Figyeltek arra, hogy ne tévés meccseket manipuláljanak, az egymás közötti beszélgetésekben fedőneveket, mezszámokat használtak és a megvett mérkőzéseket osztályozták, aszerint, mennyire mehetnek biztosra a fogadásokra - említett néhányat a tavaly novemberben kirobbant európai méretű fogadásicsalás-botrány főszereplőinek módszerei közül a nyomozás részleteit jól ismerő informátorunk. A most már 270 meccsre kiterjedő ügy kivizsgálása véletlenül, egy más okból lehallgatott telefonbeszélgetésből indult ki. A főszereplő ugyanaz az Ante Sapina, aki a 2005-ös, Hoyzer futballbíró fémjelezte botrányban is mozgatta a szálakat, és aki majdnem hároméves börtönbüntetése alatt sem hagyott fel a meccsek manipulálásával.
“Nincs szükség halálos fenyegetésre, erőszakra, annyi pénzről van szó, hogy az önmagában elég arra, hogy a kiszemelt futballisták belemenjenek a csalásokba” – állította az európai méretű fogadásicsalás-botrányt jól ismerő informátorunk arról, milyen módszerekkel vehettek rá futballistákat a meccsek manipulálására a Németországból kiindult ügy főszereplői. A magyar futballt jól ismerők korábban arról beszéltek, hogy a fogadási maffia együttműködni nem akaró embereket dob ki az autójukból vagy éppen egy csalást meghiúsító játékost kergettek meg azért, hogy visszaadja a pénzt, amiért nem dolgozott meg. A bochumi ügy részleteiben jártas külföldi forrás azonban azt mondta, a Berlinből irányított banda viselt dolgai között ilyen húzásokra nem bukkantak.
Volt olyan meccs (valamelyik, közelebbről meg nem nevezett európai bajnokságból), amelyen a fogadási csalók hatszázezer eurót, azaz 165 millió forintot tudtak nyerni. De van egy közeli példa: a csalóknak megérte volna, hogy nyolcvanezer euróval fizessék le a Debrecen azóta két évre eltiltott kapusát, Vukasin Polekszicset azért, hogy a Loki 3-0-ra kikapjon a tavalyi, liverpooli BL-meccsen. (A kísérletet a montenegrói kapus is megerősítette, az összeget maga nevezte meg, állítása szerint visszautasította az ajánlatot, a vesztegetést pedig mindeddig nem bizonyította rá a bochumi ügyészség.)
Német lapok arról írtak, hogy Ante Sapina, a fő gyanúsított és két társa egy ázsiai fogadóirodánál vezetett számlán harminckétmillió eurós (8,84 milliárd forintos) forgalom mellett 2,182 millió eurós (605 millió forintos) hasznot realizált.
A tavaly novemberi adatokkal ellentétben most már Európa-szerte 270 meccsről van szó, Németország mellett Ausztriát, Belgiumot, Bosznia-Hercegovinát, Görögországot, Horvátországot, Macedóniát, Magyarországot, Svájcot, Szerbiát, Szlovéniát, és Törökországot célozta meg a fogadási maffia. A jelenlegi ismeretek szerint Magyarországon tizennégy mérkőzés lehet érintett, bajnokik, Magyar Kupa-, Ligakupa-
meccsek, valamint gyanús a Debrecen két összecsapása a tavalyi BL-főtábláról, és egy találkozója a 2008-as UEFA-kupából. Ezek a meccsek nem néhány klubot érintenek, a magyar mezőnyből csupán öt csapatnak nincsen gyanús meccse az elmúlt három szezonból.
Amikor decemberben – néhány héttel a bochumi ügyészség első bejelentése után – a fogadási csalásokkal kapcsolatos itthoni helyzetről írtunk, a megszólaltatottak, a manipulációkat érzékelő hazai futballszereplők csak hallomásokra, gyanús esetekre és az általános hangulatra tudtak hagyatkozni. Konkrétum a magyar meccseket illetően azóta is kevés van, azonban az akkor leírtak jelentős részben beigazolódtak. A bochumi nyomozás részleteit egy külföldi forrás osztotta meg velünk. Az információk alapját az adja, hogy nemcsak jeleztek a gyanús meccseknél a fogadási jelzőrendszerek, hanem a fő gyanúsítottak körében lehallgatták a telefonokat, megfigyeltek olyan chatszobákat, ahol az egyeztetések jelentős része folyt. Házkutatások mellett bankszámlákat is átvizsgáltak, az elmúlt egy évben – legalábbis Németországban – haladt előre a nyomozás.
Így tudható az is, hogy a debreceni kapus, Vukasin Polekszics nem az azóta lelepleződött horvát szélhámos, az európai futballszövetséget megvezető Robin Boksic kavarásának betudhatóan került képbe az ügyben. A montenegrói játékos ugyanis azon kevesek egyike, akinek a neve konkrétan elhangzott a fő gyanúsítottak lehallgatott telefonbeszélgetéseiben.
“Nem egy mindig együttlévő bandát kell elképzelni, egy hálózatról van szó. A tagoknak megvoltak a saját üzleteik, a saját városukban, kinek Berlinben, kinek Alsó-Szászországban vagy Nürnbergben, az információkat, a tuti tippeket osztották meg egymás között – írták le a csalók együttműködését. – Felosztották egymás között a kiszemelt országokat, mindenki egy bizonyos területért felelt, hogy onnan szállítsa a biztos tippeket.”
A középpontban ismét a horvát származású Ante Sapina áll, akinek már jól megismerhette a nevét a világ a német futballt eddig legjobban megrázó csalási ügy, a Robert Hoyzer bíró nevével jelzett 2005-ös botrány kapcsán. Az 1976-ban született horvát férfi már fiatalon űzte a szerencsejátékokat, tizenhat évesen fogadott meccsekre – ekkor még kora miatt bátyja, Milan nevében – írta róla 2009 decemberében a Süddeutsche Zeitung.
Az egykori közgadászhallgató sok mindenre kötött fogadást, sokat nyert is, de egy idő után úgy gondolta, jobb lenne biztosra menni. Sapina kiváló szervező, a beceneve Navigátor lett, a stílusa, megjelenése megnyerő. A Hoyzer-botrányban kiderült, hogy Sapina és testvére (aki végül nem került börtönbe) az akkor a húszas éveiben járó futballbíró lefizetésével befolyásoltak 2004-ben német másod-, harmadosztályú, illetve kupameccseket. Az ügy 2005 januári kipattanásáig Sapina kétmillió eurót (mostani árfolyamon 553 millió forint) halmozott fel. A 2005 végén meghozott ítéletben a férfi két év tizenegy hónapot kapott, a pénzt vissza kellett fizetnie a megkárosított cégeknek. Amikor 2008. júliusában kijött a börtönből, a tőzsdéhez is értő fiatalember a testvére segítségével már a korábbinál is nagyobb vagyonnal rendelkezett.
A börtönben misére járt a mélyen hívő Ante Sapina, a játékszenvedélyétől kezeléssel próbált megszabadulni. Szabadulásakor pedig azt mondta, az ügy felébresztette, édesanyjának megesküdött, hogy soha többé nem megy bele törvénytelenségekbe.
“Valójában soha sem hagyta abba a fogadást és a meccsek manipulálását. A börtönben is ugyanúgy folytatta, ahogyan előtte csinálta – mondták a nyomozást jól ismerők Sapina pálfordulásáról. A szabadulásakor is csak 32 éves férfit mégsem figyelték a rendőrök, az újabb lebukást 2009 elején egy véletlen okozta. – Egy más ügyben lehallgatták egy bizonyos Deniz Celik telefonját. Ekkor bukkantak rá, hogy a török születésű nürnbergi férfi Sapinával beszél telefonon a megvett meccsekről. Innen indult ki az egész bochumi nyomozás.”
Ezután tizenegy hónapig figyelték a férfit és a körét, míg novemberre az első őrizetbe vételekkel hozták nyilvánosságra az ügyet. Sapina mellett természetesen ott van a gyanúsítottak között a harmincéves, a fogadások mellett szintén nem teljesen tiszta hitelügyletekkel is foglalkozó Celik.
A 34 éves Marijo Cvrtak ugyancsak Nürnbergben élt és a háttérből, valódi tulajdonosként egy fogadóirodát irányított. Sapina közelebbi köréhez tartozott a korábbi szlovén futballista, Dragan Mihelic is, aki hazája mellett a horvát és a magyar meccsek befolyásolásáról is gondoskodott. Ő volt az, aki Vukasin Poleksicnek nyolcvanezer eurót ajánlott a liverpooli BL-meccs előtt. Sapina segítője volt a megkörnyékezhető játékosokat feltérképező korábbi profi kosaras (a Bamberggel német bajnok is volt), a 28 éves horvát Ivan Pavic és természetesen a hálózat része volt Ante 44 éves bátyja, Milan is. Két török férfi, az alsó-szászországi 35 éves Nürettin Günay, valamint az 55 éves Tuna Akbulut elleni vádemelést már be is jelentették augusztusban, bírósági ügyük a jövő héten kezdődik.
A legtöbb gyanúsított már tavaly november óta vizsgálati fogságban ül, de beismerő vallomást eddig nem tettek. Sapina ugyan elismerte, hogy 172 meccset befolyásolt, azonban részletekbe még nem bocsátkozott.
A módszerekről a nyomozás alapján már sok tudható. A fogadási csalók például ügyeltek arra, hogy minél kisebb csapatok meccseit környékezzék meg: míg a Hoyzer-botrányban Sapináék a Hamburg egy kupameccsét is manipulálták, most Németországban csak
harmadosztályú klubok mérkőzései keveredtek gyanúba. De ott van példának a korábban belga másodosztályú Namur, Bukrán Gábor csapata, amely látványos vereségekkel esett ki a 2008/09-es szezonban.
Ahogy keletebbre haladunk, magasabb szintre jutunk, Horvátországban a Dinamo Zagreb is gyanúba keveredett, Magyarországon pedig az NB I. mezőnyének nagy része érintett lehet.
A bochumi nyomozásban összesen tizennégy magyar csapat érintett a szóban forgó ügyekben: a mostani élvonalbeli mezőnyből a BFC Siófok, a Bp. Honvéd, a Haladás, a Győri ETO, a Lombard Pápa, az MTK, a Paks, az Újpest, a Vasas és a ZTE legalább egy-egy meccse; a jelenleg másodosztályú együttesek közül a Bőcs, a Diósgyőr, a Tatabánya és Vecsés egy-egy meccse gyanús az elmúlt három szezonból. Fontos hangsúlyozni, hogy bár csapatneveket használunk, természetesen nem a klubok, hanem bizonyos, alkalmazásukban álló játékosok követhették el a fogadási csalásokat. Az esetleges szankciók sem a klubokat érinthetik, hanem a csalásokban részt vevő futballistákat.
Amellett, hogy kisebb csapatok meccseire fogadtak a csalók, arra is ügyeltek, hogy olyan találkozókat manipuláljanak, amelyeket lehetőleg nem közvetít a televízió. A mérkőzések közben ugyanis a futballistáknak nem egyszer az ellenfélnek is jelezniük kellett, hogyan alakuljon az eredmény.Sapináék nemcsak beszerveztek játékosokat, hanem a már elkötelezett futballistákat ügynökök segítségével szándékosan elhelyezték bizonyos kluboknál, hogy aztán a terveknek megfelelően befolyásolják meccseket.
Az ügy természeténél fogva nagy hangsúly volt természetesen a kommunikáción. Sapina és köre figyelt arra, hogy ne neveket, hanem fedőneveket, játékosok esetében pedig mezszámokat használjanak. De azt is tudatni kellett a hálózat tagjaival, hogy a kiszemelt meccsek közül melyiknél lehet mennyire biztosra menni. Osztályozták a mérkőzéseket, a legkevésbé levajazott találkozók egy csillagot kaptak, a tuti tippek ötöt. Utóbbiaknál a kapus, három védő és egy középpályás is be volt szervezve, előfordult, hogy a játékvezetőt is megvették.
“Ante Sapina biztosan ülni fog, már csak az a kérdés, mennyit. A bochumi ügyészség elegendő bizonyítékot gyűjtött ahhoz, hogy elítéljék” – jelentette ki az informátor. Ha a horvát férfi beismerő vallomást tesz, öt-hat évre számíthat, ha nem ismeri el a csalásokat, hét-nyolc évre is lecsukhatják.