A futball, és ezen belül a világbajnokság tulajdonképpen az 1994-es világbajnoksággal foglalta el helyét a sportbiznisz csúcsán. Az Egyesült Államok sok szempontból mulatságosnak tűnő, európai szemmel itt-ott giccses tornát rendezett, de egyetlen sport sem lehet a világ sportja, amit nem tudhat magáénak az USA. A kontinensnyi ország örökre megváltoztatta a futballvébéket, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sportág a helyére kerüljön Amerikában. Pedig úgy indult, hogy vb sem lesz, Scott LeTellier pedig elveszíti a házát.

A North American Soccer League (NASL) 1982-ben kimúlt, az eleve rossz alapokon nyugvó kezdeményezés halála után az amerikai média gyakorlatilag nem létező sportként kezelte a futballt. Pedig messze nem volt az, már az 1986-os vébére pályázó amerikaiak is azt mondták, a legsikeresebb gyermeksport a futball, azaz a labdarúgás. Ebben nyilván komoly szerepet játszott az amerikai női futball iszonyatos előretörése, és az egyre növekvő spanyol ajkú kommuna érdeklődése.

1988-ban hivatalossá vált, hogy – gyenge mezőnyt megelőzve – az Egyesült Államok rendezheti a világbajnokságot. „Fogalmunk nem volt semmiről, még a pályázati fényképeken is amerikafocis csíkozás volt a pályákon. Az olimpiai bizottságtól kapott pénz gyorsan elfogyott, másfél millió dollárt kellett előteremtenünk, hogy egyáltalán pályázni tudjunk” – mondta LeTellier, a szövetség egyik főszervezője. Az USSF elnöke, Werner Fricker kisírt egy banktól 750 ezret, de a bank csődbe ment, és végül nem utalta át az összeget.

LeTellier viszont már megszállottan küzdött a vébért, a házára, és minden ingóságára jelzálogot rakatott, hogy pénzhez jusson a projekt. „Azt hitték a bankban, be vagyok drogozva” – mondta, és neki lett igaza, hogy nem adta fel. Egy korábbi amerikaifutball-játékos, Dick Kazmier egy New York-i banknál dolgozott, és elérte, hogy a szervezők 8 millió dollárnyi hitelt kapjanak a rendezéshez.

A FIFA azonban már kezdett aggódni, a 90-es világbajnokság után jártak, de még semmi nem történt Amerikában. Elsősorban a profi amerikai futballigát hiányolták, ami benne volt a kikötéseikben a vb-rendezés odaítélésekor. A szövetség utasítására Werner Frickert a 84-es olimpia egyik főszervezője, Alan Rothenberg váltotta. Az új elnök már tetszett annyira a FIFA-nak, hogy egy svájci bank bevonásával megfelelő mértékű hitelt biztosíthasson a rendezőknek, hiszen ekkor már az előzetes jegyeladásokból pontosan lehetett látni, mekkora siker lesz az amerikai világbajnokság.

A stadionokkal nem kellett sokat vesződni, világszínvonalú létesítményből elég jól állt az ország, ráadásul a bérleti tárgyalások után a tulajdonosok úgy érezték, még ők jártak jól, mert sima bérleti szerződést kötöttek a rendezőkkel. A televíziós know-how-hoz nem féltek segítséget kérni, olasz és spanyol tévések tanították be a helyieket a kameramozgásra, a rendezőket pedig arra, mire kell figyelni.

A nagy pénzt ugyanis a televíziók hozták, ehhez viszont a FIFA-nak rengeteg engedményt kellett tennie a rendezők felé. Az amerikaiak hallani sem akartak arról, hogy ne forgassanak az öltözőkben, és ne beszélhessenek akármikor a nagy sztárokkal, hiszen ezek alapkövei voltak a vérprofi amerikai sportközvetítéseknek. A FIFA vonakodott, de belátta, hogy sokat veszíthet, és végül engedett.

A játék látványosabbá (azaz eladhatóbbá) tételéhez az első lépést a rossz emlékű 90-es vb után már meghozták, három pont járt a győzelemért, de az amerikaiak tovább mentek, és két további követelésük volt: a sárga és piros lapokat a csoportkör, és az elődöntők után törölni kell, mert a nép a sztárokat akarja, és hasonló okból a legnagyobb sztárcsapatoknak utazniuk kell az országon belül.

Minden idők egyik legjobb világbajnokságával (és legócskább döntőjével) külön posztban foglalkozunk majd, zárszóként ide elég is annyi, hogy egy milliós üzletből a futball hirtelen milliárdos biznisszé változott, az egykor csak egy sikeres sporteseménynek vélt torna pedig a világ egyik legkeresettebb üzleti lehetőségévé vált. A világbajnokság után LeTellier visszafizette a házára tett jelzáloghitelt, és vett két másikat: egyet Coloradóban síelni, egyet Barbadoson napozni.