Rafa Benitez a Liverpool történetének kétségkívül egyik legvitatottabb edzőjeként vonul majd be a köztudatba, évekig fognak majd szurkolócsoportok vitatkozni arról, hogy meg nem értett zseni volt-e, akit a pénzéhes jenkik tettek tönkre, vagy szimplán csak egy olyan edző, aki nem hallgatott senkire, soha nem ismerte el, ha tévedett, és őszintén hitte, hogy Dossena, Degen és Voronyin jó futballista.
Sokféleképpen meg lehet ítélni egy edző teljesítményét, de talán a legjobb módszer, ha a számokra hagyatkozunk, hiszen azok makacs dolgok és nem hazudnak. Rafa hat év alatt 349 mérkőzésen ült a Liverpool kispadján, ezek közül csapata 197-et megnyert, 78-at elbukott és 74-et hozott döntetlenre. Ez 56%-os mutató, ami nem mellesleg jobb, mint Sir Alex Ferguson első hat manchesteri évének statisztikája (311 meccs, 146 győzelem, 75 vereség, 90 döntetlen, 47%).
2004-2010 között a klub 226 millió fontot költött új játékosokra, viszont 155 millió font értékben adott is el, ami 71 milliós veszteséget jelent - ennél a Chelsea jóval többet költött, és a Manchester egyenlegét is csak a Christiano Ronaldoért kapott bolond összeg egyenesíti ki - éves lebontásban nézve Rafa 11,8 milliót költött nettó vásárlásra, ez az angol bajnokság legfelsőbb osztályában aprópénz, ennyit a Hull City is elherdál egy jobb évben.
71 játékos érkezett a csapathoz 2004 óta, és 64 távozott, ami elég mellbevágó szám, viszont ha megnézzük, hogy a 71 érkező játékosból hányan vannak még mindig a csapatnál, akkor 46 nevet láthatunk, ami azt jelenti, hogy Rafa javarészt az előző menedzserek igazolásaitól szabadult meg, akiket ő vett, azokat igyekezett megtartani. Ez persze nem feltétlenül jó, így lehet még mindig a Liverpool csapatánél a játékkal nem szívesen foglalkozó Babel, vagy a védőnek és középpályásnak egyaránt alkalmatlan Degen.
A legnagyobb hiba, amit elkövetett, hogy az első évében inkább Európára koncentrált, mintha valahogy nem hitte volna el, milyen sokat számít Liverpoolban a bajnoki arany. Elég lett volna pedig összehasonlítania egy átlagos bajnoki és egy BL-csoportmeccs hangulatát, hogy megértse: a Mersey partján a bajnoki címet mindennél jobban akarják a szurkolók. Egy FA-kupa, egy BL, egy Charity Shield és egy európai Szuperkupa összesen nem jelent annyit, mint a 19. arany.
Miután a csapat BL-t nyert, és mivel a nagy pénz ebben a kupasorozatban van, az elvárások (nem feltétlenül a szurkolóké) megnőttek, és a kettős feladat, a bajnokság és a nemzetközi kupa évről évre meghaladta a csapat erejét. Sokkal hosszabb, és jobb kispad kell ahhoz, hogy egy csapat ezen a két, nem akármilyen erős fronton egyformán helyt álljon - és akkor itt ismét elő lehet venni Rafa felelősségét az igazolások terén. Volt lehetősége bőven, hogy megtalálja azokat a hiányzó építőkockákat, amikre szüksége volt a nagy mű befejezéséhez, de nem jött össze neki.
Amikor pedig az ember frusztrált lesz, és másokon, a sajtón, az ellenfél vezetőedzőjén vagy a saját főnökén vezeti le idegességét, akkor jobb, ha számít rá, hogy ez vissza fog ütni. Az FA döntéseit nem egyszer simán befolyásoló Manchester United edzője persze, hogy nekik fog panaszkodni, a lehülyézett bíró még jó, hogy nem fogja befújni a tizenegyest a következő alkalommal, a pénzéhes amatőrnek nevezett tulajdonos pedig nem fog több pénzt adni sérült játékosok megvásárlására.
Benitez bukásához több dolog is hozzájárult, a legfontosabb, hogy nem tudta megnyerni a bajnokságot, pedig hat éve volt rá. nem tudott harmonikus munkakapcsolatot kialakítani a klub tulajdonosaival, akik viszont elég gyökér módon, a sajtó nyilvánossága előtt kokettáltak Klinsmannal - valahol érthető, hogy Rafában elpattant valami.
Egy liverpooli edzőt sem lehet irigyelni Dalglish óta, de Rafa minden egyes lépését kitüntetett figyelem övezte, egy-egy rossz húzása, igazolása, nyilatkozata, hetekig téma volt a sajtóban. Utólag könnyű okosnak lenni, de nagy hiba volt két játákosra, Gerrardra és Torresre építeni a taktikát, mert ha nekik nem ment a játék, vagy éppen sérültek voltak, a csapat általában csak vergődött - különösen Alonso távozása után.
Benitez bukásához egyes lapok szerint az is hozzájárult, hogy a csapat hangadói, az idősebb, tapasztalt játékosok már nem bíztak meg benne úgy, mint korábban. Ennek a pudingnak a próbája a VB utáni átigazolási cirkusz lesz, amikor a legvadabb jóslatok szerint Gerrard, Mascherano és Torres is távozik a klubtól, de még a legoptimistábbak sem hiszik azt, hogy a jelenlegi három legjobb Pool-játékosból legalább egy el ne hagyná a várost.
Sok múlik az edző személyén is, akit gőzerővel keres Kenny Dalglish, a klub egykori kiváló játékosa, és az utolsó edző, akivel bajnok tudott lenni a Liverpool. Istenigazából nem is kellene tovább keresni, King Kenny tökéletes választás lenne, de mivel a klubot a két amerikai tulajdonos éppen mostanság akarja eladni, Dalglish inkább kivárja azt az egy évet, míg lesz egy új tulajdonos, és majd vele tárgyal az esetleges állásról.
Az angol lapok lassan az összes jónevű menedzserrel szóba hozták a klubot, köztük Harry Redknappel és Louis Van Gaallal is, így elég nehéz kibogozni, hogy kik azok, akik tényleg esélyesek a kispadra. A legtöbb sajtótermékben emlegették a Fulhammel kis híján történelmet író Roy Hodgson nevét, és a lista mindenütt tartalmazza Martin O'Neillt, az Aston Villa menedzserét is. Meglepő, de Sven-Goran Eriksson egykori szövetségi kapitány és Mark Hughes, a Manchester City-től elküldött edző is komoly jelöltnek számít.