Rafa Benítez legújabb nehézségei kapcsán a brit Metro című lap ötös listát közölt az edzőbuktató játékosokról, lemondásokhoz, kirúgásokhoz vezető öltözői ellentétekről.

A felsorolást egy közel negyvenéves történet indítja, az angol edzőlegenda, Brian Clough karrierjének egyetlen nagy kudarca volt leedsi bukása. Clough ekkor már túl volt első sikerein a Derby Countyval (bajnok és BEK-elődöntős volt), onnan távoznia kellett, a Leeds hozta vissza az élvonalba. A United a korszak legmeghatározóbb együttese volt, edzője, Don Revie erős személyiségnek számított, szövetségi kapitány lett, a helyére érkezett Clough. A nagypofájú, szókimondó edző belépője erősre sikeredett, még hivatalba lépése előtt mindennek elmondta leendő csapatát, kritizálta a stílusát tisztátalan játéka miatt. 44 nap jutott neki, hat leedsi meccsén egy győzelmet aratott, de a kirúgás az elnökség és néhány meghatározó játékos találkozója után következett.

Több idő jutott Ruud Gullitnak a Newcastle-nél a 90-es évek végén, de a bukása legalább ennyire látványos volt. Első szezonja jól sikerült a játékosként legendás, edzőként kevésbé acélos hollandnak, a folytatásban azonban minden borult. Gullit előbb a csapatkapitány Rob Lee-vel rúgta össze a port, aztán az ellen fordult, aki ellen nem kellett volna: nekiment Alan Shearernek. Meg akarta mutatni, ki a főnök, ezért a helyi félistent a Sunderland ellenin bajnoki kihagyta a csapatból. Vereség és a szurkolók tiltakozása lett a dologból, egyértelmű volt, hogy Gullit ideje lejárt. Meglepően gyorsan, három nap múlva lemondott.

A harmadik történet is arról szól, hogy van, amikor egyszerűen nem passzol egymáshoz egy csapat és az edző. Ez leginkább a főnökök hibájának eredménye, ahogy nyilvánvaló tévedés volt az őrült játékosairól, egyszerű, az erőn alapuló játékáról elhíresült Wimbledonba vinni egy kifinomult szakembert. A többek között Vinnie Jonest is felvonultató Crazy Ganget a korábbi (és jelenlegi) norvég kapitányra, Egil Olsenre bízták az 1999/2000-es szezonban. A Wimbledon egyre rosszabb lett, tavasszal tizenegy meccsből egy pontot tudott összeszedni. A mélypont a Bradford elleni kiesési rangadón elszenvedett 3-0-s vereség volt, az öltöző sarkában Olsen összeroskadva figyelte, amint játékosai egymással verekedtek. A norvég távozott, a Wimbledon kiesett. (Ez volt a klub utolsó élvonalbeli szezonja, azóta gyakorlatilag meg is szűnt.)

Hivatalosan a rossz eredmények miatt távozott a Leeds United legutóbbi sikercsapatának edzője 2002-ben. David O'Leary 2001-ben még BL-elődöntőbe vezette a fiatalokkal teletűzdelt együttest, a következő szezonban azonban kirakták. Mégis valószínűbb, hogy az egyre inkább pénzügyi válságba csúszó Leeds azért vált meg a 68-szoros ír válogatott játékostól, mert ellehetetlenült az öltözőben. Az ok pedig könyve volt, amelyben nemcsak a Leeds sikereiről számolt be, hanem arról az eljárásról is elmondta a véleményét, ami két játékosa, Lee Bowyer és Jonathan Woodgate ellen folyt egy fiatal állítólagos megverése miatt.

A fizikai erőszak játszott szerepet a Metróban a legfrissebb szenzációnak nevezett menesztésben is. A Queens Park Rangers menedzserét, Jim Magiltont azután rúgták ki decemberben, hogy lefejelte a csapat magyar középpályását, Buzsáky Ákost. A Watford elleni bajnoki után a nézők és az újságírók arra lettek figyelmesek, hogy a futballista kijött az öltözőből és a pálya szélén toporog. Kiderült, a vesztes meccs után a külföldieket korábban is ostorozó Magilton nekiesett. Buzsáky azóta sem volt hajlandó elárulni részleteket az esetről, Magiltont mindenesetre másnap felfüggesztették, majd mennie kellett.