A Bajnokok Ligájába vezette a Kijevet
A döntése helyesnek bizonyult, hiszen a BL-ben idegenben teljesítette a lehetetlennek látszó feladatot a Dinamo, és 2-0-ra nyert, majd a bajnokságban tizenegy fordulón keresztül nem talált legyőzőre. A BL-ben aztán az utolsó fordulóig életben voltak továbbjutási reményeik, de végül a Real Madrid és a Leverkusen került a tizenhat közé, igaz ott aztán mindkettő be is fejezte szereplését.
Játékosként hét évig Kijevben - '61-'69 - és két évig Moszkvában - '71-'72 - szerepelt és mindkét együttesét Dinamónak hívták.
A válogatottban évekig helye volt a középpályán, és élete legnehezebb pillanata a '66-os vb-n volt, amikor a magyarokkal került szembe. "Nem fogadtak barátként, megkaptam a kellő mértékű leszidást, pedig nem én tehettem róla, hogy nem Alberték mögött játszottam" - emlékezett vissza.
A szovjetek később 2-1-re elbukták a portugálok elleni bronzmeccset, de ezzel is az ország történetének legjobb világbajnoki szereplését produkálták.
Két év múlva viszont már - sérülése miatt - nem lépett pályára az Eb négyes döntőjéért vívott meccsen a Népstadionban. (Budapesten 2-0-ra nyertek a magyarok, Moszkvában 3-0-ra a szovjetek.) Fasisztának bélyegezték, el akarták tiltani, mert nem hittek neki, de megbocsátották neki vélt bűnét, többek között egyetemi tanulmányainak köszönhetően.
Ezek után '72-ben tagja lehetett az olimpiai bronzérmes válogatottnak, két év múlva pedig befejezte pályafutását, és edző lett. Összesen negyvenegyszer lépett pályára a szovjet válogatottban.
Szakvezetőként dolgozott Vorosilovgrádban, a Dnyiprónál, mostani regnálása előtt '92 és '96 között volt a Dinamo edzője, és elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a multimilliomos Igor Szurkisz a klub fejlődésére költötte el pénzét. A Dinamóval négyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes. 1996 és 2000 között irányíthatta a válogatottat, de a nemzeti csapatot nem sikerült nagy toránra kivezetnie.
Mindezzel együtt a legsikeresebb jelenleg is aktív magyar edző, annak ellenére, hogy Magyarországon soha sem dolgozott.
A barátai is féltették az ismételt munkába állástól
"Nehezen beszélt rá Igor Szurkisz, hogy augusztusban újra kispadra üljek, de meggyőzött. A barátaim féltettek, többen kérdezték, mit csinálok, elment-e a józan eszem, és megvallom, akkor még nem sejtettem, mit vállaltam el" - mondta az Indexnek Szabó a Dnyipro elleni meccs után.
Tavaly nyáron még nem gondolhatott arra, hogy ennyire feszült lesz a helyzet a csapat körül, és neki is komoly stresszben telnek majd a napjai. Az állam ugyanis reprivatizálná a klubot, a Dinamo átutalásait egy ideig zárolta a bíróság, egy részvényeladást tartanak törvénytelennek. Szabó úgy nyilatkozott pár hete, egyeseknek teljesen mindegy, melyik csapatokat teszik tönkre.
A nagy rivális Sahtar Donyeck környékén sincs minden rendben, hiszen a harmincöt éves elnök, Ukrajna egyik oligarchája, Rynat Ahmetov ellen is eljárás indult, és sokan tudni vélik, pár hete elhagyta az országot.
Simogat is, ha kell
Középen Szabó József, tőle jobbra Sevcsenko
menedzsere, Varga Sándor, balra a szerző
Nem tagadja, korábban, amíg általában orosz nyelvterületről igazoltak, könnyebb dolga volt, de ez mostanra megváltozott. "Nehéz szót érteni a brazilokkal, ők másként készülnek a meccsre, zenét hallgatnak, táncolnak a buszon, az öltözőben, míg az ukránoknak más a szemléletük, így nem könnyű megteremteni a csapategységet" - közölte.
Szabó hisz a fegyelem erejében, legalább annyira, mint négy éve elhunyt elődje, és tisztelt tanítómestere, Valerij Lobanovszkij.
Magyar a vérem, nem hátrálhatok meg
Tekintélyt parancsoló eredményei után - hasonlóan a szintén határon túli magyarként ismertté vált, erdélyi születésű Jenei Imréhez - többször is felmerült, hogy szövetségi kapitányként irányítsa a magyar futballválogatottat. Konkrét tárgyalásig azonban soha nem jutott az MLSZ vezetőivel, pedig lenne kedve elvállalni a kihívást. "Ha meghívnak, én biztosan nem hátrálok meg, mert nekem magyar a vérem. Ezért is ugrottam neki a Dinamo feltámasztásának augusztusban, és ezért sem hátrálok meg most, a bajban, mert a bajnoki címre kevés az esélyünk. Nem tudnám elviselni azt a szégyent, hogy rám süssék a bélyeget, hogy megfutamodtam. Mondom, nekem magyar a vérem" - fogalmazott.
A vére sodorta bajba áprilisban is, amikor a Boriszfen elleni találkozón berohant a pályára, mert egyik játékosa megsérült. A Boriszfennek egyébként a nagy rivális, és élen álló Sahtar Donyeck nem kevés pénzt kínált, hogy nagyon hajtsanak a Dinamo ellen. Meg is tették, a Kijev nem tudott nyerni, és ezt a sikert bíró sem akarta. Szabó szóvá is tette az egyoldalúságot - elmaradt egy jogos tizenegyes -, ezért két meccsről eltiltották, a bírót viszont három hónapra függesztették fel. "Jól van na, én nem tudok nyugodtan a kispadon ülni" - nyomatékosította. Április harmincadikán a Dnyepr ellen tért vissza, 2-0-s sikerrel.
Sevcsenko titkai
A bajnoki címek, BL-szereplés mellett Szabó legnagyobb szakmai sikere, hogy felfedezte fel, és az első csapatba állította a tavaly Aranylabdát kapott Andrij Sevcsenkót. "Mindene megvolt ahhoz, hogy nagy játékos legyen. Elmondhatatlan, mennyire örültem, hogy nem volt benne félelem, amikor hozzá került a labda, és egy pillanatra sem állt meg, ha a védők megtámadták, mindig a kapu felé tört. Tudatosítottuk benne, hogy sohase torpanjon meg, mert gyorsaságát látva mindenkit képes maga mögött hagyni. Ezt a tulajdonságát megtartotta, és ez emeli a többi klasszis fölé" - értékelte egykori játékosát, aki ha Ukrajnába érkezik, rendre meglátogatja őt.
Ismertsége és tekintélye az egész városban közismert, a tudósító például egy gyorshajtásnál rá hivatkozott, és a rendőr elnézte a vétséget.
Szabó elárulta, a világklasszis felnevelésében akadtak nehéz pillanatok, amikor tizenhét éves volt, a lakótelepi társai marihuánával kínálták, és ha a klubnál nem vigyáznak rá, elzüllhetett volna. A Milan 1999-ben huszonötmillió dollárt fizetett ki a csatárért, miután két éven keresztül figyelték az olasz szakemberek, még az edzésekre is elkísérték, hogy lássák: milyen a viszonya társaival, az edzőivel, vagy az orvosaival.
A szerencse és Isten kezében
Mindezek ellenére Szabó József szerényen úgy véli: karrierjének nincs titka, a szerencsének köszönheti, hogy idáig jutott. "Augusztusban egy hetet edzettem a fiúkkal, majd nyertünk Törökországban, és bekerültünk a BL-be. Ebben nem nekem, az én módszereimnek volt szerepe, hanem a jóistennek. Egy hét alatt nem lehet megváltani a világot, nincsenek titkok, szerencse van. Úgy pattantak a labdák, hogy nyerhettünk, a játékosaim nem hibáztak a döntő pillanatokban. A futball, egy nagy edző nem létezik nagy adag szerencse nélkül. Hogy ezért a szerencséért nagy akarattal, alázattal harcolni kell, az nem vitás, csakis akkor vívhatjuk ki. Isten augusztusban nekem kedvezett. Ilyen az edzősors. Amikor a szlovénokkal szemben kikaptunk az Európa-bajnoki pótselejtezőn, akkor nem volt szerencsénk, mert azért ritkán fordul elő, hogy egy lecsorgó labdát negyvenöt méterről a kapuba emelnek" - nyilatkozott szerényen sikereiről.
Nem tagadta, hogy a Dinamo egykori magyar játékosa, a pillanatnyilag a Rodát erősítő hátvéd, Bodnár László nála szerepet kapna, mert a jobboldalon épp egy hozzá hasonló játékosra vágyna, és ilyen most nincs a klubnál. A válogatott védő nem jött ki Szabó elődjével, Mihajlicsenkóval, ezért távozott.
Hit, alázat, tisztelet
A magyar futball hanyatlásáról szólva megjegyezte, nagyon nehéz röviden megfogalmazni véleményét, mert nem látja át kellően a viszonyokat, de érzése szerint itthon hiányzik a kellő hit, és fanatizmus a játékosokból valamint az edzőkből egyaránt. Magyarországra ennek ellenére mindig szívesen jön, szavaiból kiérződött az anyaország iránti határtalan tisztelet és alázat.
Családjáról szólva megemlítette, gyerekei Amerikában élnek, unokája még nincs. A Vereckei-hágó közelében vásárolt birtokot, felesége, apósával mindennapját ott tölti.