Egervári Sándor már hétfőn jelezte, igyekszik megtréfálni kollégáját, az előzetes összeállításban úgy szerepelt, mintha 4-4-2-es hadrendben, vagyis két csatárral játszanánk, de tudni lehetett, Rudolf kihúzódik majd a középpálya jobb oldalára. A felállás előnye, hogy a négy támadó szellemű játékos könnyen előre tud lépni. Rudolf és Dzsudzsák cserélt is, vagyis a kapitány megpróbált ezúttal is variálni.

A 17. percben egy ígéretesnek induló magyar támadás megakadt a helycserén, a Genoa csatára nem tudta beadni a labdát. A finnek sem kezdtek elsöprő lendülettel, Eremenko gyenge lövésén kívül semmit sem csináltak az első negyedórában. A nem túl hangos és kevésbé népes hazai szurkolótábor belekezdett a „Ki győz, ki győz? Finnország” – rigmusba, de miután ez abbamaradt, a meccshangulat is megszűnt.

A 24. percben, két gyengébb magyar lövés – Vadócz és Gera - után kezdett valami éledni, de az első szöglet után nem jutottak lövéshez a hazaiak. A második hosszú közjáték után Forssell fejelhetett, de félóra alatt sem volt veszélyes akció. A finnek terv nélkül játszottak, Hyypiä próbálta mozgatni a felezővonalról a csatárokat.

A félidő utolsó tíz percében a már mögénk kerültek, de Juhász rendre jó helyen volt, és kifejelte a labdákat. Vayrynen a 40. percben megrúgta védelmünk oszlopát, percekig ápolták, míg visszaállhatott.

A 45. percben életjelet mutattak a finnek: Vayrynen 25-ről kapura lőtt, Király már verve volt, a labda a kapufát súrolva hagyta el pályát.

A második félidő elején két finn szöglet után Szalai kapott tökéletes labdát a csereként beálló és a jobb szélre kihúzódó Komantól, a boltoni, a csapatba visszahívott Jaaskalainen rossz ütemben mozdult ki, a Mainz csatára eltolta mellette, és kissé éles szögből az üres kapuba gurított. Szép megoldás volt, ahogy a gólpassz is, Komannak nem az első ilyen emlékezetes átadása.

A finnek a gól után sem tudtak felgyorsulni, egyszer beadás helyett a sajáttérfelükre küzdötték vissza magukat. Többször zavarba hozta magát a hazai csapat, körülményességük, ötlettelenségük szembetűnő volt.

Koman lövése és Szalai kiugrása volt a következő említésre méltó esemény, egyikben volt benne a gól. Beállt a pénteken Lahtiban szobrot kapó Jari Litmanen, ezzel egycsapásra meglendültek a finnek.

Dzsudzsák szöglete után Gera remekül csúsztatott a rövid sarokról, centikkel mellé. Két perc múlva ugyanő szerelte becsúszva, tisztán Litmanent a tizenhatoson belül.

A 80. percben volt az első nagy helyzete Finnországnak: Forssell lövését Király másodszorra fogta. Utána a magyar védők közé jött egy indítás, Sjölund hosszan vette át, így Király könnyen felszedhette a labdát.

Forssell második helyzetét már belőtte, középen, a védők mögé kapott labdát, és a jobb alsó sarokba gurított a kapus lábai között.

A közönség a gól után elkezdte biztatni csapatát, a finnek azonban újabb komoly lehetőséget már képtelenek voltak kialakítani. Igaz Litmanen elöl Kuqi elrúgta a labdát, mielőtt nagyobb helyzetbe kerülhetett volna.

Ellentétben velünk: Szalai még kihagyta ziccerét, miután megcsinálta magának a helyzetet egy remek csellel.

A 94. percben Dzsudzsák ellenben a bal oldalról a hosszú sarokba bombázott, Jaaskalainennek esélye sem volt a hárításra. A gól a legjobbkor jött, csak a középkezdésre volt idő. Elek Ákos feltétlenül dicsérendő, mert nem csak a gól előtt hozta ki elsőrangúan a labdát, egyébként is voltak a hajrában olyan megmozdulásai, amilyet magyar védekező középpályástól nem láttunk az elmúlt két-három évben.

A magyarok szervezettsége mindössze negyedóráig nem működött jól, megérdemelten nyertünk, a finn csapatnak csak fellángolásai voltak. Ezzel az idegenbeli bravúrgyőzelemmel reális elvárás, hogy az Eb-selejtezőn a csoport harmadik helyéért harcoljunk.