az előnyét az összetettben csapattársa, Pérez (125) előtt. Alonso a bajnoki tabella harmadik helyén áll, a spanyol neve mellett 117 egység szerepel.

FORMULA–1, KANADAI NAGYDÍJ
Végeredmény
 1. Max Verstappen (holland, Red Bull) 1:33:58.348 óra
 2. Fernando Alonso (spanyol, Aston Martin) 9.570 másodperc hátrány
 3. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 14.168 mp h.
 4. Charles Leclerc (monacói, Ferrari) 18.648 mp h.
 5. Carlos Sainz Jr. (spanyol, Ferrari) 21.540 mp h.
 6. Sergio Pérez (mexikói, Red Bull) 51.028 mp h.
 7. Alexander Albon (thaiföldi, Williams) 1:00.813 perc h.
 8. Esteban Ocon (francia, Alpine) 1:01.692 p h.
 9. Lance Stroll (kanadai, Aston Martin) 1:04.402 p h.
10. Valtteri Bottas (finn, Alfa Romeo) 1:04.432 p h.

(Borítókép: Dan Mullan / Getty Images)