Legalább hat-hét éve kiépült rendszerben folyhatnak Magyarországon a fogadási csalások, és ugyan a nemzetközi vizsgálatok egyelőre csak tizenhat magyar érdekeltségű meccset érintenek, ennek a sokszorosát manipulálhatták az elmúlt időben. Az ötlet, a módszer a szerbektől, horvátoktól érkezett, de mostanra átvették az irányítást a hazai játékosok.
„Olyan dolog ez, amiről mindenki tud, de senki sem tudja bizonyítani” – nyilatkozta egy hazai futballszereplő a néhány hete kirobbant fogadásicsalás-botránnyal kapcsolatban: a bochumi ügyészség néhány hete kiszivárgott információi alapján tucatnyi európai országban indult vizsgálat a bundázó csapatok, játékosok, játékvezetők ellen.
„Ebben élünk, ebben mozgok, mindenki tud mindent. Hallottam innen-onnan, nem is egy embertől, mindenhonnan ez jött vissza. Pénteken tudtam három-négy hét végi meccsről, mi lesz az eredménye – mondta a magyar futball egyik felső vezetője. – Meg kell nézni, hogy milyen elképesztő hibákat vétenek játékosok. A csatár odaáll a tizenegyes mögé, tudod előre, hogy ki fogja hagyni, három méterrel fölé, néggyel mellé megy.”
Egy vidéki klubvezető arról beszélt, hogy a téma rendszeresen előjött a csapatok ügyvezetőinek havi találkozóin is. „Előfordult, hogy egy másik vezető letolt, hogy miért igazoltuk le a volt játékosát, akit végre sikerült kirúgnia, mert mindenki tudja róla, hogy adja-veszi a meccseket.”
Közvetlen bizonyítékai senkinek sincsenek, évek óta csak pletykákat hallani. Csalásból származó pénzekkel teletömött bankszámlák nyomaira, gyanús átutalásokra, pénzátadásokról készült felvételekre, fogadási szelvényekre mi sem bukkanhattunk, így a magyar futballt behálózó jelenséget a hazai szereplők egybehangzó beszámolói alapján írjuk le. Mivel sok, egymástól független szemtanú állít szinte azonos dolgokat, konkrét bizonyítékok híján is feltételezhető, hogy valóban létező jelenségről van szó. Így a főszereplő csapatok és játékosok nevét kihagytuk a történetből, inkább arra törekedtünk, hogy bemutassuk a rendszer működését.
Forrásaink szerint az elmúlt években az NB I.-ben hétvégenként három-négy meccs eredményét manipulálhatták. Egy aktív NB I.-es klubvezető azt állította, hogy 2007/08 tavaszán csapata tizenöt meccséből tizet biztosan elcsaltak. Egy volt futballista megszólalónk viszont túlzásnak tartja a fordulónkénti négy elcsalt meccset. „Annyira azért nem könnyű egy meccset megvenni. És hiába van előre megbeszélve, nem mindig jön össze a bunda.”
Bár vannak tipikusan gyanús eredmények, valójában bármilyen meccs lehetett manipulált. A meglepő vendéggyőzelmek, a nagy különbségű vereségek egyértelműen gyanúsak, utóbbiak főleg akkor, ha a vesztes csapat az előző vagy a következő fordulóban képes volt hasonlóan magabiztosan győzni (0-5 idegenben, majd 5-0 otthon). Információink szerint akkor is voltak csalások az elmúlt években, amikor volt biztos kieső csapat: ekkor nemcsak a másodosztályba távozó csapat játékosai adhatták el a meccseket, hanem a magukat biztonságban érző futballisták is.
A váratlanul megforduló eredmény még jobban fizet, főleg akkor, ha egy teljesen esélytelennek tartott csapat hozza. Az előző bajnokságban az egyik bajnokesélyes csapat hazai pályán nagy iramban kezdett a jóval gyengébb vendég ellen, és meg is szerezte a vezetést, ezután azonban leállt. A hazaiak a szünet után is nyomtak, mégis a vendégek nyerték meg a mérkőzést. A mérkőzés után a győztes csapat ügyvezetője felhívta a hazaiak elnökének a figyelmét arra, hogy gyanús körülmények között született az eredmény. A vesztesnek nem kellett aggódnia, mert a bajnoki címért folyó küzdelemben a rivális is veszített. A vendégcsapat győzelme, úgy, hogy hátrányból tudott fordítani, tizenkilencszeres pénzt ért egy szlovákiai fogadóirodánál.
A csalásokat nyomon követni nehéz, manapság szinte mindenre lehet fogadni. Ha minden, ami a pályán történik, fogadási esemény lehet, viszonylag könnyű összehozni, hogy például félidőig három gól essen, legyen kiállítás az első 30 percben, vagy legyen gól a tizenhatoson kívülről.
Ha vannak módszeresen elcsalt NB I.-es meccsek, a nagy kérdés, kik csinálják, kik a szervezők, és kik állnak mögöttük. Egyes feltételezések szerint nálunk – akárcsak a Németországból kiinduló mostani botrányban – a délszláv vonal a meghatározó. Vannak gyanús délszláv futballisták, akik ezen vélemények szerint eleve megbízással érkeznek hozzánk. A bochumi ügyészek is találtak olyan eseteket, amelyekben a fogadási maffia helyezett el futballistákat a kluboknál. Ezt a verziót erősíti, hogy olcsó, tapasztalt futballisták igazolnak az NB I.-be például Szerbiából, akik jóval kevesebbe kerülnek, mint a hasonló adottságú magyarok, és aztán néha meglehetősen gyanúsan játszanak.
Egy másik vélemény szerint azonban a szerbek, horvátok csak azért kerülnek az ügyekbe, mert nagy számban vannak itt. A rendszert nem ők üzemeltetik, csak résztvevői annak.
„Legalább hat-hét éve kezdődött ez a magyar futballban. Az egyik csapat játékosai egy itthon bravúrosan megnyert nemzetközi kupameccs visszavágója előtt kitalálták, úgy járnának a legjobban, ha a biztos kiesés tudatában arra fogadnának, hogy a szünetben legalább három góllal vezetnek a hazaiak. A visszavágóban nagy pénz volt, így már az első félidőben összehoztak négy gólt.”
Ennek a meccsnek a szereplői a mai napig meghatározói a fogadási csalásoknak. Van egy központi mag, amelyik irányít, szervez, időközben visszavonult válogatott játékosokkal, budapesti klub másodedzőjével, nálunk élő külföldi volt játékossal, de még egykor klasszisnak tartott jelenlegi élvonalbeli edzőkkel is, sőt klubtulajdonosokkal. A pályán szereplő beszervezettek között elsősorban idősebb, meghatározó futballistákat találni, megbecsült játékosokat, akik csapataik vezéregyéniségei, természetesen bekerültek a körforgásba a tapasztalt külföldiek, de mostanra a rendszer bedarált több fiatalt is (az U20-esek meccseivel kapcsolatban az MLSZ is vizsgálatot indított).
Az elmúlt évek egyik legnagyobb bundaközpontjának az egyik fővárosi klubot nevezték meg többen is, előkerültek a vidéki klubok is, valójában azonban nagyjából valamennyi magyar csapatot érintik a fogadási csalások. Azt több megszólalónk is megjegyezte, meglepőnek tartják, hogy az Újpest neve merült fel elsőként a hazai klubok közül, a többiek is legalább annyira érintettek.
A magyar vonalat meghatározónak tartó forrásunk határozottan kijelentette, hogy nem kell a rendszerbe külföldi pénz, eltartja magát, nem kell hozzá más.
A két megközelítés – a délszlávok vagy a magyarok irányítanak-e – közötti ellentmondást egy élvonalbeli edző oldotta fel: „A szerbek mutatták meg a magyaroknak, de most már a magyarok csinálják.”
Tanulságos ebben az összefüggésben a Nemzeti Sportban bemutatott Karesz története. Ő volt az összekötő a szerb szervezők és a magyar játékosok között. A sportlapban megjelent állítással szemben azonban nem egyetlen játékos verte át, hanem az összes hazai beszervezett, miután a magyarok kitalálták, hogy akkor ezentúl maguk viszik a boltot. Karesz megzsarolta az összes magyar játékost, akiről tudta, hogy benne volt a csalásokban: ha nem kap pénzt, felnyomja őket. A megkeresettek nem engedtek a zsarolásnak, ezután fordult a sajtóhoz.
Most már tehát a hazaiak irányítanak, olyannyira, hogy jelenleg már több csoport működik egymás mellett, párhuzamosan.
Persze bárki is irányít, az biztos, hogy egyedül nem lehet elcsalni egy meccset. Magányos elkövetők nincsenek, a pályán általában hárman, négyen vannak benne a buliban. Itt is majdnem ugyanúgy kezdődik, mint a csapatépítésnél: végy meg egy jó kapust. A középső védők kihagyhatatlanok, jókor kell hibázniuk, és a védelemből másokat is be szoktak vonni. Előre is figyelni kell, jobb, ha egy csatár is meg van véve, kellő időben hagyja ki a helyzeteket, vagy éppen ellenkezőleg, látszólag elvesztett labdánál is agresszíven támadja a hátvédet, hiszen ha az is be van szervezve, hibájára számítani lehet.
Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is kell lennie beépített embernek. A kispadon jól jön egy rutinos játékos, aki – ha rosszul alakul a meccs – közbelép, rászól másokra. Őt azért is lehet használni, mert tud mozogni, átszólni a másik csapatnak. Ugyanis előfordulhat az is, hogy a győztesnek szánt ellenfél játékosai nem tudnak róla, hogy most nekik kell hozniuk a meccset.
Nem mentes a csalóktól a klubok működtetése sem. Egy NB I.-es ügyvezető arról számolt be, hogy találhatók a csapatok környékén olyan villámhárítók is, akik vagy a vezetésben vannak, vagy ahhoz közel állnak, és csitítják, nyugtatgatják a gyanakvó vezetőket.
Az elmúlt években a sejtetések szintjén többször felmerült, hogy játékvezetők is érdekeltek lehetnek a fogadási csalásokban. Erre most is utaltak megszólalóink, egyikük azt állította, hogy egy alsóbb osztályban mozgó futballbíró a szervezők között van, és egy elismert játékvezető is részese lehet az ügyeknek.
Érdemes megnézni, ki miért kerül a rendszerbe, ugyanis nem feltétlenül a rossz anyagi helyzetű, alkoholproblémákkal, játékszenvedéllyel, adósságokkal zsarolható játékosok csalnak. A pletykákban legtöbbször szereplő, volt válogatott futballista például jó családból származó, intelligens, kellemes stílusú ember, aki szereti a jólétet, a jó autókat, a jó ruhákat. Egy másik volt válogatott védő a sokadik városban építi sokadik házát, miközben az elmúlt években sorra olyan csapatokban játszott, ahol mindennaposak voltak a fizetési gondok.
Nem zárható ki az sem, hogy még mindig vannak olyan játékosok, akik külföldről, eleve beépülni érkeznek magyar csapatukhoz. Biztosan vannak azonban olyanok, akik úgy kerültek a rendszerbe, hogy bajba jutottak.
Az anyagi gondokkal küzdő vagy eleve nagyon kis fizetést kínáló klubok is jó terepet adnak a csalóknak. A hónapok óta pénz nélkül játszó, meggyötört futballistákra utaznak, a módszerek változatosak. Előfordul, hogy a kevésbé rutinos, fiatal játékos azt veszi észre, pénz érkezett a számlájára. Azt hiszi, a kaotikus viszonyok, a bújtatott szponzori szerződések miatt a pénz klubtól jött, majd az újabb utalások után megkeresik, hogy rosszul kellene játszania. Amikor visszautasítja, felhívják a figyelmét, hogy már sáros, elfogadta a pénzt, úgyhogy jobban teszi, ha együttműködik.
Hallottunk történeteket direkt fenyegetésekről is, olyan közreműködőről például, akit feltartóztattak, autójából kirángatták. Más telefonhívást kapott, és miután közölte, nem akar együttműködni, megmondták neki, hogy tudják, éppen hol van a barátnője. Egyik megszólalónk azt mondta, hogy fenyegetések ugyan előfordulnak, de komolyabbra csak akkor fordul a helyzet, ha olyan valaki akkor akar nemet mondani, aki korábban már együttműködött.
Információink szerint egy játékos ezer–ötezer eurót, vagyis 260 ezer – 1,2 millió forintot kaphat egy meccsért. A pénz mellett azonban tippekhez is juthatnak a résztvevők: kapnak három tutit, amiből még többet kasszírozhatnak, mint saját mérkőzésük eladásából.
Folytatjuk! Következő cikkeinkből kiderül, miből jönnek rá edzők, vezetők, hogy játékosaik csalnak; szó lesz arról, hogyan viselkednek a csalók; számba vesszük a lehetséges következményeket; és szóba kerül az is, hogy az MLSZ vezetői tudhattak-e csalásokról.