1954. május 23-án a magyar válogatott feltörölte Angliával a Népstadiont, az 54-es vébére készülő Aranycsapat a 6-3 visszavágóján 7-1-re nyert. A világ valaha volt legjobb csapatának voltak belső gondjai, Puskás és Czibor a szurkolók előtt sem titkolták egymás iránti ellenszenvüket, Lóránt érdes természete miatt senkivel nem jött ki, de senki nem gondolta, hogy a fantasztikus győzelem előtti hetekben kezdődött meg a csapat szétbomlása.

A két fő ok közül az első egy kikerülhetetlen probléma volt. Abban a csapatban, ahol minden poszton klasszisok szerepelnek, a vezérhím pozíciójáért meg kellett harcolni. A harcok Puskás, Czibor és Kocsis között zajlottak, a két fradista ugyanis nem tartotta magát semmivel kevesebbre, mint a közvélemény kedvencét, a vitathatatlanul zseniális Öcsit.

Kocsis felesége úgy fogalmazott, Öcsinek van egy zseniális bal lába, de a férjének van mellé egy legendás feje (Spanyolországban Cabeza d'orónak, azaz Aranyfejnek becézték), és egy jobb lába is. Czibor szerint Puskás lusta volt, ha nem volt kedve játszani, a többieknek kellett futniuk helyette. Erről egyszer ő maga tett, amikor annyira berágott egy Honvéd-meccsen Öcsire, hogy megkergette a pályán.

Meccs közben viszont ebből semmi nem látszott, a válogatott tökéletesen működő gépezetében Czibor feltúrta a pályát a szélen, beadásaiból Kocsis vagy Puskás ontották a gólokat. A villongások nem maradtak el, a Honvédnál továbbra is Bozsik és Puskás voltak a kedvencek, de úgy nézett ki, mindenki elfogadta a helyzetet, és nem csinált belőle nagy ügyet.

Néhány héttel a 7-1-re megnyert meccs előtt a Margitszigeten edzőtáborozott a csapat, amikor az OTSB elnöke, Hegyi Gyula és Sebes Gusztáv szövetségi kapitány egyenként beszólította a játékosokat egy szobába, és egy borítékot nyújtott át azzal a szöveggel, hogy „Gratulálunk, elvtárs, ezt azért kapod, hogy megalapozd a jövődet.”

Czibor borítékjában tízezer forint volt. Czibor köszöni szépen, de úgy érzi, ennyiből nem tudja megalapozni a jövőjét, ezért kérdezősködni kezd. A haverokkal kezdi: Kocsis tízezer, Budai szintén. Közben látja, hogy Puskás és Bozsik szája fülig ér, úgyhogy odalép hozzájuk, és így szól: Adhattak volna többet is ennél a rongyos 300 ezernél, ebből hogy alapozzam meg a jövőmet?

Az anekdota szerint Puskás nem fékezte magát, ott helyben kérdőre vonta a vezetőket, hogy ő miért csak 200 ezret kapott, amikor Czibor 300-at. Szép lassan kiderült, hogy a játékosok többsége ötvenezret kapott, csak a három fradista kapott tízezret. Czibor ezt nem tudta elviselni, addig mondta a magáét, míg Kocsissal együtt ők is megkapták az 50 ezer forintot.

Kocsist kevésbé érdekelte a pénz, egyébként sem bánt vele jól (a jutalomból vásárolt lakással is átverték). Kocka csak a pályán élt igazán, neki másfajta elégtétel kellett: azt akarta, hogy az emberek elismerjék, nem rosszabb játékos Puskásnál. Neki ez valószínűleg többet jelentett volna, mintha kifizetik a különbözetet. Volt még valaki, aki nem reklamált: Budai László, aki játéktudását tekintve nem maradt el a fenti klasszisok mögött, ő volt végül az egyetlen, akinek nem emelték fel a pénzét.

Néhány nappal később a Népstadionban Czibor négy gólpasszt adott Anglia ellen, Kocsis és Puskás 2-2 gólt szereztek. Az ország a csapatot ünnepelte, teljesen jogosan verdesi az egeket az önbizalom a világbajnokság előtt. De Czibor később – már barcelonai lakosként – úgy fogalmazott, a szigeti osztozkodás mindent megváltoztatott. Kocsisné szerint is ott ment először igazán félre valami.

A történethez hozzátartozik, hogy a Puskás és Czibor közti feszült viszony ellenére mindketten megmentették egyszer a másik életét, és ez az ötvenes években több volt frázisnál. Czibor egyszer egyenruhában csinált jelenetet egy kocsmában, a levegőben volt, hogy súlyos büntetést kap, de Puskás odaállt az ávósok főnöke, Farkas Mihály elé, és kijelentette, az Aranycsapat nem tud Czibor nélkül játszani.

A viszonzás sem maradt el, Czibor szerzett Puskásnak vízumot, amikor Dél-Amerikában ragadtak, és nem kapott beutazási engedélyt Venezuelába, ahonnan már haza tudtak jönni. Ők hárman, Czibor, Kocsis és Puskás hagyták el az országot, Öcsi  mindent megnyert a Real Madriddal, legenda lett Spanyolországban is, és bár Cziborék is sikeresek voltak, rájuk még egyszer kimérte a svájci büntetést a sors: bár mindketten gólt szereztek, a Barcával esélyesként BEK-döntőt veszítettek. A berni Wankdorf stadionban. 3-2-re.

(Az idézetek Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor c. könyvéből származnak)