Csak az Európa-bajnokság kedvéért lett harmincezres a salzburgi stadion, de lehet, hogy mégsem bontják vissza. A kívülről kicsit házhatású épület kémények és egy kastély között húzódik meg, előbb nem nyűgöz le, de aztán mégis.
Letérünk az autópályáról, három körforgalom következik, utána jó pár raktárépület és néhány gőzölgő gyárkémény. A fejünk felett néhány repülő készül leszállni, és még mindig a sztráda mellett haladunk. Végül eljutunk ahhoz a stadionhoz, ahol a címvédő görögök mindhárom csoportmeccsüket játsszák az Európa-bajnokságon. A salzburgi aréna három kilométerre van Németországtól, tízre a központtól, és valójában nem is a városhoz tartozik, hanem egy szomszédos településhez, Wals-Siezenheimhez.
Pedig sokat keresték a helyét, mielőtt 2001-ben elkezdődött az építése. Akárcsak Klagenfurtban, itt is sok vita előzte meg a beruházást: 1994-től próbáltak dönteni a stadionról és a hozzá szükséges pénzről. A városvezetés az évek alatt tizenkét lehetséges helyszínre mondott nemet. Akkor még nem az Eb-re készültek, hanem a 90-es években sikeres Austria Salzburgnak akartak új otthont a kinőtt leheni stadion helyett. Emellett a város olimpiai pályázatához is kellett helyszín, ahol a játékok megnyitó ünnepségét tarthatnák.
A huzavonák után 1998-ban jelentkezett be a tizenegyezer lakosú Wals-Siezenheim, és felajánlotta a Münchenbe vezető autópálya melletti területet. A következő évben bemutatták a stadion makettjét, mégis újabb két év kellett az építkezés megkezdéséhez. Az ellenkezést az váltotta ki, hogy a környék eleve közlekedési gondokkal küzdött, illetve alig néhány száz méterre van innen az 1690-ben épült klessheimi kastély, Hitler egykori rezidenciája. 2001-ben még békés tüntetést is tartottak az beruházás későbbi helyén a stadion barátai, ahogyan a demonstráló szurkolók és futballisták nevezték magukat.
Az év márciusában az osztrák-svájci Eb-pályázat egyik helyszínének jelölték a várost, majd októberben elkezdődött a munka. A terveket a nemzetközi pályázaton győztes düsseldorfi Schuster építésziroda és a második helyezett bécsi Albert Wimmer készítette. Utóbbi ekkorra már ismertséget szerzett az innsbrucki stadion megtervezésével. Tizenhat hónap alatt elkészült a 18 500 férőhelyes stadion, amelybe beletervezték az olimpia és/vagy az Eb miatti esetleges harmincezres bővítést. Ehhez megmozgattak 95 ezer köbméter földet, beépítettek 19 ezer köbméter vasbetont, 48 ezer négyzetméter faburkolatot és 4700 tonna acélt, lefektettek 247 kilométer kábelt. A 44,7 millió eurós (11 milliárd forint) költségeket az állam, Salzburg tartomány és Wals-Siezenheim osztotta meg egymás között. A munkálatok közben, 2002 decemberében eldőlt, 2008-ban ide is jön az Európa-bajnokság. Az új stadiont 2003. március 8-án, a Salzburg-Kärnten mérkőzéssel nyitották meg.
Az épület teljesen belesimul a környezetébe, a közeli autópályáról alig lehet észrevenni, hogy egy harmincezres stadion áll ott. Nem véletlenül, mert a koncepció része volt, hogy az új pálya ne változtassa meg alapjában véve a környék jellegét. Az iparvidék-hangulatot ellensúlyozza a stadion távolabbi és közvetlen környezete: a mindenhonnan látható hegyek, a szőlőskert, a faiskola és egyébként is sok a zöld felület. Elsősorban azt akarták elkerülni, hogy a közeli kastély látványát megzavarja az építmény. Emiatt kapott egyszerű, lapos tetőt, amely eredeti állapotában mindössze 12,5 méterrel ér a földszint fölé, és ezért lett szabályos, házakat idéző a külső formája. A borítás sem ufót idéző fém, hanem vörösfenyő-deszkázat.
A környezetbe illeszkedést szolgálja, hogy néhány méterrel a föld szintje alá süllyesztették a pályát. Jól látni a pálya mellől is, hogy a főtribün alagsori gyomrába lehet innen jutni, és széles belső út, illetve mélygarázs húzódik a lelátó alatt.
A pályán meg azt látjuk, hogy az új gyepszőnyeg utolsó négyzetmétereit teszik le éppen. Az osztrák élvonal egyetlen műfüves borítását kellett innen eltüntetni, Eb-meccseket ugyanis csak természetes talajon lehet játszani. Közel két éve, amikor először jártam ebben a stadionban, a hazaiak Valencia elleni, 1-0-s BL-selejtezős győzelmét sokan éppen a pályának tudták be.
2006 óta jelentőset változott a stadion belülről: akkor még csak fel volt emelve a tető, alatta több méterrel húzódott a lelátó teteje, a hozzátoldást épp csak elkezdték. Már azon a BL-selejtezőn sem lehetett érzékelni, így csak fotókról lehet elképzelni, milyen a pálya hangulata eredeti állapotában: a téglalap alaprajz és a tető keltette hatás meg a közepes méret leginkább az Újpest stadionjára emlékeztet.
Épp két éve kezdődött az Eb miatti átalakítás, amellyel kapcsolatban a fő szempont az volt, hogy a munkálatok közben a Red Bull zavartalanul lejátszhassa a hazai meccseit. Júniusban érkeztek a leglátványosabb fázishoz: tíz és fél méterrel megemelték a 17 ezer négyzetméter felületű és 2150 tonnás tetőszerkezetet. Európai stadionban ilyen technikát még nem vetettek be; két nap alatt összesen 68 hidraulikus tartóoszlop segítségével, mindössze huszonöt munkás közreműködésével került az új helyére a fedél.
Így lett elég hely a szükséges újabb 14 ezer ülésnek. Azért ennyi kell a harmincezerhez, mert nemzetközi mérkőzéseken alig 16 ezren férhettek el korábban is. A szurkolók kedvéért a kapuk mögött állóhelyi szektorokat hagytak - úgy volt 18 ezres a stadion -, ezek használatát azonban az UEFA nem engedélyezi.
Az átalakítás 25 millió euróba, 6,1 milliárd forintba került, és tavaly nyáron, a Red Bull-Arsenal (1-0) meccsel avatták fel. A felső karéjt ide is csak ideiglenesen szánták, az Eb előtt hat meccsen használhatták a nézők, hogy legkésőbb jövőre elbontsák.
Kifogástalan a látvány felülről lefelé, és a pályáról nézve is jól mutatnak a lelátók. Mégis, mintha valami hiányozna salzburgi arénából, és nem a szurkolókra gondolok. Talán a szabályos formák teszik, talán a pragmatikus megoldások, hogy valamiért nem ragad magával teljesen a hangulata.
Annak ellenére, hogy részleteiben kimunkáltabbnak tűnik, mint a többi osztrák Eb-stadion. A hosszú oldalak mögött két masszív épület húzódik meg, ezekben vannak a Red Bull és a stadionüzemeltető irodái, a VIP-páholyok, a szurkolói bolt, az egészen elegáns étterem-kávézó. Itt és a kapuk mögött is büféket találni. A kifelé fal hatásúnak, ház jelleget sugárzónak szánt burkolat befelé is ezt az érzetet erősíti.
Ezt a hatást a stadionon kívül gyengítik azok az ideiglenes fémtornyok, amelyeken a felső karéjra vezetnek a lépcsők. Ezek a pluszhelyekkel, a tetőmagasítással együtt eltűnnek az Eb után, de még az is előfordulhat, hogy Salzburgban is megspórolják a 3,6 millió euróba (880 millió forint) kerülő visszabontást. A Red Bull vezetői már kijelentették, megfontolják, hogy kiszállnak a csapat finanszírozásából, ha újra alig 16 ezres lesz a stadion. Döntés egyelőre nincs, elvégzik a szükséges hatásvizsgálatot, aztán lehet, hogy minden maradhat a jelenlegi állapotában.
Ami nem is lenne olyan nagy kár, jutunk végül a következtetésre: mert lehet, hogy tényleg hiányzik az igazi hangulat, valamiért mégis elbolyongtunk két órán keresztül a teljesen üres stadionban.