Rengeteg pénzért igazolt, meghatározó szerepre szánt játékosok sora égett le a 2008/09-es európai futballszezonban. Alább a legrosszabb 5+1-et válogattuk össze. Robbie Keane-ből viccet csináltak rövid liverpooli tartózkodása után, R. Queresma Arany Szemetest nyert, Ronaldinho és Deco kikerült csapatából, és Hleb sem kapott sok lehetőséget. A +1 ki lenne más, mint Andrij Sevcsenko?
A legjobbak után következzenek a legkevésbé sikeres átigazolások, nem kevésbé látványos listát lehet összeállítani a játékosokból, akik hatalmas összegekért váltottak klubot, és nemhogy a hozzájuk fűzött reményeket nem váltották be, kifejezetten leégtek új csapatukban.
Van köztük, aki inkább a rossz csapat-, illetve bajnokságválasztás áldozata, de találunk olyat is, aki új környezetébe kerülve mintha elfelejtett volna futballozni. A lista szubjektív, igyekeztünk olyan játékosokat választani, akiket meghatározó szerepre szerződtettek, így fordulhatott elő, hogy David Bentley (Blackburn), Simone Loria (Roma), Christian Poulsen (Juventus) vagy Rafael van der Vaart (Real Madrid) kimaradt.
A portugál játékost Jose Mourinho kérésére igazolta az Inter, de nem csak rajta múlt, hogy egyetlen centet sem szolgált meg 18,5 millió eurós vételárából. Mourinho a szezon elején még rendszeresen kezdette a támadót, de amint belátta, hogy az általa erőltetett szisztéma nem működik a Serie A-ban, Quaresma esett elsőként áldozatául az Inter szerkezeti átalakításának. 13 meccsen lépett pályára a milánóiaknál, nem szerzett gólt (bár több forrás neki ad egy öngólt, ahol egy beadásába lépett bele egy védő), kilátástalan játékáért Olaszországban megkapta az Arany Szemetes-díjat.
Quaresma nem lett rosszabb játékos attól, hogy az Interbe szerződött, de az ő erősségei teljesen értéktelenek a Serie A-ban, híres lövéseiből igen kevés haszna származott az Internek. A játékost kikölcsönözték a Chelsea-nek, ami egy fokkal rosszabb választás volt számára az olasz bajnokságnál is. Londonban sem kapott több szerepet, 4 meccsen játszott. A hírek szerint a Genoában folytatja, ami nem sok jót ígér, Sculli és Palladino személyében két kiváló játékosa van a csapatnak Quaresma posztjára.
A hosszas huzavona után 19 millió fontért leigazolt ír csatár akkorát égett Liverpoolban, hogy egy ország csinált viccet belőle. A Tottenhamban roppant eredményes csatár nagyon nem találta a helyét a Liverpoolban, 19 bajnokiján mindössze 5 gólra volt képes, és hiába volt köztük egy fontos is (az Arsenal ellen egyenlített), a szurkolók és a vezetők türelme fél év után elfogyott, mehetett vissza oda, ahonnan jött.
Akár centerként, akár második csatárként játszott, semmi nem jött össze neki Liverpoolban, hiába várták egy-egy jobban sikerült meccse után, hogy beindul. Annyiból feltétlenül ő volt a 2008/09-es idény legrosszabb igazolása, hogy a Tottenham 12 millióért vásárolta vissza az öt és fél hónappal korábban eladott játékost, aki Londonba visszatérve már jobban is teljesített. Az utolsó bajnoki fordulóban megtette, ami Liverpool-játékosként csak elvétve sikerült neki: betalált az Anfield Roadon.
A portugál irányítóra ráfért a környezetváltás, két rosszabbul sikerült szezonja után a Barcelona nem is tartóztatta, amikor a Chelsea edzőjének kinevezett Luis Felipe Scolari bejelentkezett érte. A 8 millió fontért Londonba költöztetett középpályás nem kezdett rosszul, az első két meccsén betalált, augusztusban a hónap játékosának választották. A következő hónapok viszont mind neki, mind a Chelsea-nak rosszul sikerültek, majd télen elköszöntek Scolaritól.
A helyére érkező Guus Hiddinknél már egyáltalán nem kapott lehetőséget, a holland keze alatt magához tért csapat összehasonlíthatatlanul jobban is játszott, Deco hiánya inkább előnyére, mint hátrányára vált. Az angol bajnokság nem neki való, a Chelsea még kevésbé, de a korábban Aranylabda-szavazáson második játékostól ennél mindenki többet várt.
A modern futballtörténelem legnagyobb formahanyatlását a Serie A sem volt képes megállítani, bár Ronaldinhónak azért több jó meccse akadt a Milanban, mint egy évvel korábban a Barcelonában. Decóhoz hasonlóan ő sem kezdett rosszul, szerencsésen is alakultak a dolgok, hiszen az év legfontosabb meccsét (az Inter ellen) az ő góljával nyerte a Milan, de a csapat játékához nem mindig tudott hozzátenni. Előbb ki-kimaradt a kezdőből, majd David Beckham érkezése megpecsételte a sorsát.
Az angol nem az ő posztján játszott, de Ronaldinho szinte létszám felettivé vált, tavasszal már alig volt kezdő, és amikor csereként beállt, akkor sem tudott lendületet vinni a Milan gyakran lapos játékába. Az olasz bajnokság több szempontból sem volt jó választás számára, a Serie A-ban nem megy, hogy egy játékos ennyire képtelen legyen védekezni, de Kaká távozásával valószínűleg kap még egy esélyt a bizonyításra.
A Stuttgartban feltűnt fehérorosz három évig kiváló játékkal szolgálta az Arsenalt, de amikor a Barcelona 12 millió fontot ajánlott érte, Arsene Wenger habozás nélküle elengedte. Hleb igazi all round középpályásként rendelkezett minden olyan készséggel, amire a Barcelona fedezetsorában szüksége lehetett, sem játékintelligenciában, sem passzaival nem lógott volna ki a katalán sztárcsapatból, de ebből nem valósult meg szinte semmi.
A sérült Iniestát nem volt képes pótolni, a középpálya közepén és a szélén sem tudott úgy játszani, ahogy várták volna tőle, míg el nem jutottak odáig, hogy egyáltalán nem kapott lehetőséget. A Barca hiába produkált elképesztő szezont, ebben Hlebnek szinte semmi szerepe nem volt, mindössze 19 meccset kapott. Bejelentkezett érte a Lyon és a Bayern München is, nem valószínű, hogy a következő idényt Barcelonában kezdené.
A két katasztrofális londoni év után a Milanhoz kölcsönben visszatért ukrán aranylabdásért vérzik az ember szíve. A tökéletes center a Chelsea-nél mintha elfelejtett volna futballozni, és a Milan szurkolóinak nagy bánatára a hazatérés is hasonlóra sikerült, mint a PL-kaland: a 18 bajnokin pályára lépett Sevcsenko egyetlen gólt sem szerzett. A szezon elején még kezdett, de lassan egyre hátrébb csúszott a csatárok rangsorában, Pato és Inzaghi mellett még a korán megsérült Borriello is megelőzte.
A Milan számára másodlagosnak számító UEFA-kupában kapott több lehetőséget, de ott sem villogott, szép lassan azt is elfelejtettük, hogy a csapat keretének tagja. A pályafutása során elképesztő meccs/gól átlagot produkáló Sevcsenkóban valószínűleg már nincs benne a feltámadás, pedig 32 évesen a Serie A-ban vidáman lövöldözhetné a gólokat. Nagy kérdés, mi lesz vele, a legjobb talán az lenne, ha hazatérne a Dinamo Kijevhez, ahol pályafutása elindult.