Erwin Koeman kipróbált néhány újdonságot a magyar válogatott Oroszország elleni barátságos meccsén, de nem sok minden derülhetett ki, mert az ellenfél nem akart futballozni. A közepes játékkal elért eredmény jó, az első válogatott gólját szerző Vanczák Vilmos szerint volt értelme a meccsnek.
Elsőre úgy tűnt, Oroszország tökéletes partner egy barátságos felkészülési meccshez: erős csapat, klasszis játékosai vannak, hasonló futballt játszik, mint leendő csoportellenfelünk, Hollandia. Nem jutott ki a világbajnokságra, a következő tétmeccsét a magyarokhoz hasonlóan 2010 szeptemberében vívja, és valószínűleg egyik válogatottat sem a győri meccsen irányító kapitány vezeti majd az Eb-selejtezőkben.
Mégsem lett jó meccs, mert Guus Hiddink utolsó mérkőzésére úgy készült, hogy kerete 90 százaléka hosszú hetek óta nem játszott tétmeccset, a győrihez pedig semmi kedve nem volt. A két csapat játékereje közti különbséget a 10 ezer szurkolója előtt pályára lépő magyar válogatott motiváltsággal, határozottsággal teljesen eltűntette, fölényt harcolt ki az Eb-elődöntős ellen.
„Nekünk hazai közönség előtt kutya kötelességünk mindent beleadni, és ennek meg is lett az eredménye – mondta az Indexnek a magyar csapat gólszerzője, Vanczák Vilmos. – Tényleg jobban pörögtünk, mint az oroszok, megérdemeltük a döntetlent, amit jó eredménynek tartok, mert akárhogy nézzük is, világsztárok játszanak az ellenfélnél.”
„Szerintem hasznos volt a mérkőzés, mert az Eb-selejtezőcsoportban találkozunk majd Hollandiával, az oroszok pedig nem is csak az edzőjük, vagyis most már volt edzőjük személye miatt hasonlítanak rájuk. A két csapat hasonló stílusban futballozik, Erwin Koeman igyekezett úgy felépíteni a csapat taktikáját, hogy kiderüljön, mivel tudunk eredményesek lenni egy ilyen szisztémában játszó csapat ellen. Reméljük, a hollandoknak sem lesz az oroszoknál jobb napjuk, amikor összekerülünk.”
Az ITAR-TASZSZ meccstudósításában azt írta, hogy a válogatott éléről távozó holland szövetségi kapitánynak, Guus Hiddinknek a búcsúja eléggé közepesre sikeredett, jóllehet együttesét elsöprő többségben a 2008-as Európa-bajnokságon harmadik gárda tagjai alkották. "A csapatok meglehetősen lassú tempóban futballoztak, csak a második félidőben élénkült meg, akkor is csak olykor a játék. A lényeg nagyjából kimerült a labda birtoklásáért zajló harcban, a mezőnyjátékban, veszélyes momentum alig akadt" - összegzett értékelésében az orosz hírügynökség, amely megjegyezte, hogy a helyzet érdemben mit sem változott a két "angol" sztártámadó, Arsavin és Pavljucsenko második félidei beállításával. "Érdektelen, közepes focit láthattunk csapatunktól" - mondott ítéletet a tudósító, aki leginkább annak tudott csak örülni, hogy megmaradt a szovjet, illetve orosz futballválogatott 32 éve tartó veretlensége a magyar nemzeti együttessel szemben. A Szport Ekszpressz internetes kiadásában "nem valami szórakoztató show-nak" minősítette a látottakat, és azzal zárta a győri kiruccanásról készült összefoglalót, hogy Hiddink búcsúmérkőzése "valóban szomorúra sikeredett, mivel játékosai képtelenek voltak azt emlékezetessé tenni számára".... A Szovjetszkij Szport online-oldalán hasonló húrokat pengetett, leszögezve, hogy "így nem lehet elköszönni". A lényegi megállapítást pedig már a címébe belefoglalta a szerző: "Lehangoló döntetlennel zárta le Oroszország válogatottja a Hiddink-korszakot".
A vendégeknek egy jó időszakuk volt, a második félidő elején nem nagyon tudta megtartani a labdát a magyar csapat, a gólt is ekkor kaptuk. A védelem ezt a periódust leszámítva egészen jól lehozta a meccset, bár néhányszor így is elváltották magukat, és csak az orosz csatárok dekoncentráltságának volt köszönhető, hogy kimaradtak a helyzetek.
„A pálya középső részét akartuk feltétlenül ellenőrzés alatt tartani, meg kellett akadályoznunk az oroszok kettő-kettőzését, amiben nagyon erősek. A keret folyamatosan változik, a kapitány próbál beépíteni új embereket, új dolgokat próbál ki, szerintem igenis fejlődik a csapat. A selejtezőkre készülünk, így az eredmény nem sokat számít, de azért jó érzés volt egyenrangú partnerként futballozni a legutóbbi Eb-elődöntősével.”
Vanczák élete első gólját szerezte a válogatottban, és nem is nagyon emlékszik rá, mikor rúgott utoljára gólt. „A klubcsapatomban is inkább fejjel vagyok eredményes, ezúttal is egy pontrúgás miatt maradtam a kapu előtt, de elém csorgott Juhász Roland lepattanója, és szerencsére sikerült belőnöm. Akinfejev pont úgy ért bele, hogy a védő már nem tudta kivágni. 45 meccset kellett várnom rá, de most nagyon boldog vagyok.”
A magyar csapatnak a közeljövőben meg kell oldania kapusgondjait, Király Gábor nincs nagy formában, néhány hete a Bundesliga II.-ben kapott potyagólt, és a győri meccsen is volt néhány hajmeresztő megoldása. Egy kijövetelt olyan csúnyán elszámolt, hogy Bodornak a gólvonalról kellett mentenie, és a gól előtt is hibázott: Biljaletgyinov három méterről térdelte a léc alá a labdát, simán oda kellett volna érnie rá.
Gond, hogy Fülöp Márton nem elsőszámú kapus, Gulácsi Péter hiába nagyon tehetséges, neki még saját bevallása szerint is fejlődnie kell, Babos Gábor pedig lemondta a válogatottságot.