Az év góljai, csapatai, mókás és kevésbé vicces pillanatai között érdemes azokról is értekezni, akik hóbortból vagy jól megfontolt üzleti érdekekből, sikeresen vagy kevésbé sikeresen milliárdokat tolnak bele a futballba – vagy éppen vesznek ki onnan.

Egyelőre megelőlegezett a bizalom az év futballvállalkozója címért folyó áldatlan küzdelemben Kevin McCabe-nek. Az angol másodosztályú Sheffield United tulajdonosa egyelőre csak megmentette a megszűnéstől a Ferencvárost azzal, hogy sokadik nekifutásra megvásárolta a futballcsapatot és az Üllői úti stadiont a hozzá tartozó néhány hektárral. A már több földrészen is befektető ingatlanmilliárdos pénzéből rendeztek minden tartozást az FTC-nél, de a tavaszi feljutás az NB II.-ből még vele sem jött össze. A befektető új stadiont is ígér, nemrég mutatták be a 25 ezresre tervezett, a jelenlegihez képest elforgatott aréna látványterveit. McCabe 2011-re ígérte a legalább 50 millió eurós (13 milliárd forint) beruházás befejezését. Az angol befektetőt érte sok kritika is: bírálták többek között azért, mert az FTC idei idegenbeli meze narancssárga, meg hogy sok a légiós a csapatban. És az is rendre felmerül, hogy McCabe-et csak az ingatlan érdekli, a klubot még be is döntheti, míg egyes elméletek szerint nem is ő a Ferencváros valódi befektetője.

Amit McCabe-ék egyelőre csak ígérnek, azt Erdélyben egy magyar üzletember meg is csinálta: a kolozsvári Pászkány Árpád a város második számú klubjából, az egykori Vasutasból BL-főtáblás csapatot épített. A többek között autókereskedésből és ingatlanokból meggazdagodott egykori matematikahallgató ütemérzékét dicséri, hogy a CFR 1907 akkor nyert román bajnokságot (és kupát), amikor ezért először járt Romániában automatikus indulási jog a BL-ben. Pászkány a szánalmas fellegvári stadiont 20-25 millió euróból hangulatos, 25 ezres arénává változatta. A csapat nemzetközi alakulat, a legtöbb játékos portugál, de tele van brazillal és argentinnal is, román csak elvétve akad benne, magyar egy sem. Az erdélyi futballmilliárdosra és klubjára szeretnek magyarként emlékezni, ő azonban – talán józan megfontolásból – csak nagyon óvatosan hangsúlyozza ezt.

A Románia száz leggazdagabbja közé sorolt Pászkány Árpád azt szereti állítani, neki csak hóbort a futball, Dietmar Hopp esetében viszont kétségtelenül ez a helyzet. Németország és a világ legvagyonosabbjai közé tartozik az SAP szoftvercég társalapítója a maga 6,3 milliárd eurójával (ez most több mint 1600 milliárd forint.) Miután cégéből fokozatosan kivonult, Hopp a jótékonykodás felé fordult, és szponzora lett annak a kiscsapatnak, amelyben fiatalon maga is futballozott. A TSG Hoffenheim egy háromezer lakosú városrész csapataként tizenkét év alatt eljutott a hatodosztályból a Bundesligába. Ott pedig nagy meglepetésre – Lőw Zsolttal csak időnként a pályán – újoncként őszi első lett. A stadionosdit Hopp sem hagyhatta ki, nagyjából ugyanannyiból, mint a Ferencváros befektetője, harmincezres arénát avat januárban Sinsheimben, amely városnak Hoffenheim is a része.

Nem épít stadiont, sőt klubot sem virágoztatott fel az Advertum Kft., mégis a felsorolásba illik. A nyíregyházi székhelyű médiavállalkozás májusban kapott – a közvélemény számára látszólag minden előzmény nélkül – állami garanciát 5,2 milliárd forintos hitelfelvételre. A kölcsönből az Advertum rendezi a magyar profi klubokat tömörítő Magyar Hivatásos Labdarúgóliga (MHLL) APEH felé fennálló 3,1 milliárdos tartozását, a fennmaradó összegből pedig helyi rádiókból a magyar futball érdekeit (is) szolgáló hálózatot alakít ki. A magát a legnagyobb vidéki médiavállalkozásként definiáló cég reklámtáblákat is kap a rádiós jogok mellé, miközben az MHLL 15 év alatt visszafizeti neki a 3,1 milliárdot.

Az Advertumot a kormánygarancia megjelenése óta sok kritika érte. A céget leginkább a szintén nyírségi származású Veres János pénzügyminiszterrel hozták kapcsolatba a nyíregyházi klub jelenlegi és az Advertum volt tulajdonosa, az MHLL-alelnök Sziky Gyula révén. Az ellenzék határozottan állítja, a cég bevonása a magyar futball ügyeibe csupán egy kormányközeli médiabirodalom kiépítését szolgálja.

Az, hogy a hirtelen jött céget jogosan érték-e a támadások, csak később derülhet ki, a 2012-es Európa-bajnokságot előlünk is elhalászó Lengyelországot és Ukrajnát azonban okkal kritizálták folyamatosan. A két keleti ország sehol nem tart az előkészületekkel és botrány botrányt ér. Gyakorlatilag néhány hetente merült fel, hogy elvehetik tőlük a rendezés jogát, mert hol az ukrán stadionokkal, hol a korrupciós botrányba keveredett lengyel szövetséggel vagy éppen a szövetség ügyeibe az UEFA és a FIFA szerint jogtalanul beavatkozó varsói kormánnyal akadt gond.

A katasztrofális kategóriába sorolhatunk két angliai példát is: külföldi befektetők rázós kalandjairól van szó a Manchester City és a West Ham United esetében is. Előbbinél szeptemberben szálltak be kőgazdag olajsejkek, és vették meg thaiföldi exkormányfőtől sajtóhírek szerint 200 millió fontért (kb. 55 milliárd forint) a kétszeres angol bajnokot. Még gyorsan kifizettek 32 millió fontot, hazai rekordot Robinhóért, hogy aztán a közepesen tehetséges menedzser, Mark Hughes kieső helyre irányítsa Karácsonyra a Cityt. Az UEFA-kupában azért tavaszra is állva maradtak.

Ennél is nagyobb a baj a Premier League-ben jelenleg 17. West Hamnél. A kelet-londoni klub pénzügyileg került a tönk szélére. Előbb szeptemberben dőlt be a csapat mezszponzora, az XL.com utazási iroda. Aztán jött a globális pénzügyi válság, amely a klub tulajdonosát, az izlandi Bjorgolfur Gudmundssont rengette meg: az övé volt a sziget legnagyobb bankja (egyben az ország második legnagyobb cége), a Landsbanki, amelyet október 7-én államosítottak. A West Hamnél azóta hangoztatják, a tulajdonos nehézségei miatt nem kell eladni a legjobbakat a télen. Napokkal karácsony előtt azonban bejelentették, Gudmundsson gyorsan túl akar adni a csapaton, és már öt lehetséges vásárlóval is tárgyal.

A legfurcsább történet mégis az Ebbsfleet Unitedé. Az angol ötödosztályú csapatot február óra egy webes közösség, a Myfootballclub.co.uk birtokolja. Az oldalon keresztül 30 ezer szurkoló irányít, ugyanis szavazások során ők döntenek a csapatot érintő minden fontos kérdésben. Az Ebbsfleet az új tulajdonosokkal már túl van első sikerén is: májusban a Wembleyben megnyerte az amatőr csapatoknak kiírt FA Trophy döntőjét.