Az 1966-os világbajnokság kiemelt fontosságú volt Angliának, hiszen hiába tartották magukat a futball tanítómestereinek, az első három vébét kihagyták, amikor pedig elindultak, csak égtek. 1966-ban hazai pályán az angol futball renoméjának helyreállítása volt a tét, más sem hiányzott, mint például a világbajnoki trófea eltűnése.

A Jules Rimet-trófea januárban érkezett Angliába, februárban egy kiállítás fénypontja lett a Westminsterben. A nagy érdeklődés miatt folyamatosan egyenruhás rendőrök posztoltak mellette, 3000 fontos értéke ellenére 30 ezerrel kötöttek rá biztosítást. Az épületben civil ruhás rendőrök járőröztek, minden gyanús alakot igazoltattak, talán pont emiatt jutott kevesebb figyelem a kupára, amit március 20-án el is loptak.

A Scotland Yard két szemtanúja egymásnak ellentmondó személyleírást adott. Az újságokban hiába ajánlottak jutalmat bármilyen hasznos információért, senki nem jelentkezett. Másnap Joe Mears-t, az FA akkori elnökét telefonon figyelmeztették, hogy hamarosan kap egy csomagot, amiben a kupa levehető felső része lesz.

Így is lett, a kupa darabja mellett egy 15 ezer fontot követelő levél volt, de Mears-t még aznap felhívta a tolvaj, és a levélben kért 1 és 5 fontos címletek helyett 5 és 10 fontos bankókat kért, különben azzal fenyegetőzött, hogy beolvasztja a trófeát. Mears szólt a rendőröknek, akik megszervezték a pénz átadását (a zsáknak csak az alján és a tetején volt pénz, egyébként fecnikkel volt tele), két emberüket adták Mears mellé.

Az átadást végül elrontották a rendőrök, a magát Jacksonnak nevező közvetítő kiszúrta, hogy követik, és megpróbált elmenekülni, de némi kergetőzés után az egyik beépített ügynök elkapta. A kihallgatáson kiderült, hogy az igazi neve Edward Betchley, korábban többször volt büntetve lopásért és betörésért, de azt tagadta, hogy a Jules Rimet ellopásában részt vett volna.

Betchley azt mondta, egy általa csak Pózna (Pole) becenéven ismert ember 500 fontot fizetett neki a közvetítő szerepéért. Az egyik szemtanú végül azonosította Betchleyt, aki két év börtönbüntetést kapott,  szabadulása után nem sokkal elhunyt, de az igazi tolvajt soha nem találták meg.

Március 27-én David Corbett Pickles nevű kutyáját sétáltatta a dél-londoni Beulah Hillen, amikor a házuk előtt futó sövény alatt a kutya egy csomagra bukkant. Az újságpapírba tekert kupát Corbett az aljára vésett nevekről ismerte fel, és azonnal a rendőrségre vitte, ahol egy darabig őt is gyanúsítottként kezelték, de tisztázta magát.

A sztorit természetesen felkapta a sajtó, Pickles sztár lett, és a világbajnoki címet ünneplő angol válogatott bankettjére is meghívták. A keverék kutya gazdája 6000 fontot kapott a szövetségtől, Pickles pedig kinyalhatta a németek elleni döntőben parádézó Geoff Hurst tányérját.

A kupa kalandjai viszont nem értek itt véget, 1970-ben Brazília végleg megkapta (a 74-es vébén már a mostani trófeát adták át), de 83-ban tőlük is ellopták, és azóta sem került elő.