A selejtezőkön mutatott remek szereplés után végül a 20. lett a magyar csapat Milánóban a Homeless World Cupon, hajléktalanok labdarúgó-világbajnokságán. A magyar együttes 2. helyen jutott tovább csoportjából. A középdöntőben Romániával, Franciaországgal, Ukrajnával, Angliával és Portugáliával kerültek egy csoportba, a románokkal már nem kellett játszani, hiszen őket a selejtezőben már legyőzték.

A középdöntőben már nem ment ilyen jól, hiszen csak a portugálokat tudták legyőzni, a másik három rivális simán nyert, a csapat így csoportjában az ötödik helyen végzett.

A folytatásban a többi csoport ötödik és hatodik helyezettjével kerültek össze, és Milánó város kupájáért mérkőzhettek. A németek elleni győzelem után Malawival a döntőbe jutásért játszhattak, de a 3-3-as döntetlen után büntetőkkel kikaptak.

Ugyanez az eredmény született az Egyesült Államok elleni bronzmeccsen is, így végül a csoportban a 4., összesítésben a 20. helyen zártak. A világbajnokságot Ukrajna nyerte, amely a döntőben azt a Portugáliát verte 5-4-re, akit a magyar együttes korábban 6-5-re legyőzött.

„Annak ellenére, hogy én az első tízbe vártam a csapatot, el kell ismerni, ellenfeleink erősebbek voltak, mint mi. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy jobb körülmények között készülhettek, hiszen mi csak egy ingyenes pályán edzettünk, ahova bárki bejöhetett. Az angolokat a Manchester United segítette, míg mi hiába kértünk bármit az MLSZ-től, még válaszra se méltattak minket” – mondta Rákos András, az Oltalom sportegyesület elnöke, a csapat vezetője.

A románok elleni meccsen egyébként a csapat egyetlen női tagja is rúgott gólt, ezért megkapta a Nike Fair Play-díját, egy száz euró értékű sportcsomagot. Rákosnak a két utolsó meccs volt a legfájóbb, játékosai többször a kaput sem találták el a büntetőknél.

A Fair Play egyébként is fontos szerepet játszott a tornán, melyet az UEFA is támogatott. „A mi csapatunk összeállításánál is jelentős szerepet játszott a sportszerűség. Hiába volt meghirdetve, és lehetett jelentkezni, aki nem járt edzésre, dohányzott, vagy a bírókkal foglalkozott, nem is számíthatott a kerettagságra”.

A csapatban nem mindenki hajléktalan, de ennek meghatározása körülményes. Ha valakinek szaunával és jakuzzival ellátott háza van, de azt a jogszabály gazdasági épületnek fogadja el, hajléktalannak számít.

A 2008-ban hozott szabályok szerint egy játékos csak egy alkalommal vehet részt a tornán, így próbálják elérni, hogy minél több szociálisan hátrányos helyzetű lehessen jelen. (A kazahokat éppen ezért zárták ki, mert olyan játékos szerepeltettek, aki már tavaly is játszott.) A szervezők bíznak benne, hogy az itt elért sikerek segítenek életük átformálásában, segít leszokni a drogokról, az alkoholról, és megtanulnak csapatban gondolkozni.

A hajléktalanokat segítő Oltalom Egyesület támogatók hiányában pályázatok útján szerezte meg a nemzeti mezeket és a felszerelést az együttesnek.

A szervezésre nem lehetett panaszuk első osztályú pályákon játszottak, számos külön programot szerveztek nekik, a csapatot még a San Siróba is elvitték. Rákos a szervezés hibájaként mindössze annyit mondott, ezúttal a szállásuk nem volt olyan jó, mint a korábbi években, és a meccsek helyszíneire sokat kellett utazni.

A hetedszer megrendezett hajléktalan világbajnokságon negyedszer indult a magyar válogatott. 2006-ban Cape Townban a 36., egy évvel később Koppenhágában már a 12. helyig jutott, míg a tavalyi melbourne-i tornán a 23. helyen végzett.