24 évig kellett várni arra, hogy a magyar labdarúgó-válogatott sorrendben négy meccset nyerjen. A Litvánia elleni kétgólos győzelem csalóka, mert a mieink ötletesen, gyorsan játszottak, ha a helyzetek felét belövik a csatárok, hat gól is lehetett volna a különbség. Magyarország 30-szor lőtt kapura, lefocizta ellenfelét, amire rég volt példa.
Nehéz visszaemlékezni, mikor kezdett olyan elsöprő lendülettel a magyar válogatott akár csak barátságos meccset is, mint Székesfehérváron Litvánia ellen. Az első húsz percben akár már három góllal is vezethettünk volna, de a vendégek kapusa (Karcemarskas) bravúrok sorát mutatta be.
Szalai távoli lövésénél, valamint Dzsudzsák szabadrúgásánál nem volt esélye, de a labda centikkel mellément. Dzsudzsák második lövése már pontatlanabb volt, de ahogy Szalai átlépte a labdát, amivel a szélső ritmust váltva a tizenhatosig jutott, a meccs egyik legszebb jelenete volt.
Aztán Szalai került kétszer ziccerbe, először pazarul fordult be két védő között, nem hagyta elnyomni magát, de a kapus kezében elakadt a labda. Pár perccel később Koman indításával lépett ki a Mainz csatára, az átvétel után rögtön lőtt, akkor a kapus lábában akadt el a labda.
Hamarosan Rudolf percei következtek, de kicsit pontatlan labdákat adott, így nem lehetett helyzet. Eközben Koman is próbálkozott, Lipták is gólt lőhetett volna, de Juhász előtt is ott maradt egyszer a labda, amikor rosszul mozdult ki a kapuból Karcemarskas.
A második félidő elején Priskin hibázott kihagyhatatlan helyzetben, lövése után három méterről fejelt az üres kapu mellé. Az Ipswich csatára ezt később megismételte, de közben eltalálta a kaput is, így hatvan perc után végre megszerezte az ötletesen játszó válogatott a vezetést.
A góljánál szerencséje volt, Szalai lefejelte elé a labdát, elrúgta a kapus mellett, akin irányt változtatott a labda, de a visszafutó hátvéd már nem tudta kivágni.
A második magyar gólt a nagy kedvvel játszó, a bal oldalon tarthatatlan Dzsudzsák Balázs lőtte. 28 méterről bombázott, ez volt a legkevésbé helyezett lövése, de mivel ez kaput talált, bement, mert Karcemarskast becsapta a szitáló labda. Nagyon megérdemelte ezt a gólt a PSV játékosa, aki a második félidőben Juhész távollétében a csapat kapitánya is volt.
Szalai is fejelhetett volna még gólt, de nem volt szerencséje. A helyzetkihasználáson feltétlen javítani kell, mert tétmeccsen ennyi nem fér bele. Ám az, hogy egy alig valamivel gyengébben rangsorolt csapat ellen így uralta a meccset, elismerésre méltó.
Európa-bajnoki csoportunkban az általunk októberben legyőzött, finnek nyolcat lőttek San Marinónak, így megszerezték első pontjaikat. Magyarország 9 pontos a csoportot vezető Hollandia mögött a második helyen áll. A következő két március végi fordulóban Hollandiával játszunk: előbb itthon, majd idegenben.
Egervári Sándor kapitány így értékelt: "Örülök, hogy az év utolsó mérkőzésén sikerült győzelmet aratnunk. Fegyelmezett volt a védelem, az előrefelé játékban azonban több is volt. Előrelépést tapasztaltam a támadójátékban annak ellenére, hogy a helyzeteink nagy részét kihagytuk. Ismét léptünk egyet előre, és nagy várakozással tekintünk a jövőbe. Minden csapat annyit tud játszani, amennyit az ellenfél megenged neki. Több helyen változott a litván csapat, nem ugyanazok játszottak, mint akik a csehek, vagy a spanyolok ellen. Örömteli volt, hogy a mi labdarúgóink élvezik a játékot. Nem volt görcsös a futballunk."
Rajmundas Zutautas, a litván válogatott szövetségi kapitánya: "A mai napon nem volt igazán fontos az eredmény. A fő cél az új játékosok csapatba építése volt. Többnyire sikerült is annak ellenére, hogy ilyen eredmény született. Tudomásul kell venni, hogy ez egy tartalékos csapat volt, 19-20 éves játékosokkal a védelemben. Öt alapemberem hiányzott. Több mérkőzésen is láttam már a magyar csapatot, magas csatáraik, védőik vannak, kihasználják a testi erejüket, jól megy a rövidpasszos játék is, nagyszerű válogatott."