Még néhány meccs, és visszavonul minden idők legnagyobb német kapusainak egyike, Oliver Kahn. A német labdarúgó-bajnokságból mindössze három kör van hátra, a Bayern München legendás játékosa pedig már korábban kijelentette, a szezon végén búcsúzik.

"Pályafutásom kapusként június 30-án véget ér. Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy mások határozzanak a sorsomról" - mondta korábban, és hiába próbálta meg a Bayern szinte valamennyi vezetője rábírni a folytatásra, döntése véglegesnek tűnik.

A futball történetében kevés kapus volt, aki ennyire megosztotta a szurkolókat. A kapuban nyújtott teljesítményét mindenki elismeri, emberi viselkedése azonban többször is hagyott kívánni valót maga után.

Erre a legjobb példa: 2004-ben a Bildwoche című lap közvélemény-kutatása alapján a németek őt választották országuk szégyenének, őt tartották a legcikisebb ismert németnek.

Pályafutásában jelentős szerepet játszott Sepp Maier, a Bayern korábbi klasszisa. Többek között a tőle kapott kesztyű hatására lett kapus - holott a mezőnyben sem volt ügyetlen -, és Maier mondta róla egyszer, hogy ő a bajorok történetének legjobbja.

A 39 esztendős Kahn 1987-ben kötötte első profi szerződését a Karlsruhe együttesével, az első meccset novemberben lejátszotta, de csak 90-től lett állandó tagja a kezdőcsapatnak. Rövid időn belül meghatározó szerepet kapott. Annak ellenére, hogy csak a középcsapatnak számító KSC-ben szerepelt, 93-ban az év kapusának választották Németországban.

Ilyen előélet után nem volt meglepő, hogy 94-ben a Bayern München első igazolása lett. A bajorokat az sem érdekelte, hogy kapusfronton rekordnak számító 2,5 millió euróba került.

A Bayernnél mindent elért, amit klubszinten el lehet. Felsorolni is nehéz lenne összes eredményét, amelyek közül a legkiemelkedőbb a 2001-es Bajnokok Ligája-elsőség. Ennek elhódításában jelentős szerepet játszott Kahn, aki az 1-1-re végződött meccs után a tizenegyespárbajban három büntetőt hárított.

Ugyanebben az évben a FIFA Fair Play-díját is elnyerte, mert a döntő után Canizarest, az ellenfél kapusát hosszú percekig vigasztalta.

Nem lehet nem említeni, hogy a bajorok kapujában számtalan pazar megmozdulás mellett akadtak bődületes hibái is. Annak ellenére, hogy ezekből volt kevesebb, sok ellendrukker mégis szívesen emlékszik rájuk.

A válogatottban 1995. június 23-án mutatkozott be, de sokáig csak második számú kapusnak számított. Ennek ellenére megkapta 96-ban az Európa-bajnoki aranyérmet. A négy évvel későbbi tornán volt először első számú, de ez a torna nagy bukást hozott a németeknek, már a csoportkörben kiestek.

2002-ben a Bayernnel semmit nem nyert, de a német válogatott az ő remek védéseinek köszönhetően a világbajnoki döntőig menetelt. A brazilok elleni fináléig mindössze egy gólt kapott, így nem volt meglepő, hogy a vb legjobb játékosává és kapusává is megválasztották. A pályafutására oly jellemző kettősség itt is előjött: a döntőben az ő hibája után szereztek vezetést a brazilok, akik a világbajnoki címet is megszerezték.

Két évvel később az Eb-re készülve Franz Beckenbauer úgy fogalmazott, a német válogatottban csupán egyetlen nemzetközi klasszis szerepel: Oliver Kahn. Ennek eredményeként le is szerepeltek, majd a 2006-os hazai rendezésű vb előtt megkapta talán élete legnagyobb pofonját: Klinsmann kapitány úgy döntött, Lehmann az első számú kapus, ő csak tartalék. Hiába jelezte a német futball több legendás alakja is, hogy Kahn lenne az ideális megoldás, Klinsmann hajthatatlannak bizonyult.

Végigülte a vb-t, majd az argentinok elleni negyeddöntő után vetélytársával hosszasan beszélgetett, és bár nem tudni, mit mondott Lehmann-nak, az kivédett két tizenegyest is, így továbbjutottak a németek. Talán ennek köszönhetően is döntött úgy a csapat vezetése, hogy a portugálok elleni bronzmeccsen ismét Kahn védhet.

Remekül teljesített, ennek ellenére ez a meccs volt számára a búcsú a német válogatottól. A vb után azért megmagyarázta, miért nem ők lettek a végső győztesek. Nem bántotta Lehmannt, aki tényleg jól védett, de úgy vélte, vele megnyerhették volna a tornát.

"1994-ben a Karlsruhe csapatával elődöntősök voltunk az UEFA-kupában, két évvel később a Bayern Münchennel megnyertük a sorozatot, 1999-ben a lehető legbrutálisabb módon, a hajrában kapott gólokkal elbuktunk a Bajnokok Ligája döntőjében, két évvel később tizenegyesekkel mi nyertünk a fináléban. A 2002-es vb fináléját az én hatalmas hibámból veszítettük el Brazília ellen, négy évvel később nekünk kellett volna nyerni a vb-t, ha én védek" - szólt a fölöttébb tudományos magyarázat.

Korábban is voltak érdekes megnyilvánulásai, 2004-ben úgy fogalmazott, nem kell sorfal, mert csak nehezíti a kapus dolgát. Ugyanebben az évben kiadta életrajzi könyvét "Oliver Kahn, No. 1" címmel. A könyvet fél év alatt egymaga írta, magnóra mondta, legépeltette, majd saját kezűleg megszerkesztette az anyagot.

A nagy kapus mögött félelmetes az ember. Leginkább türelmetlenségének, nagyravágyásának és állandó győzni akarásának tudható be, hogy a meccseken saját csapattársai is félnek tőle, hiszen egy-egy hiba után az még a jobbik eset, ha csak leordítja a fejüket.

Ha azonban az ellenfél beszól neki, vagy akár véletlenül ütközik, a tettlegességig is elmegy. Ahogy egyszer fogalmazott, a meccsen mindent kikapcsol, csak a győzelem számít, és ezt összes csapattársától is elvárja.

Talán éppen a viselkedése miatt a magánélete is sokáig rendezetlen volt, válása után nem találta a helyét.

Ennek ellenére népszerűségére jellemző, hogy olyan világmárkák reklámfilmjeiben szerepelt, mint a Burger King, a Paulaner vagy az Adidas. A filmezés közel áll hozzá, egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, pályafutása után filmszínész lenne, legszívesebben James Bondot játszaná el.

Hiába szeretett volna nemzetközi kupasikerrel búcsúzni, utolsó szezonjában csak egy bajnoki és egy kupaelsőség jött össze. Mindenesetre a Bayern májusi ázsiai túráján játszik utoljára hivatalos tétmeccsen. A kalkuttai meccsre elővételben az összes jegy elkelt, ezt a találkozót 100 ezer néző előtt rendezik. Aztán augusztusban a bajor klub a világválogatottal csap össze, méltóképpen elbúcsúztatva Oliver Kahnt.