"Ez a kabát volt rajtam a meccsen is" – mutat fogason lógó dzsekijére a 18 éves fiú, nyakmerevítővel a fején. A fehér mintás fekete kabát Lengyel Krisztiáné, aki a 2008. november 1-jén Dunaszerdahelyen játszott DAC–Slovan első osztályú szlovák futballbajnoki alatti rendőri beavatkozás legsúlyosabb sérültje volt. Először a tömeget válogatás nélkül oszlató rendőrök egyike feltehetően viperával (hivatalos nevén teleszkópos bot, amelynek a végén ólom van) megütötte, majd a menekülő tömeg összenyomta. Az életében először meccsen járó csallóközi fiú – akit a kíváncsiság vitt ki a stadionba – egy magas lépcsőfokon megbotolhatott, elesett, megtaposták. Végül az újabb akciót indító rendőrök rúgtak bele, miközben már magatehetlenül feküdt a földön.

A kőművesnek készülő Krisztiánt a helyszínen kétszer kellett újraéleszteni, majd helikopterrel Pozsonyba szállították. A rendőrség első közlése szerint epilepsziás rohamot kapott és ittas volt, az őt kezelő kórház azonban ezt cáfolta. Lengyel Krisztiánnak egy nyakcsigolyája eltörött, kettő megrepedt, egyik fülére megsüketült, eltörött az állkapcsa, elveszítette három fogát is. Hetekig aludni is alig tudott, beszéde akadozik, még nem tudni, mennyire lesznek maradandóak a sérülései.

Lengyel Krisztiánt az a felfokozott hangulat rántotta magával és vitte ki a dunaszerdahelyi stadionba, amely hetek, hónapok óta uralta a 85 százalékban magyarok lakta délnyugat-szlovákiai kisvárost. Ez a hangulat túlterjedt a Csallóközön.

A történet még május végén kezdődött, azzal, hogy az első osztályú FC Senec egyesült a Dunaszerdahelyi Atlétikai Clubbal, úgy, hogy a szenciek egy koronáért megvehették a DAC részvényeit a tulajdonos önkormányzattól. Cserébe az új klubnak a városba kellett költöznie, ami azt jelenette, hogy a legmagasabb ligában utoljára nyolc éve szerepelt DAC rövid idő alatt újabb osztályt ugrott, hiszen a tavasszal még a harmadikból jutott fel a második vonalba. Az egyesülés nem ment zökkenőmentesen, a klub csak néhány nappal a bajnokság kezdete előtt kapta meg a rajtengedélyt. A szlovákiai magyarság egyik szimbólumának tartják a futballklubot, bár a tulajdonosa és elnöke az iráni származású dubaji és osztrák állampolgár Khashayar Mohseni. Jelenlegi keretében csak néhány szlovák játékos szerepel, a többséget szlovákiai és anyaországi magyar, cseh, francia, kameruni és német futballisták adják, német az edző, Werner Lorant is. A DAC meccsei előtt mindig eléneklik a magyar himnuszt, a lelátókra magyar zászlókat és a történelmi Magyarországot ábrázoló transzparenseket aggatnak a szurkolók, akik közül sokan más, szintén magyarok lakta városokból érkeznek.

Vegyes érzelmek

"Nem gondoltam volna, de a vártnál sokkal több embert mozgat meg a DAC, nem hittem, hogy ennyien vállalják ilyen nyíltan a magyarságukat" – taglalta a klub újraélesztésének hatását a helyi kemény mag egyik tagja. Úgy gondolja, nem azok vannak többen, akik pusztán a futball miatt járnak ki a meccsekre, sokan hozzákapcsolják ehhez magyarságukat. Vannak olyanok is, akiknek elsősorban az a fontos, hogy "megmutassuk, kik vagyunk, és hogy még mindig itt vagyunk" – és főleg emiatt mennek ki a stadionba.

Gyorsan kiderült: nem mindenki nézi jó szemmel a dunaszerdahelyi klub működését. Az első komolyabb incidens is megtörtént a nagyszombati Spartak elleni, július végi első hazai mérkőzésen. A legnépesebb szlovákiai tábort alkotó nagyszombatiak egyike beszaladt a pályára, majd a hazai B-közép előtti kerítésről magával vitt egy magyar zászlót. Egy dunaszerdahelyi szurkoló – szintén a pályán – visszavette tőle, majd mindketten visszatértek a helyükre. A következő hazai gólörömöt azonban már nem úszta meg ennyivel az egyik hazai néző: a rendőrök a torkához gumibotot szorítva vitték el. A mérkőzés után a Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnöke, Anna Belousovová a csapat stadionjának bezáratását követelte „a magyar soviniszták és nacionalisták provokációi” miatt.

Már szeptember közepén egyértelmű volt, a 14. fordulóra kiírt Slovan elleni hazai mérkőzés lesz az ősz meccse. A pozsonyi csapat Szlovákia legnépszerűbb klubja, hasonlóan meghatározó a szerepe, mint a Ferencvárosnak Magyarországon. Nemcsak rendszeres beszédtéma lett a mérkőzés, hanem megindult az üzengetés is a két tábor kemény magjai között, lelátón és interneten egyaránt. "Slovan – are you ready?" (Slovan – készen állsz?) – kérdezte a DAC-tábor egyik lelátói transzparense, míg a pozsonyiak plakáton adták ki a jelszót: "Invázió – Foglaljuk el a Délföldet!" A meccs előtti hetekben a két tábor fel is vette a kapcsolatot, Dunaszerdahelyen kívül csaptak volna össze, de a hatalmas rendőri készülődés miatt letettek erről.

Jönnek, látnak, visszamennek

A mérkőzésre Magyarországon is elkezdtek készülődni, és nemcsak a középpontba került ferencvárosiak aktivizálták magukat. "Szeretik azt gondolni rólunk, hogy egy iszonyúan szervezett, kvázi paramilitáris szervezetet alkotunk. Valójában az egész közeg baráti társaságok lazán kapcsolódó egyvelege – mondta a Fradi-szurkolók egyike, akinek sokakkal együtt már jóval korábbra tehető a kapcsolata a DAC-táborral. Ő is ott volt a Spartak elleni meccsen, a csallóközi drukkerek egy része pedig rendszeresen átjár a Ferencváros mérkőzéseire. – Egyre többen lelkesedtek be, de egy komoly taktikai hibát elkövettünk azzal, hogy az interneten, fórumokban szervezkedtünk, és így minden könnyen lekövethető lett."

A magyarországi szurkolók motivációiról beszélgetéseinkből kiderült, hogy senkit sem elsősorban a DAC mint futballcsapat iránti lelkesedés vitt magával – valami egészen mást akartak demonstrálni a tömeges megjelenéssel. Az összefogás, a magyarságélmény, a szolidaritás a határon túli magyarokkal voltak a kulcsszavak, és természetesen előkerült olyan magyarázat is, miszerint "azt akartuk ezzel üzenni, hogy a Felvidék azért magyar". Ferencvárosi szurkolókkal beszélgetve az is kiderült, nagy felhajtóerőt jelentett az 1992-es, Pozsonyban játszott Slovan–Ferencváros BEK-mérkőzés is. A fradisták a szlovák politikának is üzentek: a vágsellyei női kézilabda EHF-kupa meccsen „Jan Slota, vágd le a farkad, egy nagy rakás senki vagy!” feliratú transzparenst (angolul) aggattak ki, és rigmusaikkal is az SNS elnökét sértegették.

Bevallottan a futballon kívüli szándékokkal került a képbe Gőbl Gábor, a magukat nemzeti rockzenekarokként meghatározó Hungarica és Romantikus Erőszak menedzsere. Gőbl, aki korábban a soproni futballklub ügyvezető igazgatója és résztulajdonosa is volt, eredetileg augusztus 20-ára szervezte volna a két együttes koncertjét Dunaszerdahelyre. Akkor a szlovák hatóságok nem engedélyezték az apropót adó turulszobor-avatást (az emlékművet a várpalotai Trianon Múzeumtól kapta ajándékba a város), és a koncert is elmaradt. A Moby Dick zenészeként is működő Gőbl október elején határozta el, hogy újra megpróbálkozik a fellépés megszervezésével (ezúttal a várostól két kilométerre fekvő Nagyudvarnokra), és praktikus árukapcsolásnak tűnt, hogy november 1-jére, a DAC-meccs utánra tűzzék ki az időpontot. A futballban is meglévő kapcsolatait felhasználva megpróbált minél több hazai szurkolótábort megkeresni, a két programot ajánlva.

A koncertszervező politikai felhangot is adott a napnak azzal, hogy hangsúlyozta, épp hetven évvel azelőtt hozták meg az első bécsi döntést, amely visszacsatolta Magyarországhoz a többségében magyarok lakta Csallóközt. "Dunaszerdahelyen emlékezhetünk meg a 70 évvel ezelőtti történelmi eseményről, és mutathatjuk meg, hogy a Csallóköz is a mi hazánk, és ha összefogunk, az is marad!" – állt a felhívásban, amit a nemzeti radikális sajtó közölt, és internetes fórumokon is terjedt.

Az anyaországi magyarok érkezésének már a mérkőzés előtt sem volt egyértelműen pozitív a fogadtatása a helyiek között. A DAC-szurkolók természetesen invitálták őket, és a drukkerek várták a magyarországiakat, de a dunaszerdahelyiek ennél megosztottabbak voltak. "Nem kell idejönni megmenteni minket – fogalmazott egyik csallóközi megszólalónk, és véleményével nem volt egyedül. Más is egyetértett azzal, hogy a helyiek nem feltétlenül kérnek a szélsőségesnek tartott magyarországiak segítségéből, mert abból sok jó nem sülhet ki. Ez a gondolatmenet azt is felrótta a Nagy-Magyarország-zászlós vendégeknek, hogy ők egyszerűen hazamennek, míg nekik itt kell maradniuk, és együtt élniük a szlovákokkal. A csallóköziek – és hozzájuk hasonlóan a magyarországi megszólalók – szinte kivétel nélkül megemlítették a 2004-es sikertelen népszavazást a kettős állampolgárságról: előbbiek mélységes csalódottsággal beszéltek róla, utóbbiak pedig az összetartozást hangsúlyozták.

Gőbl szervezkedését a helyi futballszurkolók közül sem mindenki üdvözölte. „Nekem nem tetszett a fellépése, ő nem a futball miatt jött” – mondta a mérsékeltebb helyi szurkolók egyik vezetője a koncertszervezőről. Más úgy gondolta, nem tett jót az egész helyzetnek a propaganda, és túlságosan beleszólt a történetbe a politika.

Vért izzadt a szektorért

Ennél sokkal prózaibb gondok foglalkoztatták a DAC vezetőit, akik már egy hónappal a mérkőzés előtt megkezdték az egyeztetéseket a szükséges lépésekről a szlovák futballszövetséggel, illetve a rendőrséggel. A legfőbb szempont mindvégig az volt, hogy biztosítsák a két szurkolótábor hermetikus elkülönítését. Ennek érdekében a vendégeknek kijelölt szektor és a hazaiaknak szánt lelátórész között külön lezárható kapukat csináltattak 150 ezer koronáért (kb. 1,3 millió forintért), és megerősítették a hátsó kijáratokat is, hogy ott se juthassanak át egymáshoz a drukkerek. Azt is jó előre lefektették, hogy a pozsonyi és a helyi drukkerek férőhelyei között legalább egy szektort üresen hagynak. A DAC úgy döntött, hogy a 6100 fősre hitelesített stadionba az előírtnál jóval több, összesen körülbelül ezer Slovan-drukkert engednek be. (A szabályok szerint a vendégcsapatnak a jegyek öt százaléka jár, vagyis ebben az esetben 305 belépő.)

A rendőrség is készült a találkozóra. Amikor kiderült, hogy legalább 800 rendőr biztosítja a meccset, sokakban akkor tudatosult, nem átlagos mérkőzés lesz a DAC–Slovan. A rendőröknek két héttel korábban, világbajnoki selejtezőn az Európa legkeményebbjei közé tartozó lengyel huligánokkal gyűlt meg a bajuk: heten megsérültek, amikor a vendégszektorból görögtüzek, mosdókagylók, kövek szálltak feléjük. Akkor az impotens fellépés miatt kellett magyarázkodnia Stanislav Jankovičnak, az országos főkapitány helyettesének, aki azt mondta, a legveszélyesebb elemek kiemelése volt a taktikájuk.

„A meccs előtti tíz napban folyamatosan nagyon kemény nyomás nehezedett ránk” – állította a szervezés egyik főszereplője. Ekkor derült ki, hogy nem Both Tibor dunaszerdahelyi járási kapitány, hanem a nagyszombati kerületi kapitányhelyettes, Peter Müller lesz a felelős a mérkőzésért a rendőrség részéről. Szlovák belügyi forrásunk szerint a 2006 óta a posztján lévő Müller jó rendőrnek számít, és a balhés szurkolóiról ismert Nagyszombatban tapasztalatot is gyűjtött a futballmeccsek kezeléséről. Egy másik vélemény szerint azonban az ottani klubvezetőknek is meggyűlt a bajuk túlságosan szigorú módszereivel.

A DAC-hoz közeli forrásunk azt állította, Müller kezdettől fogva agresszíven lépett fel a klubbal szemben, és három nappal a mérkőzés előtt követelésekkel állt elő. A DAC előzőleg megállapodott a járási kapitánnyal, hogy a Slovannak fenntartott szektorok mellett egy szektort üresen hagynak, az emelletti kettőben pedig a helyieknek biztosítanak helyet. „Vért izzadt, hogy megkapja azt a két szektort. Mindenáron el akarta érni, hogy ott rendőrök lehessenek. Azt mondta, ha ez nem lehetséges, akkor nem lesz meccs” – állította forrásunk Müllerről, aki ezzel jócskán átlépte a hatáskörét, amelyet a sportrendezvények lebonyolítását szabályozó törvény megszabott. Majd azt kérte a nagyszombati rendőr, hogy a hazaiak adjanak még háromszáz jegyet a Slovannak, ezt azonban a DAC vezetői megtagadták. A szektorokra vonatkozó kérésére is nemet mondtak, a találkozóról mégis úgy távozott, hogy még meglátja, mit tehetnek.

Látogatók, szóbeszédek, provokátorok

A rendőrség a helyi szurkolókat is megkereste a meccs előtti hetekben, a helyi kemény mag egyik tagját többször is civil ruhás rendőrök látogatták meg a munkahelyén. A meccsről, az előkészületekről kérdeztek, de jártak a szurkolók törzshelyén is, és kijelentették: „Ha bármi történik a stadionban, annak nem lesz jó vége.”

A hangulatot tovább szította, hogy a mérkőzés előtti fordulóban Nagyszombatban a hazai szurkolók provokatív – magyar nyelvű – transzparenssel üzentek a vendég DAC-tábornak: „Nem is magyarok vagytok, csak felvidéki hontalanok!” A Dunaszerdahelyre készülő ferencvárosiaknak is üzentek, de nem transzparensen, hanem azzal, hogy elégettek egy Fradi-mezt.

Ebben az időszakban már több, a későbbi rendőri erőszakot előrevetítő értesülés befolyásolta a hangulatot Dunaszerdahelyen. Utólag nehezen ellenőrizhető szóbeszédekről van szó: az egyik ilyen szerint a titkosszolgálattól valaki kiszivárogtatta, hogy a mérkőzésen a rendőrök meg fogják támadni a magyar szurkolókat. Hallottunk olyan történetet is, amelyben valaki rendőr ismerősére hivatkozva mindenkit óvott attól, hogy kimenjen a stadionba, mert „Fico miniszterelnök utasítására mindkét szurkolótábort meg fogják verni”. Ráadásul azok a hírek is elterjedtek, hogy a pozsonyi kemény magot általában kísérő brünniek mellett lengyel huligánok is érkeznek.

Két nappal a mérkőzés előtt fordulatot vett a koncertszervező Gőbl története is: a rendőrség betiltotta a Hungarica és a Romantikus Erőszak fellépését, mert azok dalszövegei megkérdőjelezik a szlovák állam területi integritását, és alkalmasak az izgatásra. A rendőrök a következő dalrészletet kifogásolták kifejezetten: „A hármashalom, a kettőskereszt/ A miénk volt és a miénk maradt/ Pozsony városa látni fog még/ Magyar királyokat.”

(Grafika: Horváth Katalin, Illés A. Etele, képszerkesztő: Martiskó Gábor, videószerkesztő: Török Balázs

A cikk a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet Oknyomozó programjának anyagi és szakmai segítségével készült. Az Oknyomozó a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe szervezet támogatásával működik.)