Az eredmények kedvező alakulása esetén a ciprusi bajnok Anorthoszisz Famaguszta két hete a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata közé kerülhetett volna. Korábban első selejtező körből induló klubok közül csak a Liverpoolnak sikerült ez a páratlan bravúr, az angoloknak akkor címvédőként közvetlenül játszaniuk kellett a nyitányon.

Az Anorthoszisz azonban eladta kétgólos előnyét a Werderrel szemben az utolsó tíz percben, 2-2-t játszott, az olasz Inter pedig váratlanul kikapott a görög Panathinaikosztól. A keddi utolsó forduló előtt így hatalmas bravúrra lett volna szüksége a meglepetéscsapatnak Athénban, de nem tudott nyerni hetvenezer görög előtt, és végül a negyedik, már kieső helyre sodródott.

„A szép álom nem fejeződött be szépen” – mondta a meccs után letörten Nagy Zoltán, a gárda magyar kapusa, aki a második félidőben kapott lehetőséget.

„Sajnos magam is vastagon benne voltam, hogy kikaptunk, nem számítottam arra, hogy a védőm elveszíti a labdát a tizenhatoson belül, utána pedig nem tudtam megfelelően reagálni Karagunisz nem éppen veszélyes lövésére. Szerencsétlen mozdulat volt, egy könnyű labdát nem tudtam megfogni, gólt lett belőle, de a társak közül senki sem vetette a szememre, a vezetők sem szidtak. Talán nyomott bennünket a tét is, ezért nem játszottunk úgy, ahogy szerettük volna, illetve láttuk a kivetítőn, hogy a Bréma vezet az Inter ellen, ez sem tett jót. Világhírű, nálam sokkal jobb kapusok is csináltak már hajmeresztő dolgokat. Most nekem is sikerült egyet. Persze bánt, hogyne bántana, de ilyen a futball” – emlékezett vissza a gólra.

Hozzátette, meglepődött amiért nem kezdőként számított rá Temur Kecbaja vezetőedző. Úgy gondolja, tudat alatt ez is megzavarta valamelyest. A sérüléséből felépülő albán Beqaj mindössze két edzésen vett részt a sorsdöntő összecsapás előtt, kirúgni sem tudta rendesen a labdát, ezért Nagy joggal számított rá, a Werder-meccs után újra kezdőként lehet a kapuban.

A németek ellen kulcsszerepe volt a döntetlen kiharcolásában, mert az utolsó percben ziccerben lépett ki Almeida, de nem tudta mellette elpasszolni a labdát. Athénban is nagyokat védett, a szerencsétlen gól előtt kétszer is bravúrral vetődött a labdába.

„Ilyen a futball, nem tudok mást mondani. Mint ahogy a szereplésünkről is ez mondható el. Kicsit igazságtalan, különösen a vége, mert az eleje csodás volt, óriási élményekkel gazdagodtam. Igazából abban reménykedtünk, hogy az UEFA-kupában még ott lehetünk, ha legyőzzük a Werdert, erre meg is kaptuk az esélyt. Így viszont nem.

Bebizonyosodott, értelmetlen számolgatni a futballban. Lehet, de úgyis minden másként alakul, mint az előzetes kalkulációk. Furcsa, a Marseille négy ponttal is folytathatja az UEFA-kupában, mi hattal sem. Innentől a bajnokságra koncentrálunk, meg kell védenünk a címünket, mindössze két pont a hátrányunk, és akkor jövőre újra megmutathatjuk, milyen erősek vagyunk.”

Nagy elismerte, a Bajnokok Ligája teljesen más világ, a tempót, valamint a sebességet még szokniuk kell, és a végén alighanem a rutintalanságuk is közrejátszott abban, hogy visszaestek a csoport negyedik helyére.

„A vezetőink, a szurkolóink büszkék ránk, mert a sorozat előtt sokan lekezeltek bennünket, nemcsak pontszerzésünkben kételkedtek, de a gólszerzésünkben is” – összegzett. Október elején is mondta már, hogy néznek egymásra hitetlenkedve, mitől megy ennyire jól nekik.