Felfokozott várakozás előzte meg az LDU és a mexikói América meccsét. Az első mérkőzésen az ecuadoriak döntetlent harcoltak ki Mexikóvárosban, így bizakodva várták a visszavágót. A La Casa Blancában 28 336 néző jött össze, azért ilyen kevesen, mert az 55 ezer férőhelyes stadion nagy részét átépítik. A hazaiak főleg a második játékrészben játszottak nagy fölényben, kétszer annyit kísérleteztek a gólszerzéssel, mint a mexikóiak, pedig a vendégeknek a továbbjutáshoz gólt kellett volna rúgniuk. Ehelyett az 59. percben 10 főre fogyatkoztak, Sánchezt állította ki a játékvezető. A végén kilencen fejezték be, a 90. percben Argüellót is leküldte a bíró.

A Fluminense harmadszor indult a kupában annak 48 éves története során, és eljutott a fináléig. Az első meccsen kétszer is vezetett a Boca, a Fluminense egyenlíteni tudott. A visszavágón 78 856 néző jött össze a Maracanában. A közel 200 ezres aréna nagy része életveszélyesnek van nyilvánítva, így korlátozott számban engedték be a szurkolókat. Gól nélküli első félidőt követően a vendégek jutottak előnyhöz, Martin Palermo nyolcadik gólját lőtte a sorozatban. Mindössze öt percig örülhettek az argentinok, mert a 63.-ban Washington egyenlített, pazar szabadrúgással. Nyolc perc múlva vezetett a Flu, Cícero lőtt kapura, Ibarra lábáról a saját kapujába vágódott a labda. A kegyelemdöfést Dodo gólja jelentette, aki egy eladott labdával lépett meg.

A két csapat korábban nem volt az érdeklődés középpontjában, érdemes róluk írni néhány szót.

Az LDU Quito 1970-ben indult először a Libertadores-kupában, és a premieren egyből a negyeddöntőig menetelt. A klubot 1930. január 12-én alapították az Universidad Central del Ecuador diákjai és tanárai. 1969-ben nyerte első bajnoki címét, azóta 9-szer végzett az élen, legutóbb 2007-ben. Ennek révén indulhattak az idei Libertadoresben. 1975-ben és 1976-ban elődöntősök voltak. 2004-ben a döntőbe jutásért játszhattak a Copa Sudamericanában. A 2006-os vébén a legjobb 16-ba jutó csapatban Patricio Urrutia, Edison Méndez, Agustín Delgado, Christian Mora, Paul Ambrosi, Giovanny Espinoza, Neicer Reasco volt LDU-játékos. Közülük Ambrosi, Urrutia, Delgado a mostani csapatnak is tagja. A gárda szakvezetője az argentin Edgardo Bauza, aki korábban a Rosário, a Vélez, a Colón és a perui Sporting Cristal szakvezetője volt. Az 1990-es vb-n tagja volt az ezüstérmet nyert argentin válogatottnak.

A több mint 100 éves Fluminensét 1902. július 21-én alapították. A csapat kezdetben főleg a Carioca bajnokságban vitézkedett, első aranyát 1906-ban nyerte. Összesen harmincszor sikerült a riói pontvadászat élén végeznie, legutóbb 2005-ben. 1984-ben brazil bajnok, 2007-ben kupagyőztes lett a gárda, ez utóbbi révén indulhatott idén a Libertadores-kupában. 1971-ben és 1985-ben vett részt a dél-amerikai Bajnokok Ligájában, de az első körnél egyszer sem jutott tovább. A csapatban nem találhatóak nagy nevek. Luiz Alberto az egyik legismertebb, aki Európában a St. Étienne és a Real Sociedad játékosa is volt, kétszer a brazil válogatottban is szerepelt. A másik a csatár Dodo, aki 16 éves karrierje során több mint 10 klubban szerepelt, a válogatottban 5 meccsen 2 gól lőtt. A legnagyobb név az edző, Renato Gauchó, a 41-szeres válogatott a Grémio és a Flamengo csapataiban aratott sikereket, egy szezon erejéig az AS Roma csapatában is futballozott.