A Tatabányán focizó Farkas Viktor és ikertestvére, a Pápán játszó Farkas Attila két és fél éves korukig éltek Észak-Koreában, kamaszkorukban pedig visszajártak nyaralni. Azt sem tudták, hogy van-e ott focibajnokság, meccsre csak hivatalos engedéllyel lehetett volna menni, de a tengerpartra sem lehetett csak úgy elutazni.

"Phenjanban éltünk, mert a szüleink a nagykövetségen dolgoztak. Később már Magyarországon laktunk a nagyszüleinkkel, csak nyaranta mentünk ki" - mondta Viktor, aki jelenleg az NB II.-es Tatabánya csapatkapitánya.

A testvérek 25 éves korukig együtt fociztak a BVSC-ben és az MTK-ban, igazolt játékosok voltak, de Phenjanban labdát is ritkán láttak. "15 éves korunkig jártunk vissza, de teljesen el voltunk zárva a külvilágtól, a tolmáccsal meg a szakáccsal érintkezhettünk csak. A helyi fociról nem tudtunk semmit, volt olyan, hogy focizgattunk, de csapatba nem állhattunk be."

Viktor azt mondja, a vb-n figyelte az észak-koreaiak játékát, a csapat stílusa pontosan olyan, mint ahogyan az országban viselkedni kell: fegyelmezettség, visszafogottság és szorgalom.

"Mivel az országnak nincs kiadatási szerződése Dél-Afrikával, nyilván féltek tőle, hogy pár játékos nem tér majd vissza a torna után, de a FIFA nem engedte, hogy valamelyik másik országban szálljanak meg és onnan repüljenek át a meccsekre. Ha lett volna erre mód, egészen biztosan megoldják."