A 2004-es Európa-bajnokságra a hazaiak nem kevesebb mint hat vadonatúj és minden igényt kielégítő, modern stadiont építettek. További négy létesítményt felújítottak, illetve kibővítettek, így a legkisebb férőhelyes 30 ezer, a legnagyobb 65 ezer néző befogadására volt alkalmas. Már akkor sejthető volt, hogy nagyon nehéz lesz megtölteni az arénákat bajnoki mérkőzéseken, hiszen több olyan klub kapott 30 ezer férőhelyes létesítményt, ahol az átlagos nézőszám az Eb-t megelőző néhány évben 10 ezer alatt volt. Tény, az Európa-bajnokság hatalmas sikert hozott, minden meccsen tömött lelátókkal, ám azóta a fenntartók anyagi gondokkal küszködnek. A tíz érintett aréna felében a 25 százalékot sem éri el a látogatottsági arány a helyi labdarúgóliga összesítése alapján.

A Boavista különösösen rosszul járt. A portói klub stadionja 2003-as újjáépítése óta - amelynek költsége 30 millió fontra rúgott - súlyos anyagi gondokkal küzd, ráadásul a májusban kirobbant bundabotrány miatt vissza is sorolták a második vonalba. Augusztus elején a portugál adóhivatal döntött a 30 ezer férőhelyes Estádio do Bessa elárverezéséről, miután a klub tartozásai a késedelmi kamatokkal együtt elérték az ötmillió eurót. A Boavista 2001-ben története során először bajnok lett az élvonalban, két évvel később az UEFA-kupa elődöntőjéig menetelt, ám 2003 óta a hatodik helynél többre nem volt képes a bajnokságban, idén pedig a feljutásért küzdhet.

Faro és a Loulé városa sincs jobb helyzetben. Az Estádio Algarve felépítése és működtetése miatt 20 évre eladósodtak, ráadásul a 30 ezer férőhelyes létesítményt használó két helyi kiscsapat közül még a jobbik is csak a harmadosztályban található (Louletano DC).

Nem járnak bajnoki meccsre a portugálok

Az biztos, nem ott van a probléma gyökere, hogy a portugál emberek nem szeretik a labdarúgást, hiszen a mediterrán ország lakói épphogy megszállott rajongásukról híresek. A statisztikák is alátámasztják ezt, az Eb- és vb-selejtezőkön az elmúlt években átlagosan 38 ezren látogattak ki a portugál válogatott otthoni mérkőzéseire, amivel rendre ott vannak az európai top tízben. Egy bajnoki azonban közel sem hozza ennyire lázba a mediterrán ország lakóit, ami részben érthető, hiszen egy átlagos első osztályú bajnoki meccs színvonala meg sem közelíti egy olyan találkozóét, amelyen a válogatott szerepel. Kivételt ez alól csak a nagyok képeznek, a Porto és a Benfica összecsapásaira tavaly átlagosan ugyanúgy 38 ezren voltak kíváncsiak, de például a Sportingnál ez a mutató már nem érte el a 30 ezret, holott a José Alvalade Stadion több mint 50 ezer férőhelyes, és látványnak sem utolsó.

A portugál futball elsősorban exportra termel, neves és remekül felépített akadémiái generációról generációra nevelik ki a tehetségeket és a világsztárokat, ám a szerény hazai anyagi körülmények miatt az európai sztárklubok elkapkodják őket. Így a hazai csapatoknál maradnak a fiatalok, és a többnyire csak a második vonalba sorolható portugál és dél-amerikai játékosok. A Sporting futballakadémiáját nem érdemtelenül nevezte a leköszönt szövetségi kapitány, Luis Felipe Scolari a világ egyik legjobbjának. Innen indult többek közt az aranylabdás Luis Figo, a jelen zsenije, Cristiano Ronaldo, a már nem sokáig a Sportingot erősítő Joao Moutinho, a Porto tehetsége, Miguel Veloso, vagy éppen José Mourinho legújabb kedvence, Ricardo Quaresma és az Atlético Madridban szereplő Simao Sabrosa.

A válogatott

Ha valamire büszke lehet egy 10 millió lakosú ország, az a szenzációs futballválogatottja. Portugália az elmúlt években Európa és a világ elitjébe emelkedett - a hatvanas évek után ismét -, köszönhetően a folyamatosan megújuló utánpótlásnak és a remek szakvezetésnek. Az elmúlt négy világverseny után egy fináléval (2004-es Eb), illetve két elődöntős szerepléssel (2000-es Eb, 2006-os vb) büszkélkedhetnek. És bár az idei, osztrák-svájci közös rendezésű kontinensviadalon csalódást okoztak, hiszenelvéreztek a negyeddöntőben Németország ellen, a méltán Európa braziljaiként emlegetett válogatott népszerűsége ezzel aligha csökkent. A portugálok bíznak benne, hogy előbb-utóbb összejön egy trófea is valamelyik nagy világversenyről. A közelmúlt sikerei ellenére sokatmondó, hogy Luis Felipe Scolarival, aki 2003-ban vette át a portugál válogatott irányítását, anyagi okokból nem sikerült ismételten szerződést hosszabbítani nyáron. Így helyét az Európa-bajnokság után Carlos Queiroz vette át, aki Sir Alex Ferguson árnyékából kilépve bizonyítana és vezetné Cristiano Ronaldóékat sikerre, leghamarabb a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon. Igaz, oda először ki kell jutni. Kezdésként szombaton 4-0-ra verték Máltát a selejtező első körében, és bár utána hazai pályán kikaptak a dánoktól, a továbbjutás nem okozhat nekik gondot, még akkor sem, ha a legnagyobb sztár egyelőre csak lábadozik bokaműtétje után.

Portugália a mieinkkel egy selejtező csoportban van, vagyis a nem egy klasszist soraiban tudó válogatott Budapestre is eljön. A portugálok nemcsak eredményesen, de látványosan is játszanak, ami nem nehéz a világ legjobb szélsőivel (C. Ronaldo, Nani, Quaresma). A védelem is kiváló, még ha ez időnként nem is jön át a pályán (Bosingwa, Carvalho, Bruno Alves, Miguel), a középpálya Deco irányításával kreatív, Moutinhóval remekül védekezik. Egyedül a befejező csatár, illetve a kapus posztja érzékeny terület, erre a két pozícióra egy ideje nincs megnyugtató megoldás. Magyarország szinte pontosan egy év múlva, 2009. szeptember 9-én játszik hazai pályán világbajnoki selejtezőt Portugáliával.