Szerinted Gera Zoltán távozása hosszú távon hatással van-e a magyar válogatottra?

Egy csapatkapitányt vesztettünk, de azt mondom, hál istennek, az utolsó meccsen ez nem érződött. Nagyon rossz időben történt meg ez a bejelentés, a csapat sem volt abban a szériában, hogy könnyen fel tudjon dolgozni egy ilyen negatívumot. Három olyan mérkőzésen voltunk túl, amin nem sikerült nyernünk, és amikor egy csapatkapitány bejelenti, hogy nem kíván a csapattal tovább szerepelni, akkor az ránk nézve is degradáló. Ettől függetlenül nagyon büszke lehet a csapat magára, mert, ha úgy nézzük, a csoportelsőt vertük meg. Bebizonyítottuk, hogy igenis tudunk nélküle játszani, majd meglátjuk, a következő időszak mit hoz.

Mit remélsz?

Most azt mondom, egy kicsit nehezebb időszak következik, mert megint nem lehetünk kint egy nemzetközi tornán, megint kimaradunk belőle, megint nem tudunk olyan meccseket játszani, amiből haszna lehet a csapatnak. Azt eddig is tudtuk, hogy nagyon hiányoznak azok a mérkőzések, amikor kilencven percig kell koncentrálni, a maximumot nyújtani. Megint barátságos meccseink lesznek, de azt mondom, minden esélyünk meg van arra, hogy egy jó Európa bajnoki csoportba kerüljünk.

Sok serdülőhiba volt a játékotokban, az utolsó meccsen viszont úgy tűnt, néhányan megtanultak focizni. Történt valami?

A hibák jelzőjével sajnos egyet kell értenem. Ez volt az a probléma, ami két hazai mérkőzést is elveszítettük. Ezt úgy hívják a fociban, hogy gyerekes hibák. A fiatal focistát arra tanítják, hogy ezeket nem szabad elkövetni. Az utolsó mérkőzésen viszont mindenki maximálisan motiválva volt, mindenkiben volt egy dac, hogy most, igenis, csak azért is, meg fogjuk mutatni, mert az utóbbi három mérkőzést elrontottuk. Nagyon sok negatívum érte a csapatot, nem kívülről, hanem belülről: például a kilencedik percben kapunk gólt, amivel elvesztettük a meccset a portugálok ellen. Egy góllal kaptunk ki hazai pályán, idegenben, három nullra lefociztak bennünket. Egy ilyen lelki teher után maximálisan jól reagált a csapat. A kapitány nagyon jól felkészített bennünket lelkileg, és addig az volt a legnagyobb hiányosságunk. Mentálisan nem voltunk a csúcson.

Egy jó kapitány hogy készít fel lelkileg egy csapatot?

Átbeszéli a hibákat. Azt mondta, ha mi Európában nagyobb eredményeket, sikereket akarunk elérni, akkor ezeket el kell felejtenünk. Valakiben vagy benne van vagy nincs a hibázási lehetőség. De ennek nem szabad kijönnie a mérkőzésen. Mert nincsenek oda-vissza helyzetek, ha egy helyzet van kilencven perc alatt, akkor azt az egyet kell kihasználni, de ugyanakkor a hátvédsornak, ahogy elől nekünk sem szabad hibázni. Azért klasszisok játszanak a világbajnokságon, mert ők nem követnek el ilyen hibákat. Mentálisan pedig úgy készített fel bennünket, hogy mi igenis higgyünk benne, képesek vagyunk megverni egy dán csapatot idegenben, ha a csapat együtt van és mindenki azt nyújtja a posztján, amit tud, ami miatt bekerült a válogatottba. Ezt megmutattuk.

Néha nem érzed, hogy a te válladon több teher nyugszik, mint a többiekén?

De, és beszéltem is erről a kapitánnyal. Kérdezte, hogy érzek-e különbséget a klubcsapatom és a válogatott között. Bár nem lehet összehasonlítani a kettőt, de azt kell, hogy mondjam, el vagyok maradva attól, amit kint produkálok. Nyilván ennek nagyon sok oka van, és persze a válogatott másról szólt, mint a klubcsapat. Ott nincsen akkora tétje egy-egy mérkőzésnek, mint itt egy selejtezőnek. Itt sokkal magabiztosabban, többet kell a védekeznem, de ez visszavesz az erőmből támadásnál. A PSV Eindhovennél nincsen akkora területem, amit be kell futnom, többet tudok támadni.

Nézted az U20-as válogatottunk bronzmeccsét, meg úgy az egész tornát?

Otthon néztük nálam a mérkőzést. Váltogattam a csatornát, mert közben játszott a volt csapatom, a Debrecen is, de túlnyomóan az U20-okat néztem. Nagyon büszke vagyok rájuk, amit műveltek a bajokságon, emberfeletti volt. Kétszer játszottak 120 percet olyan csapatok ellen, amik felnőtt szinten is uralják Európát és a világot. Ők megmutatták, hogy igenis nem számít, hogyha valaki egy picit is érzi, hogy Magyarországról jött. Nem volt bennük semmi kishitűség, bebizonyították, hogy a legnagyobbak ellen is tudnak győzni. Úgy álltak fel a padlóról, hogy kijelenthetjük, kevés csapat tud ilyenkor fordítani. Magyarország bizonyította, hogy van futballunk.

Szoktál tippelni a 11-eseknél belövi–e a rúgó vagy kihagyja?

Nehéz tippelni. Az emberben mindig benne van - akár játékosként, akár a tévé előtt ülve – és ha, picit úgy érzi, lelkileg valamelyik csapatért szorít, akkor azt mondja, berúgja, berúgja, berúgja. De sajnos van, hogy nem történik meg. Az U20-nál most nagyobb százalékban voltam biztosabb abban, hogy Gulácsi Peti többet fog kivédeni, mint amennyit kihagyunk. Hál istennek ez be is jött.

Az interjút köszönjük a Velvetnek.