„Nemzetközivé lesz holnapra a világ”, tartja az 1881-es slágerlistákat vezető Pottier-szerzemény, de hogy ennyire, azt talán még maga a szerző sem gondolta. Eljutottunk oda, hogy az Európa-bajnokságon részt vevő csapatok közül csak az oroszok, a románok és a csehek nem neveztek be olyan játékost, aki nem jelenlegi hazájában született, vagy nem bevándorlók gyermeke.

A brazilok a legkelendőbbek, aki kapja, marja őket rendesen, szinte belőlük kijönne egy komplett válogatott. Ráadásul a honosított brazilok szinte egytől egyig kulcsszerepet játszanak választott hazájuk válogatottjában. Ha nem is brazil, de dél-amerikai import egyébként a korábban Olaszországgal világbajnoki címet szerzett Camoranesi is.

Mögöttük Kelet-Európa következik, illetve a jobb élet reményében szerencsésebb fejlődésű országokban letelepedő renegátok sarjai. Közülük is kimondottan kapósak a volt jugoszlávok, de találunk lengyelt, albánt, sőt magyar is van. Vajon miért nem játszik egy osztrák sem a horvát válogatottban? És svájci a törökben?

Ha már törökök, népes az ő kontingensük is, ők vendégmunkások leszármazottai, akad köztük jó néhány olyan, aki már nem otthon született. Az olcsó munkaerő áramlása behatárolja a török játékosok lehetőségeit is, bár a hazafiasság jelenlétéről árulkodik, hogy a már Németországban született Altintop ikerpár nemet tudott mondani a Nationalelf hívására.

Aztán ott vannak a gyarmatosítók. A portugálok Dél-Amerikából, a franciák elsősorban Afrikából harácsoltak össze tehetséges futballistákat, a hollandok pedig liberális letelepedési politikájuknak köszönhetően jutottak ígéretes alapanyaghoz. Ők exportálnak is, ám elsősorban edzőket

Lássuk részletesen.

Svájc

Eldin Jakupovics – a harmadik számú kapus még karon ülőként hagyta maga mögött Boszniát.

Johan Djourou – a csatárból védővé lett colos söprögető Elefántcsontpart szülötte, de az első copfokat már egy genfi óvodában cibálta.

Philippe Senderos – szerb és spanyol szülőkkel evidens, hogy svájci válogatott lett. Nem csoda, hogy igazi kis Lomb Kató, hat nyelven beszél, a föld lakosságának majdnem negyedével szót ért.

Ricardo Cabanas – az öt nyelven beszélő középpályás Galíciában látta meg a napvilágot, apu-anyu spanyol, ő meg svájci válogatott.

Gökhan Inler – Svájcban született, de ennél törökebb nem is lehetne. Illetve lehetne, ha elfogadta volna Terim hívását, ő azonban Kuhnra hallgatott. Lehet, hogy már bánja.

Hakan Yakin – Murat fivér után ő is a svájci válogatottat részesítette előnyben.

Gelson Fernandes – a Zöld-foki-szigetekről eljutni a Manchester Cityhez bravúr.

Valon Behrami – Koszovóból menekült a család Dél-Svájcig, nem csoda, hogy Olaszországban kötött ki.

Johan Vonlanthen – a kolumbiai származású játékos 14 évesen került Svájcba, neve édesanyja férjétől, a nevelőapjától származik, flamandos hangzása minden bizonnyal nem vált hátrányára gyermekkorában.

Eren Derdiyok – Baselben látta meg a napvilágot, de a családjában gyakoribb mesterség a szőnyegszövés, mint az órás vagy a bankár.

Sajnáljuk, hogy N’Kufo megsérült az Eb előtt.

Csehország

Ujfalusi neve gyanút ébreszthet, de ez zsákutca, így egyetlen halvány esélyünk az, ha németnek bélyegezzük Michal Kadlecet, aki a papa kaiserslauterni kiküldetése miatt nőtt fel Németországban. De nem tesszük.

Portugália

Nuno Espírito Santo – a harmadik számú kapus Sao Tome szigetén született, Afrika nyugati partjainál.

Bosingwa – a jobbhátvéd a Kongói DK szülötte, gyerekként került Portugáliába.

Képler Laverán Lima Ferreira , Pepe – 18 évesen még nem tudott volna portugálul, ha Brazíliában nem úgy beszélnének.

Armando Gonçalves Teixeira, Petit – Franciaországban született (innen a becenév), bár szülei mindketten portugálok.

Deco – 19 évesen ért partot Európában, talán ő az egyetlen, akit kicsit sajnálnak a brazilok, hogy nem maradt otthon. És néhány portugál is.

Nani – a Zöld-foki-szigetek 1975-ig Portugália fennhatósága alatt álltak, mostanra viszont Nani is helyet követel magának összeállításunkban.

Törökország

Hamit Altintop – születési helye: Gelsenkirchen, Németország. Ha valaki esetleg nem tudná, ő az idősebb a két Altintop közül.

Marco Mehmet Aurélio – Rio de Janeiro szülötte, tavaly volt képe pályára lépni Brazília ellen is.

Colin Kazim-Kazim Richards – Sápadt Ördög, Sápadt Ördög! Anyu ciprusi török, így tett szert minden idők egyik leghülyébb focistanevére, egyébként Londonban született és nőtt fel.

Ausztria

Ramazan Özcan – Dornbirnban, Ausztriában született, de a dönert a mai napig többre becsüli a Germknödelnél.

Ronald Gercaliu – Albániából érkezett 11 évesen, a jó szemű osztrákok pedig meglátták benne a potenciált. Mondjuk meglátták Ivanschitzben is.

Christoph Leitgeb – vérlabancnak tűnhet, de a háttérben megbújik egy horvát apuka.

Ümit Korkmaz – Bécsben született, de társaival ellentétben nem adta fel török állampolgárságát sem. Biztos szavazni akar.

Garics György – Szombathelyen született, de nekünk nem kellett; az osztrák válogatott egyik legjobbja a Napoliban profiskodik. Igen, ennyire hülyék vagyunk.

Martin Harnik – Hamburgban született és nőtt fel, de az apja osztrák, ezért inkább velük égeti magát.

Ivica Vastic – a horvát játékos már 22 volt, amikor Ausztriába tette át a székhelyét, osztráká válása érthető, hiszen az ő pályafutásának zenitjén elég jól állt csatárokból az óhaza.

Lengyelország

Roger Guerreiro – az Eb előtt pár héttel Albánia ellen lett lengyellé. Azt mondja, a zurek (a világ egyik legjobb levese) miatt.

Horvátország

Josip Simunic – a piros lapokra rezisztens védő életében egy percet nem lakott Horvátországban, hiszen Ausztráliában született (horvát szülők gyermekeként), majd onnan egyenesen Németországba költözött.

Ivan Klasnic – horvát állampolgárságú, de bosnyák emigránsok gyermekeként Hamburgban született. Hívták is a németek, de nemet mondott. Respekt.

Vedran Corluka – Bosznia-Hercegovina szülötte, szülei horvátok, amint kitört a zrí, vágtattak is Zágrábba.

Németország

Piotr Trochowsky – ötéves korában Lengyelországot hagyta hátra új hazája kedvéért, itt ellennének nélküle, ott nem hiányzik annyira.

Lukas Podolski – ő még korábban, már kétévesen Németországba költözött, rokonai a mai napig Lengyelországban élnek.

Miroslav Klose – a harmadik lengyel, hármuk közül talán a legjobb, de Podolski még behozhatja.

Mario Gómez – nem tudjuk, mi vitte rá spanyol apját, hogy német nőt válasszon, a kis Mario viszont gyakran jár haza látogatóba nagyszüleihez Albunanba.

Oliver Neuville – itt a rekorder! Svájcban született német apától és olasz anyától, de felmenőinek köszönhetően belga vér is csörgedez páneurópai ereiben.

Kevin Kurányi – brazil születésű, de nagyszülei révén kicsit magyar is. Amikor ez eszébe jut, ziccert hibázik.

David Odonkor – a papa ghánai, a mama német.

Olaszország

Simone Perrotta – az angliai Ashton-under-Lyne-ban született és nőtt fel (mint Geoff Hurst), sokáig cikizték vele, hogy akcentussal beszéli az olaszt. Vierit jobban, de őt most nem hozta el Donadoni, már csak ő hiányozna.

Mauro Camoranesi – nagyszülei olaszok, de már a szülei is Argentínában születtek. 24 évesen tért haza és lett világbajnok az anyaországgal.

Franciaország

Steve Mandandra – a marseille-i kapus Kongóban született.

Jean-Alain Boumsong – 14 évesen hagyta maga mögött Kamerunt.

Partrice Evra – Szenegálban született, de már Párizsban nőtt fel. Először utálta, aztán megszokta, most már állítólag kedveli.

Partice Vieira – Szenegál ezek szerint igazi bőségszaru (és még Bernie Lamát meg sem említettük).

Claude Makelele - Zaire-ből érkezett, az ottaniak erre ijedtükben (vagy hogy ne találjon vissza) Kongói DK-ra változtatták nevüket.

Samir Nasri – Marseille városának igen népes algériai kommunájába született.

Lassana Diarra – bár Párizsban látta meg a napvilágot, szülei mindketten Maliból menekültek Franciaországba.

Karim Benzema – gyerekkorában együtt játszott Nasrival a sarki dühöngőben.

Bafetimbi Gomis – szenegáli szülők gyermekeként született Franciaországban.

Hollandia

Giovanni van Bronckhorst – a dzsovannival és a vannal is megpróbál rossz irányba terelni minket, de leleplezzük: mindkét szülője Indonéziából származik.

Mario Melchiot – Amszterdamban született, de egy generációt visszakalandozva máris Suriname-ban járunk.

Khalid Boulahrouz – a család Marokkóból érkezett, de ő már a tengerszint alatt jött világra kilenc testvérével együtt.

Ibrahim Afellay – szintén marokkói származású, Utrechtben született.

Spanyolország

Marcos Senna – csak hogy a másik nagy gyarmatosító se maradjon ki, Spanyolország is kivetette hálóját egy brazilra (aki egyébként Marcos Assuncao unokatestvére).

Görögország

Loukas Vintra – kis híján elkerülte figyelmünket a cseh apától és görög anyától származó Lukas, de lebukott.

Svédország

Rami Shaaban – nemcsak egyiptomi az apja, de a kairói egyetemre járt, úgyhogy pontosan tudja, nem szabad ott csapvizet inni.

Daniel Majstorovic – a malmöi szerb kolónia nagy örömmel fogadta a kis Dani születését.

Zlatan Ibrahimovic – ugyanott, mint csapattársa, csak nála ugyebár a bosnyák szülőkről beszélhetünk.

Bizonyára sokan vannak, akik hazafias hévvel berzenkedni kezdenek a fenti összeállítás láttán, őket csókoltatja sok szeretettel Janics Natasa, Omar Enneffati, Carlos Pérez és sokan mások.