Az 1970-es világbajnokság selejtezőiben Honduras és Salvador harcolt, utóbbi jutott ki a vébére, de még mielőtt Mexikóban labdába rúgott volna, 4 napra megszállta szomszédja nyugati határszakaszát.
Az 1970-es világbajnokság selejtezőinek CONCACAF-zónájában (Észak-, és Közép-Amerika) az első két kör után rájátszás döntött a kijutásról. Az egymással évtizedek óta feszült viszonyban levő Honduras és Salvador csoportjuk győzteseiként az elődöntőben találkoztak, a helyi konföderáció futballszövetsége nem véletlenül aggódott az oda-visszavágós rendszerű playoff miatt.
1969. június 8-én Tegucigalpában Honduras 1-0-ra győzött, ha nem lett volna elég nagy a feszültség, a győztes gól bőven a rendes játékidő vége után esett. A salvadoriak tiltakoztak, csalást emlegettek, amivel hazájuk egyébként is forrásponton levő hangulatát átbillentették a holtponton. Nem meglepő, hogy a visszavágó botrányos lett.
A hondurasiak buszát döglött patkányokkal, ürülékkel dobálták meg, szállodai szobáikba vizelettel töltött zacskókat dobáltak be éjszaka. A meccset felvezető salvadori zavargásokban három ember vesztette életét (mind helyiek), végül óriási biztonsági készültség mellett lejátszották a meccset, amit 3-0-ra a hazaiak nyertek meg. A hangulatról mindent elmond, hogy a hondurasi kapitány a meccs után azt mondta: „Óriási szerencsénk van, hogy kikaptunk”.
A hondurasi válasz nem sikerült elegánsra, az országukban élő salvadoriakra támadtak, felégették a házaikat, történtek gyilkosságok is. A salvadoriak menekülni kezdtek, átlagban napi 17 ezren tértek haza, mire a mindent eldöntő pótselejtezőre kifutottak a csapatok a pályára (Mexikóvárosban), már mindkét ország visszahívta nagykövetét a másiktól, és befagyasztották diplomáciai kapcsolataikat.
A pótselejtezőt félidei hondurasi vezetés után hosszabbításban 3-2-re Salvador nyerte, majd a Haiti elleni döntőben is győzött, és kijutott a világbajnokságra. Hat nappal a mexikói playoffmeccs után egy hondurasi gép repült be a salvadori légtérbe, állítólag tüzet nyitott a géppuskájával, de innentől a két fél teljesen máshogy emlékszik a történtekre. Annyi biztos, hogy egy salvadori inváziós hadosztály mintegy 15 km-re behatolt Honduras területére, városokat foglalt el, és megsemmisített egy olajfinomítót.
Honduras légi fölényét kihasználva salvadori célpontokat támadott, de a frontok gyorsan megmerevedtek. Az ok egyszerű volt: mindketten kifogytak a lőszerből, és az üzemanyagból, és mindketten az Egyesült Államokhoz fordultak segítségért. Az amerikaiak néhány hét alatt rendet tettek, hosszas alkudozás árán rábírták a salvadoriakat, hogy vonuljanak vissza, és ne várjanak arra, hogy Honduras kártérítést fizet nekik.
A futballháború nem egészen 100 órán át tartott, a fegyverszünet után azonban még csaknem 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy békét kössön a két ország. A konfliktusnak mintegy 3000 halálos áldozata volt, nagy százalékban civilek, de a salvadoriakra csak az 1980-ban aláírt békeszerződés után várt igazán nehéz időszak: mivel a nemzetközi bíróság a vitatott területeket Hondurasnak ítélte, a visszatelepített emberek miatt éhínség és energiahiány tört ki, ami 12 éven át tartó, mintegy 75 ezer életet követelő polgárháborúhoz vezetett.
Salvador az 1970-es világbajnokság utolsó helyén végzett, mindhárom csoportmeccsét elveszítette (Mexikó, Belgium és a Szovjetunió ellen), rúgott gól nélkül, 0-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. 12 évvel később újra próbálkoztak, de hasonló eredménnyel: pontot ismét nem sikerült szerezniük, de legalább belőtték első vb-góljukat. Igaz, Magyarország 10-1-re tépte szét őket, ami a világbajnokságot történetének legnagyobb arányú győzelme lett.